Az, hogy két férfiember összeáll és alapít egy zenekart, amit Pure Love-nak keresztelnek, már önmagában, alsó hangon is fura. Ha még hozzátesszük azt is, hogy Frank Carter korábban a Gallows, Jim Carroll pedig a Hope Conspiracy nevű HC punk bandákban gyűlölték a világot, kezd még szürreálisabb lenni a dolog. És ha ez még nem lenne így elegendő, a kőkemény punk helyett laza kis hard rock-ot nyomnak, hát izé. Hogy mi sült ki ebből? Az eredmény meghökkentő: egészen hallgatható és szerethető album lett az Anthems.

Frank Carter és a watfordi Gallows útjai még 2011 júliusában váltak el, amikor a Grey Britain lemez munkálatai közben a tagok rájöttek, hogy a stílus, amit a banda képvisel, és amerre Frank szeretné, hogy tartsanak, már nem fér össze. A duó másik fele, Jim Carroll ebben az időben mindenféle zenekarban szerepelt session zenészként, így aztán pont kapóra jött az együttműködés, hogy valami emlékezetes dolgot hajtsanak végre.

Az alig több, mint fél órás lemez nagyjából végig középtempóban halad előre torzított riffekkel jól megtámogatva, amúgy ezekről nehéz letagadni a punk-os előéletét a srácoknak. Könnyed és kényelmes nótákkal operálnak, egyedül talán a Riot Song, aminek forradalmibb hangulatával képes megemelni az ember pulzusát. Akár a helyi focicsapat indulója is lehetne amúgy a dal, mert az utcán csordában üvöltve kimondottan jól szólhat.

Kemény, dühös punk nóták helyett viszont kapunk egy sor jó hangulatú és lendületes dalt. Viszont ötletességben nincs hiány, abszolút nem egyhangú a lemez. A címadó Anthem lassú andalgása mellett szépen megfér Handsome Devil's Club tekerős és bulizós refrénje. A könnyed  Beach Of Diamonds az a fajta dal, amivel tutira nem lesz otthonról kidobva, ha üvölt a szobában. Néhány részről kimondottan el tudom képzelni, hogy egy film zenéjeként köszön vissza. Ilyen például Heavy Kind Of Chain vagy Burning Love.

A punk gyökerekből táplálkozó a Pure Love bemutatkozó lemeze egészen színesre és változatosra sikerült. Azoknak is, akik a metál keményebb változatait részesítik előnyben, ajánlom, hogy tegyenek egy próbát. Meglepően sokszor került vissza a lejátszómba, mert ugyan rövid kis szösszenet az album, de nagyon jól ki tudott kapcsolni és kellemes perceket okozott.