Jégkirálynő (Ice Queen) trónja gótikus palotájában mintha már évek óta üresen állna. A szimfonikus, gótikus, meg ki tudja, még milyen metal abszolút piacvezetője, a Nightwish mostanában nem új és katartikus szerzeményeivel irányítja magára a figyelmet. Időrendi sorrendben második énekesnőjük, aki elődjéhez hasonlóan ajándék-lábbeliként útilaput kapott a többiektől, nem csupán gyermeke után teregeti ki a szennyest, miközben a billentyűs zenekarvezető elképesztő projectjének muzsikájával áprilisban akar kirukkolni. Rajongók hada fordíthat hátat a finn alakulatnak, miközben az e cikkünk tárgyát képező hollandok nemrégiben (2011) egy, a pályafutásuk csúcstermékét jelentő koncept-albummal (Unforgiving) rukkoltak ki. Minden adott volt tehát egy jó kis trónfosztáshoz…
…egészen addig, még ki nem jött a Within Templation 2014 elejére tervezett albumának első singléjével, a Paradiseszal. Éppen Tarja Turunen segítette ki őket énekhangjával, aki a fent említett konkurens alakulatból dezertált annak idején. Volt szerencsém egyszer interjút készíteni egy hegedűs-lánnyal, s mikor azt kérdeztem, kivel vállalna közös produkciót, döbbenetemre Mága Zoltán vagy Edwin Marton helyett az övéktől és az övétől teljesen eltérő dimenzióban mozgó zenészeket sorolt. Ugyanis semmi érdekessége nincs két ikercsillag találkozásának. A szakma szopránja és mezzoszopránja (Tarja és a „hazai pályás” Sharon den Adel) a korrektül összefércelt, de nem túl erős dallal bizony nem egy világot sarkaiból kifordító lemez ígéretét vetette elénk.
Később kiderült: egész vendég-légiót küldött a frontvonalba a produkciót irányító holland házaspár (Sharon den Adel énekesnő és Robert Westerholt gitáros). Másodszor decemberben a volt Killswitch Engage énekes Howard Jonesszal léptek koalícióra egy dal erejéig. Ez a Dangerous (címéhez híven) kicsit veszélyesebb, mint a Paradicsom, de – ahogy egyik rocker-cimborám szokta mondani egész kulturáltan – nem kakiltam össze tőle a bokámat. Annyi az egész, hogy Howard belépésénél kicsit szaporábban ver a lábdob. Azután találunk a Hydrán rappert, sőt, a lengyel kiadáson egy ottani énekes mandró is közreműködik. Szerintünk óriási húzás lett volna minden országban egy speciális anyagot kitolni, ebben a záró balladában egy-egy helyi énekes közreműködésével. Tőlünk mondjuk Rudán Joe-t küldhetnénk duettezni Sharonnnal. De ezen ötlet nélkül is valamifajta gyengeséget sejtet ennyi segítő felvonultatása.
Nagy kár, hogy vendég dalszerzők címére már nem postáztak meghívókat. Akkor talán hasonlóan veszélyes lett volna ez a Hydra is, mint mitológiai névadója. Igaz, minden dal ígéretes, kemény riffel veszi kezdetét, és az utánuk következő vegytiszta pop-zenélést is megszokhattuk már a Within Templationtól. Az emlegetett Dangerous billentyűje például a nyolcvanas évek újhullámát juttatja a hallgató eszébe. A Let Us Burn dupsteppes bridge-része kifejezetten izgalmas. A probléma, hogy szinte minden dal elfárad a refrénig. Ezek nem azok a dalok, amelyek elkísérnek a sírig. Nincs Shot in the dark, hogy az előző lemezt említsem, de Memories sincs.
Akárhányszor hallgatom a dalgyűjteményt, nem jutok többre, mint két kivétel. Az egyik – meglepő módon – a rapper Xzibittel abszolvált And We Run. Igazolást nyer a hegedűslány meglátása két különvilágegyetem találkozásáról: libabőröztető a gótikus metal alapokra való rárappelés. Előtte és utána Sharon den Adel akkorát énekel, hogy…erre több száz kritika létrehozása után sem tudok jelzőt találni. Mondjátok, hollandok: nem lehetett volna még több ilyet?
A Whole World is Watching pedig egy korrekt rockballada. Az én verziómban – mivel nem Lengyelországban élek – Dave Pirner egészíti ki Sharon előadását. Az úriember hangja egyébként a Csellengők tévéműsor zenéjeként közismertté vált Runaway Train Soul Asylum dal nyomán lehet ismerős.
De visszatérve a 2014-ben lemezre gyűjtött Within Templation szerzeményekre…nos, amelyiket nem említettem, azért nem tettem, mert szerintem nem volt érdemes. Más kérdés, hogy beleette magát agyamba néhány refrén – akár a Dangerousé is – de ennyi hallgatás után ez nem ér! A hármasnál jobb osztályzat inkább a befektetett kemény munka (mert az kétségkívül jelen van) előtti tisztelgésemet tükrözi, mintsem a dalok döntő többségében fel(nem)lelhető spirituszt, kreativitást. A zenekar március 14-én a PECSA színpadán lép fel.
