Hosszú, négy évnyi várakozást követően július 10-én ismét Budapesten játszik Norvégia legizgalmasabb kurrens zenekara, a Kvelertak. Napjaink legszórakoztatóbb black ’n’ roll zenekara pedig mindent megtesz majd azért, hogy a nyári klubélet legfülledtebb hangulatú koncertélményét köthessük hozzájuk.
A stavangeri zenekar ugyan már hét éve aktív, igazán csak akkor figyelhetett fel rájuk egy emberként a nemzetközi metalélet, amikor 2010-ben, szinte a semmiből megjelenhetett a Kvelertak cím nélküli bemutatkozó nagylemeze. Persze árulkodó jelek már akkor is voltak arra nézve, hogy az albumra érdemes lesz figyelni (hiszen a keverésért a későbbi turnépartner, a Converge stúdiómágus gitárosa, Kurt Ballou felelt, míg a borítót a Baroness zenei atyja, John Baizley rajzolta: ezen később sem változtattak), a fogadtatás azonban minden előzetes várakozást felülmúlt. A több mint tizenötezer példányban gazdára talált lemezért Dave Grohltól kapták meg az IFPI kitüntetését, és a sikerre való tekintettel a norvég Statoil 1 millió norvég koronával támogatta a zenekart, mint az ország legnagyobb feltörekvő tehetségét. A zenekarba vetett hit pedig korántsem volt alaptalan, hiszen a formáció azóta már többször is bejárta az egész világot vendégként és főzenekarként egyáltalán. A Kvelertak legnagyobb erénye pedig az a zsigeri intenzitás, amivel a motörheadi és turbonegrói hagyományok új tónusban tetszeleghetnek a második hullámos black metaltól, valamint a savannah-i stoner rock hangzásvilágtól átfűtött riffeknek köszönhetően. Nem is vélelten, hogy már a bemutatkozó nagylemezt is leginkább a Turbonegro, a Baroness és a Satyricon háromszögében szerette jellemezni a sajtó, azonban a norvég anyanyelvű dalokkal kiálló zenekar második nagylemezén, a Meir című albumon már ezt is egy letisztultabb, koncertkészebb formában volt képes magasabb szintre emelni. A már meglévő zenei elemek persze megmaradtak, azonban a paletta tovább tágult: egy Thin Lizzy, AC/DC vagy épp Darkthrone rajongó is épp olyan lelkesedéssel találhat a lemezen olyan témákat, amelyek mosolyra fakasztják, és ez a Kvelertak legnagyobb erénye – hogy nem lehet mellette reakció nélkül elmenni.
Erről a hazai közönség eddig egyszer győződhetett meg, így egy előzenekari koncert, valamint egy elmaradt fellépést követően most főzenekarként mutathatja meg napjaink feltehetően legértékesebb európai extrémzenei produkciója, hogy miért is adhat elő főműsoridőben a norvég állami televízióban Motörhead-feldolgozást, és hogy még mindig nem tudnak olyan koncertet adni, hogy a közönség ne mozduljon meg egy emberként az elhangzó dalokra. Ehhez pedig a teljesértékű játékidőn felül az A38 Hajó koncerttermének hangtechnikája is garantálja majd, hogy július leghangosabb és legrégebben várt klubbulija a Kvelertak
