Minden fiatal kis "kezdő" zenész kölök arról álmodik szerintem az első sikeresebb próbák után, hogy akkor most már jöhetnek a világot jelentő deszkák, miénk lesz az egész világ, több ezer ember előtt játszhatunk és METAL! Aztán már amikor az emberek tapasztaltabb vén rókák lesznek, akik rájönnek, hogy elég azért is hálát adni, hogyha már egy rendesen működő zenekart sikerül összepakolni. Természetesen kis hazánk tele van jobbnál jobb zenészekkel, akik semmi áron sem akarják feladni. Veress Marci is egy ilyen kaliberű gyerek. Ismerem mióta elkezdett zenélni. Soha nem adta fel, és mindig órákig verte a dobot. Most meg mit ad Isten? A kölök megy Amerikába zenélni. Amikor először meghallottam a pofám leszakadt, de hát mit is kívánhat az ember egy barátjának? Minden legyen a legnagyobb rendben, aztán meg hozzon valami meglepetést! Na, jó azért még a sok sikert illik oda lökni neki, mert megérdemli a srác. Ennek kapcsán beszélgettem vele amikor totál véletlenül sikerült összefutni a Kálvin térnél.

 Most tértél vissza nem rég Amerikából, honnan jött a lehetőség, hogy megint visszatérj? 

Marci: Januártól május közepéig cserediákként tanulhattam a SUNY Purchase egyetemen, ahova az IBS-en (Nemzetközi Üzleti Főiskola) keresztül jutottam ki. A következő év nálunk egy 11 hónapos kötelező szakmai gyakorlat, amit amúgy is New Yorki Drummers Collective-ben terveztem, ahova 2 éve jártam és a mai napig a magyarországi képviselője vagyok.

Mennyire zűrös egy ilyen kiutat/kint létet megszervezni? 

Marci: Egyáltalán nem egyszerű, sok rákészülést, illetve szervezést igényel. Külföldiként sokat kell variálni a vízumokkal, hogy kialakuljon a legmegfelelőbb módja annak, hogy legálisan kint tartózkodhasson az ember. Én most megyek harmadszor, így szerencsére már vannak ismerőseim, így a szállás is megoldott lett, az egyik barátommal fogok összeköltözni egy albérletbe. 

Az Armageddonba, hogy kerültél be? 

Marci: Az egy érdekes sztori! Az egyetem mellett minden energiámat a zenész karrierem továbblendítésére fókuszáltam. Elkezdtem apróhirdetéseket olvasgatni a neten, hogy milyen zenekarok keresnek dobost. Több száz hirdetést végigolvastam, majd végül egyedül 1 ragadta meg a tekintetem. Semmi konkrét nem állt benne, csak annyi, hogy metál dobost keresünk, erre meg erre a zenére hasonlít amit csinálunk, és még valami: legyen érvényes útleveled, mert turnézni akarunk. Nem volt veszteni valóm, megírtam az emailt, csatoltam képeket, biográfiát, pár videót, majd pár nappal később az egyik órámon olvastam a válasz emailt: „Köszönöm jelentkezésed, Chris Amott vagyok, az Arch Enemy volt gitárosa...”  Egyből lehidaltam, hogy ilyen nincs... Valamint hozzátette: „gratulálok a Pokolgéphez, már hallottam róla”. Alig akartam elhinni, hogy New Yorkban találok egy olyan embert, aki híres és még a Pokolgépet is ismeri, ráadásul svéd. 2 éve kaptunk a Pokolgéppel egy svéd koncertmeghívást egy fesztiválra, valamint a svéd Hammerfall 2 éve dolgozta fel a Hol van a szó című Pokolgép klasszikust. Ezek után Chris küldött 2 dalt, hogy hallgassam meg, hogy menne-e. Természetesen igent mondtam és nekiálltam a gyakorlásnak. Mellé vettem még a klasszikus Nemesis-t az Arch Enemytől, valamint a legutóbbi Armageddon lemez egyik nótáját. Így 4 számmal készültem a meghallgatásra, amin csak Chris és én voltam jelen. A meghallgatás jól sikerült és most jelenleg itt vagyok !

Mik a tervek a zenekarral? 

Marci: Augusztus elején utazom vissza és kezdődnek a próbák. Egyelőre 2 szám jelent meg a lemezről dalszöveges videóval, a teljes lemez valószínűleg még idén megjelenik. Kiadót keresünk és minél előbb el akarunk kezdeni koncertezni.

Mennyire nehéz itt hagyni mindent és neki vágni a nagy világnak? 

Marci: Jó kérdés ! Egy részről nagyon nehéz, mert nyilván a családom, a barátaim és az eddigi életem ideköt. Viszont mindig is ezt szerettem volna, hogy bekerüljek egy nemzetközi csapatba és hogy azt csináljam, amit szeretek. Ez pedig ezzel jár. Ez egy óriási lehetőség számomra, amit szeretnék kipróbálni, a többi meg majd alakul valahogy.

Fiatal korod ellenére rengeteg tapasztalatod van, mit tudnál ajánlani egy kezdő bandának? 

Marci: Tisztában vagyok azzal, hogy az anyagi keretek rendkívül szorosak itthon, én is voltam hasonló cipőben a saját zenekarommal. Mégis azt tudom mondani, hogy próbálni kell törekedni a minőségi produktumra, mert a tapasztalat azt mutatja,hogy azt veszik igazán komolyan, ami mind megszólalásra, mind arculatra minőséget sugároz. Merjenek nagyot álmodni és ne legyenek restek tenni érte!

Marcinak tényleg minden jót kíván az egész szerkesztőség!