Na, végre itt van az év harmadik magyar albuma, amit rettentően vártam. A Grizzly és az Apey And The Pea maximális pontot ért el nálam idén. Egyet biztosan tudok, azt, hogy az év végi top tízes listával nagyon fogok szenvedni, hogy kit hova rakjak. A Tankcsapda mindig különleges helyet foglalt el a szívemben. Már a szüleim is ezt nyomatták anno, így beleszülettem a csapdás létbe. Az elmúlt huszonkét évben mindig eljutottam valahogy egy Tankcsapda koncertre, és ezt a szokásomat tartani is fogom, ahogy érzem. Itt az új albumról meg mindent megtudhatsz a hajtás után.
Ahogy írtam, különlegesek számomra a Tankok. Mindig igyekszem a jó dolgokat látni a zenében, így van ez most is. Tény, Lukács marhára nem fog már arról írni szöveget, hogy mennyire nincs pénzük, mennyire be vannak tépve. Változnak Ők is, más dolgok foglalkoztatják őket is, ezzel nincs is a világon semmi gond. Tudni kell tovább lépni, ha egy ilyen "idősebb" zenekarral foglalkozunk szerintem. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy lesz még egy Jönnek A Férgek, vagy egy Connektor: 567. A Metallica se fog még egy Master-t írni, ezek tények. Itt vagyunk 2014-ben és a 25 éves jubileumi Tankcsapda album az Urai Vagyunk A Helyzetnek nem rossz!
Az egész albumról elmondható, hogy a refrének bő kilencven százaléka fogós, és pár hallgatás után már bele eszi magát az ember fülébe, akár akarod ezt, akár nem. Ez viszont nem feltétlenül a kimagasló szövegek miatt van így. A megelőző Rock Maffia Debrecen őszintén szólva nekem csak egy útmutatás volt, hogy Cseresznye nélkül a következő album kb. milyen irányba fog tartani, ami most teljesedett ki ugye... Ez egy sokkal súlyosabb, metalosabb anyag lett, ami nem öl meg, de megbetegít. Hangzásilag sokkal jobb, mint az utolsó két album, viszont szövegileg közel sem olyan jó szerintem, mint egy Mindenki Vár Valamit. Persze, ez nézőpont kérdése. A dalokban a szokásos politika - szerelem páros kerül főleg elő. Persze van itt kis fricska is a már régóta ismert Köpök Rátok című dalban.
Na, de zeneileg is nézzük már meg a dolgokat. A gitárok nagyon metalosan szólnak, nagyon előre vannak tolva, hogy letépjék a fejedet. A dob is rendesen oda csűr, erős pergővel és nagyon jól csengő cinekkel. Fejes amúgy nagyon masszív alapokat hoz, és nem rest most a duplázót sem használni a gyorsabb pergetések mellé. Lukács basszusa viszont az, ami a legjobban tetszik az albumon. Tökös, koszos, dögös basszus soundot sikerült a Supersizeban kikalapálniuk.
A nyitó A Zene Betemet a másik dal, amit már ismertünk, és külön tetszett, hogy az úgy mond "intró" az olyan, mintha egy régebbi bakelitet raknál fel a lejátszóra úgy recseg-ropog. A Koponyák És Csontvázak-ban hallhatjuk Farkas Zoltánt is az Ektomorfból. Ebben a dalban néhol kicsit nehézkes a szöveg, de közben marha jó részei is vannak. Zotya ordítása királyul ideillik, amivel viszont nem tudok kibékülni az Ez Egy Ilyen Nap munkacímet viselő dal. Jobban örülnek valami Örökké Tarthoz hasonló akusztikus, csajosabb balladának, mint ennek a lassú dalnak, de hát... A koncerteken tuti nagy kedvenc lesz a Sállállállá (Csak Bízz Bennem) mivel roppant fogós ennek a refrénje akár csak a Vörös Rúzs címűnek. Tipikusan olyan számok, amiket tényleg a szám közepétől már együtt ordítasz Lacival.
Bárki bármit mond, a Tankcsapda egy jó zenekar, és nagyon is tudják, hogy ez így van. Jó dalokat tudnak írni, csak nem feltétlenül nekem szólnak már ezek a dalok, de ettől függetlenül ugyan úgy meghallgatom az új dalokat is, mint a régieket. Az emberek kíváncsiak rájuk és ennek oka van. Tessék elülni aztán előítéletek nélkül hallgatni a dalokat, összehasonlítani a régiekkel, aztán meg eldönteni, hogy ez bejön-e.
