A brigádunknak tulajdonképpen remekül jött, hogy a Kadavar lesztornózta az eredeti bulijukat, mert így le tudtunk menni a Bongo Club nevű svéd csibuk arcok koncertjére, ami ugyan hosszútávon nem hagyott mély nyomokat, de azon a szerda estén remek szórakozást biztosítottak, és nem állítottak válaszút elé. Megmaradt a káposzta, mert nem szeretjük. A kecske inkább jól lakott búzasörrel. (Fotó: Lampros Flioukas)
Aztán hip-hop, már megint Kadavar koncert van. Az ember kettő egészségeset sem pislog, már megint jönnek a fritzek. Persze, hogy ne legyen azért teljesen problémamentes ez az este sem, az előzenekarként érkező The Picturebooks turnéroncsa bedobta a törölközőt, valahol a kietlen német autópálya rengeteg közepén. Engem nagy veszteség nem ért, bár elnézve a helyükre nagy hirtelen betuszakolt hazai Headbengs-et, lehet, hogy mégis. Sebaj, mert a Kadavar volt itt a lényeg, minden egyéb csak időhúzás, tizenegyes.
Lövésem sem volt, mire számíthatok a derék germánoktól, hiába a sok dzsátubelájv csekkolás, azért semmi sem képes ÚGY visszaadni az élőzene varázsát, mint az élőzene maga. Iszonyat hátfájás gyötört, kész rémálom volt minden egyes állva töltött perc, de amint belekezdtek a programba, szép lassan szétáradt bennem az életmentő adrenalin, és az univerzum békét kötött sajgó porcikáimmal egy időre.
Már a Liquid Dream-mel úgy szálltak be, hogy az állam keresgettem. Egyszerűen tökéletes volt minden! A színpadkép, a hangzás, a fények, ez a három zenész ott fent, egyszerűen hibátlan! Christoph "Tiger" Bartelt dobos középpontba helyezése tökéletes húzás! Sajnálom a fickót, mert amit ezen az estén lehozott, jóformán teljesen hibamentesen, azt pokoli kemény munka lehet estéről estére véghez vinni. Persze ezen a szinten nyilván eleget tud tenni a feladatnak, mégis nehéz lehet ennyire szem előtt lenni dobosként. Főleg ha az ember balján egy robot áll! Simon "Dragon" Bouteloup basszer a füle botját sem mozdította az egész este alatt. Elvolt a kis hangszerével, és emóciómentesen figyelte....nos, lövésem sincs, vajon figyelt e bármit is, viszont a dolgát azt tökéletesen hozta, sziklaszilárd alapja volt a társainak. Egy trió esetében elég akár egy központi figura is, de a Kadavar koncepciója egyszerűen hibátlan, mert ha esetleg belefáradnék abba, hogy léteznek a Földön olyan lények, akik ennyire tökéletesen tudnak dobolni, elég, ha tekintetem inkább Christoph "Lupus" Lindemann-ra szegezem, mert az ő gitárjátéka is háromfogásos vacsora a Grand Hotel Kronenhof-ban a szemnek. Az énekhangja annyira nekem nem jön be, de tökéletesen illeszkedik, teljes lesz tőle az ősrock psychedélia benyomás, az összkép pedig így teljes!
Amit csinálnak profi, ahogy csinálják még profibb, így megállapítható, hogy a lemezminőség felett hozzák azt a pluszt, amiért az ember sajgó háttal is elmegy, és megnézi őket élőben. Mivel egy aránylag friss csapatról van szó, így nagyjából majd' a teljes életművükön végigmentek, de a hab a tortán csak most jön! AZ 50. perc táján, amikor lelkem kezdett jóllakni, a testem újra felmondta a szolgálatot. A ráadás második nótájáig bírtam, majd elsomfordáltam, a teljes zenei kielégüléstől kábultan. Majd olyan 20 perc múlva rácsörögtem Géza barátomra, hogy nyomták-e még, erre mondja, hogy "most lett vége". Azaz legalább 4, de inkább 5 nótás ráadást nyomtak, ami egy nagyon korrekt dolog, ezzel szerintem bőségesen jóvá tették a 4 héttel ezelőtti fiaskójukat. Bármit is tettek magukkal a turnén, azt ügyesen korrigálták szerda estére, ember fia nem volt szerintem, aki elégedetlenül távozott volna a Hajó gyomrából.
A Tigris, a Farkas és a Sárkány jött, látott, és engem tökéletesen meggyőzött arról, hogy ugyan szerencsétlenek Berlinbe születtek, de egy kis odafigyeléssel akár svéd szinten is tudnak zenélni! Ezennel levetkőzöm a sztereotípiáimat, és a Kadavart mentesítem a német zenekarok iránt táplált ellenszenvem alól. Gondolom most kurvára boldogok.....
