Üveges tekintettel, bambán bámulom a monitort. Semmi sem jut az eszembe. Az elmúlt három nap elég mély, még feldolgozásra váró nyomokat hagyott bennem. Hajnal kettőkor még szerbekkel, ausztrálokkal, angolokkal, spanyolokkal, magyarokkal ittam egy ír bárban, 2 óra alvás után pedig visszarepültem ide, hogy a kanapémon ülve próbáljak meg kisajtolni valami értékelés félét a Mastodon bulijáról. Ülnék még rajta egy-két napot, addigra remélem regenerálni tudom magam, nagyobb esélyjel tudnék olyat írni, ami objektív, értelmes, esetleg szellemes. A tévében éppen ligakupa meccs megy, a hangfalakból pedig a Mastodon szól, mert alig vártam, hogy felidézhessem a setlistet. Miután vasárnap a Camp Nou-ban néztem, hogy gurít kedvenc csapatom egy ötöst a városi riválisnak, elég lehangoló nézni ezt a pályán csak poroszkáló, szedett-vetett brigádot, akik éppen ütik az újabb szögeket a hazai labdarúgás koporsójába. Sejtettem, hogy hazatérve pár napig a depi lesz az úr, szóval nézzétek el nekem. (Fotók: Xavier Mercadé)
Hála a budget cégeknek, fillérekért lehet eljutni egy olyan helyére Európának, mint Barcelona, és mivel a hazai színtérről sok ismerős kint keresi boldogulását, tele van a világ segítőkész barátokkal, haverockkal, akiknél meghúzhatja magát pár napig az ember. Mi most a tengertől pár utcára, egy tetoválóstúdió galériáján tudtuk elszállásolni magunkat, egy Chopper nevű boxer és egy Sanyi nevű pitbull társaságában, ami még így kutyásként is világraszóló élmény volt! Ez a két jószág még az antiállattartó barátaimból is kutyafant csinált. Barcelona csodálatos város, teljesen egyedi atmoszférája van, és roppant sokszínű, de a tenger jelenléte a legnagyobb flash számomra. Nappal kiülni a partjára és nézni, ahogy a szörfösök birkóznak a hullámokkal, próbálják befogni a természetet, egyszerűen teljesen más életminőség, mint amihez én szokva vagyok. Az élethez való hozzáállásuk előtt le a kalappal, lenne mit tanulnunk.
A Razzmatazz Klub az Apollo mellett Barcelona legnagyobb élőzenés komplexuma, de méreteit tekintve nem kimondottan monumentális, inkább zegzugos, kuckós és hangulatos. A legnagyobb termében volt a buli, ahol kb. 800-1000 ember fér be, de nem volt hála égnek fullon. Amikor beértünk, már a Krokodil nyomta, de sem lemezen, sem élőben nem volt meggyőző, így nem hullajtottam krokodilkönnyeket, amikor inkább felmentünk a tetőteraszra füstölni. Viszont már akkor szuperül szólt a cucc!
Az, hogy rászántuk magunkat erre a túrára, a Mastodon mellett egy másik nagy motivációja a Big Business volt, több okból is. Először is a Big Business egy kiváló zenekar, másrészt olyan legenda püföli a dobokat, mint Coady Willis a Murder City Devils-ből, ami köztudottan aviláglegjobbzenekraamurdercitydevils. (fej vagy írás Csiga? :) ) Persze nyomja a Melvinsben is, ahol szintén Jared Warren a társa, de ez a duó annyira izgalmas, hogy nekem sokkal többet nyújt a Melvins-nél. Scott Martin nem volt velük, ketten nyomták, és káprázatos volt az egész! A 40 perces műsor úgy repült el, mint ha meg sem történt volna. Coady Willis a világ egyik legjobb dobosa, és nem csak témák miatt, amiket a három zenekarában a hosszú évek óta összedobolt, hanem AHOGYAN azt teszi! Zsigeri, látványos, kurva laza és annyira energikus, hogy az párját ritkítja. Műsoruk főleg a Batllefields Forever lemezre épült, korai dalok sajnos nem is voltak, pedig az első két Big Business lemez a legjobb, de így is az év legnagyobb csemegéje számomra!
Nagyon pirigpereg volt a program, 21:15-kor már halkultak is a fények, és színpadra lépett a világ egyik legnagyobb prosperáló rock&roll négyese, a Mastodon! A maguk mögött hagyott 14 esztendő nem volt mentes a kudarcoktól, tévutaktól, problémáktól, de itt vannak, és erősebbek, mint valaha! Persze a Trafós buli már sosem történhet meg újra, a Mastodon a felső ligában játszik, ezért is volt fontos, hogy a lehető legkisebb helyen láthassam őket újra, Wiesbaden után, ami szintén kis klub volt. Nem is rakta tele a Razzmatazz-t, bőven fértek volna még, de a katalán nem egy nagy metálos népség, amivel semmi baj sincs, amíg azok, akik ott vannak, ennyire káprázatos hangulatot tudnak varázsolni.
Persze a 35 eurós jegyár sem a metálos katalánok pénztárcájára van optimalizálva, mégis érdekes, hogy nem lógtak a csövekről is emberek. Természetesen a Tread Lightly-val indult a program, és főleg az új lemezre is épült. A hangzás az elején pocsék volt, de a címadóra már javult, a Blasteroid pedig már az elvárt szinten szólt. Viszont ha megkérdezte volna bárki Troyt vagy Brendtet, hogy ez most a planéta melyik része, vagy éppen melyik nótát játsszák, lehet nem tudták volna megmondani, mivel szemmel láthatólag nagyon kivoltak. Brann Dailor dobosról mondjuk el nem tudom képzelni, hogy koncert előtt inna, szívna, lőne magába bármit is, mert az a szint, ahol ő van, egyszerűen lehozhatatlannak tűnik tudat módosult állapotban, de lehet tévedek, és annyira zsigeri az előadásuk, mint ha csak egy Ramones tribute banda lenne.
Brent Hinds frissen lehányt lábszárral nyomta két méterre tőlem, és széles vigyorral itta a Guinesseket sorban. Troy és Bill Keliher szintén elemükben voltak, együtt lélegeztek a közönséggel, és sugározták magukból, hogy imádják, amit csinálnak. A Motherload-ot, High Road-ot vagy a Blood and Thunder-t nemcsak kórusban énekelték Troyjal, de ezen felül óriási volt, ahogy körülöttem több száz ember énekli a gitártémákat! Sosem tapasztaltam még ilyet! A 18 nótás setlist soknak tűnhet, pedig csalódottak voltunk mind, még órákig néztük, hallgattuk volna a Mastodon semmihez sem hasonlítható zenéjét, attitüdjét. Meg lett idézve a Remission, az Ol'e Nessie képében, de minden lemezről jutott szinte morzsa. Nem állítom, hogy a hétköznapjaim sűrűn telnének a Mastodon jegyében, de életem második Mastodon koncertje is az év bulija lett, így élőben jelenleg csak a Neurosis az, akinek elsősége megkérdőjelezhetetlen. Apropó, esetleg egy Neurosis+Mastodon koncertet nem kéne már ebben a retkes városban összehozni?
Bármit is sugározzon, árasszon magából a Mastodon zenéje, legyen az üzenete bármi is, élőben ez egy rock&roll zenekar! A színpadról csak úgy ömlött lefelé, minden grimasz, kacsintás, mozdulat, mondat erről árulkodott. Kiváló zenészek, nagy mesemondók, és szórakoztató komédiások is. Újévi kívánságom pedig legyen egyből egy Düreres Mastodon koncert 2015-re! Benne vagytok?
Gracies al club i als promotors (RockNRock) per la oportunitat!!!! Va ser un gran concert!
Ezt játszották:
FOTÓK: XAVIER MERCADÉ
https://www.facebook.com/rockviu
További Képek - Mastodon +++ Big Business
