A Slayer iskolateremtő ex-dobosa, az idén ötven éves Dave Lombardo utoljára 2011-ben járt Budapesten - még egykori zenekarával. Szeptember 9-én visszatér, hogy PHILM nevű, kísérletező kedvű "szabadidő-zenekarával" adjon súlyos klubkoncertet az A38 Hajón. Egy igazi legenda, aki most nem bújik eszement dobszerkó mögé egy arénakoncerten, hanem szó szerint testközelből látható, mitől is olyan zseniális dobos.
Dave Lombardo neve szorosan összeforrt a thrash metal egyik legfontosabb zenekarával, a Slayerrel. Bár a havannai születésű Lombardo nem volt alapító tag, de kulcsfontosságú figurája volt a zenekarnak: iskolateremtő dobolása, karakteres alakja szinte teljesen összeforrt a Slayerrel, még akkor is, ha többször viharos körülmények között távozott - és tért vissza.
Elementáris erejű kétlábdob-stílusa védjegyévé vált a Slayer géppuskaropogás-szerű thrash-jének, ám Lombardo mindig is jóval több volt - és jóval többet akart -, mint egy nagyon gyors dobos. Már Slayeres időszaka alatt is megszámlálhatatlan projektben, zenekarban és produkcióban vett részt. Ezek közül a leghíresebb természetesen a Mike Pattonnel, a Melvins-gitáros Buzz Osborne-nal és Trevor Dunnal alapított Fantômas, de ott van a Gus Chambersszel (majd az ő halála után az Amenes Casey Chaosszal) létrehozott Grip Inc. is. És elképesztő sokoldalúságát jól jellemzi, hogy thrash-fronton volt beugró dobos a Metallicában, feldobolt egy teljes lemezt a Testamentnek, DJ Spookyval belekóstol az underground hiphopba, John Zornnal, Fred Firth-szel és Bill Laswellel az avantgárd jazzbe, az Apocalypticával a szimfonikus metálba...
Lombardo folyton új utakat keres, és saját bevallása szerint már igencsak kezdte kényszernek érezni a Slayert. 2012-ben egyfajta örömzenélésre alapított meg a PHILM-et, régi barátjával, Gerry Nestler gitárossal és az ősfunk-kövület War fiatal basszusgitárosával, Pancho Tomasellivel. A trió első lemeze még nem okozott nagyobb földindulást, de közben Lombardo - meglehetősen feszült vitákat követően - kilépett a Slayerből, így aztán minden energiáját a PHILM-re fordíthatta.
A különleges körülmények között, élőben, félig improvizálva felvett Fire from the Evening Sun rendkívül erős és változatos lemez lett, hatalmas kritikai ovációval. A rengeteg stílus (metál, blues, progrock, minimalista avantgárd, funk, punk, jazz) teljes természetességgel olvad egybe egyetlen nagyszabású szimfóniává, miközben három erős egyéniségű, eltérő hagyományokból érkezett, de egyaránt nagyszerű zenész működik együtt. A PHILM úgy kísérletező, hogy közben egy percig sem öncélú, és úgy változatos, hogy közben egy pillanatra sem követhetetlen. Valódi, felszabadult örömzene ez, Lombardo is halál lazán váltogat emblematikus pergőtüzeiből seprős (!) szvingbe, gumicsuklós rock 'n' rollba vagy Tomaselli basszusmeneteivel szinte összenőve feszes funkba. Energikus, magával ragadó, friss muzsika, amihez tökéletes helyszín az A38 Hajó. És itt a vissza nem térő lehetőség, hogy egy igazi doboslegendát láthassunk úgy, ahogy egyébként sosem: testközelből. TOVÁBBI INFÓK ITT.
