Mielőtt feladnánk az utolsó kenetet az idei VOLT fesztiválra és elengednénk az emlékét – egy összegző értékelés után – következzen a pénteki, harmadik nap részletesebb beszámolója.
Péntek reggel kiderült, hogy teltházas lesz a nap, ezért felkészültünk a programokhoz hasonlóan sokszínű rajongói táborok totális összekeveredésére. Ez sok fura képet és pillanatot okozott, amely kétségtelenül hozzá fog járulni ahhoz, hogy a kilátogatók emlékezetes fesztiválként könyveljék el a soproni parádézást.
Egy zenei blogban ugyan nem szívesen vennénk el országunk vezető meterológusainak munkáját, de a beszámoló elején muszáj megerősíteni a tényt: irgalmatlanul meleg volt szóval innen is gratulálni szeretnénk a rekkenő hőségben már-már vért izzadó zenekaroknak a fellépésekhez – nem lehetett könnyű ugyanolyan intenzitású produkcióval szórakoztatni a népet így a negyven fokban.
Természetesen nekünk a pénteki napon a Motörhead volt az igazi headliner, de igyekeztünk minél több színpadhoz eljutni és beszámolni. Jó pár órával Lemmyék előtt a Telekom Nagyszínpadon Supernem Szabiék térítették a közönséget, és önmagukhoz hűen hozták a pörgést és nyári csillogást. Miközben a buli himnuszaikra kapogatták a rajongóik és az érdeklődők, mi belenéztünk a Nyers hangulatkeltésébe is. Azt kell mondjam, hogy a banda nagyon jó volt – a fesztiválon végig érzékelt, kisebb technikai apróságok ellenére – és sikerült száz százalékos kapcsolatot teremteniük a közönségükkel, akikből tényleg nem volt hiány. És hangulatból sem, nem úgy, mint például a Mastercard színpadon vagy teraszon játszó Muriel előtt, akik ugyan felpörgették volna a pillanatot, de a nyomasztó helyszín és a nyomasztó helyszínen bambán ácsorgó vagy üldögélő látogatók miatt lehetetlen küldetést vettek a nyakukba. Sajnálom, nem lett volna rossz pedig, de az a helyszín a korábbi napok tapasztalatait megerősítve egy érzés temetőnek bizonyult.
A Nyers után visszamentünk, hogy várjuk a Motörheadet, és a press karkötőink miatt gondoltuk megnézzük a VIP szekciót. A toi toi vécék mellé épített luxus természetesen kelet-európai mércével is középszerűnek bizonyult, és ha már a legnagyobb ’de jó nő’ pillanat C kategóriás felfújt csajokhoz kötődik, komolyan el kell gondolkozni azon, hogy mi is számít VIP-nek. A háttérben stílszerűen a Lemmyék előtt (!) OTP Junior színpadon motoszkáló Halott Pénz lépett fel, akik elég komoly tömegeket mozgattak meg. Ezt el lehetne hallgatni, meg simán húzgálhatnánk a szánkat, de ennyi lelkesen őrjöngő negyven pluszos rajongó után inkább egy perces néma csendbe süllyedve vettük tudomásul a tényeket.
Fél nyolckor végül megjelent ő, Lemmy. A Nova Rock-on készült felvételek és képek megdöbbentő erejéből tanulva a mester rafináltan választotta ki az outfitet, és az arca közepéig belógó Lemmy Kilmister pilóta napszemüveg jótékony hatását kihasználva elcsalt úgy tíz évet a hetvenből. Igen, írtunk már róla, öreg, alig érteni, ahogy énekel, igen, remeg a keze, valóban a zenekar többi tagja viszi el a hátán a show-t (a dobos szétverte a dobokat végén, innen is csókoltatjuk). De ő Lemmy, baszd meg. Méltósággal öregedett bele a rock and rollba, és lelkiismeretesen, minden fellépéssel a halált kockáztatva tolta az arcunkba az életérzést, amit ő teremtett meg. A sok szájhúzgáló, kurva okos és végtelenül bölcs kritikussal szemben mi elismerjük és kiállunk az ikon mellett, aki nélkül jó pár rock istenség sem lenne ugyanolyan karcos vagy menő. Köszönjük, Mr. Kilmister, nagyon sok boldog és legalább ilyen egészségi tartományban mozgó színpadi évet kívánunk neked!
A tömegről. A VOLT első olyan showja és közönsége volt, amire azt mondtam: végre. Végre baszd meg megjelentek a málhás panel rocker csajok, a felvarrós farmer mellényes fiúk, a kitetovált kétajtós szekrény állatok, a cizelláltan üvöltöző, divat fesztivál picsákat leordibáló állatok, a zászlók, a kitűzők. A kosz és a szenvedély, akik egymást is megütötték volna az első sorért.
Ezen a ponton viszont megemlíteném, hogy megdöbbentően, iszonyúan sok embert jelentett ez a teltház. Az, hogy a Motörhead-el egy időben fellépő Majka és Curtis fellépésen totál tömegnyomor volt , a pillanatképeken is látszik. Lehetetlen volt egyik helyről a másikra eljutni. Lemmyék fellépésének utolsó perceiben újra a VIP sarokból akartunk képeket lőni, de ott már rég a Parov Stelar meg a David Guetta voltak az izgalom tárgyai.
Teltház. Teltház David Guettán, a VIP sarkáig nyomorogtak az emberek, a Coachella szettjeiből inspirálódó, csillám tetovált csajok és a H&M lázadó sarkából felöltözött ifjak. A francia ’mester’ közben tök értelmetlenül kevergette a minden egyediséget nélkülöző szerzeményeit, de szódával persze ez is elment. Mint ahogy mi is, mert a kíváncsiságnak és kulturális nyitottságnak is vannak határai.
Összegezve? A VOLT 2015 egy eklektikus, sok embert megmozgató fesztivál volt, számunkra kevesebb érdekes programmal, kissé furcsán felépített sorrenddel.
