AC/DC - The Razors Edge

A nyolcvanas évek az ausztrálok nemzeti büszkeségei számára nem feltétlenül úgy alakultak, ahogy az szerették volna. A Back In Black sikerét nem igazán sikerült megismételni. Aztán jött 1990 és vele a The Razors Edge és a világelitbe kormányozta ismét a bandát. Csak az USA-ban 5 millió eladott példánnyal ötszörös platinalemez lett, minden idők negyedik legtöbbet eladott AC/DC lemezévé vált. 77 héten át volt folyamatosan a Billboard 200-as listáján. Tényleg létezik ember, aki nem ismeri a Thunderstruck-et?

Alice In Chains - Facelift

A grunge hajnalának egyik legerősebb albumát kétségtelenül az Alice In Chains hozta össze a Faceliftttel. Az első grunge album lett, amely a platina státuszig vitte az Államokban, rögtön kétszeresig is. A Man In The Box című tételt az MTV is rendszeresen műsoron tartotta, de a lemez több dala is a grunge - mint zenei stílus - alaptételei közé tartozik.

Entombed - Left Hand Path

A svéd death metal alappillérét az Entombed tette le debütáló lemezével. A láncfűrész találkozik a betonkeverővel típusú hangzás már ezen az első albumon is megvolt később innen léptek tovább a death 'n' roll felé, de a Left Hand Path a svéd death metal bandák tucatjainak jelölte ki az utat.

Iron Maiden - No Prayer for the Dying

A mestermunka Seventh... album után a No Prayer for the Dying lemezt a kritikusok anno széjjelszedték és a banda egyik leggyengébb lemezének titulálták összehasonlítva a Killers vagy a Number of the Beast albumokkal. Utólag talán azt mondhatjuk, hogy alaptalanul, hiszen valóban szakít a korábbi lemezek nagyívű progresszívabb irányával és lecsupaszítottabb anyag ez, de akkor is: bazi nagy slágerek vannak a lemezen.

Judas Priest - Painkiller

Így kell húsz év után megújulni! A heavy metal egyik alapbandája minden korábbinál feszesebbre húzta a gyeplőt (segítségére volt ebben az itt bemutatkozó Scott Travis dobos is), és fölényesen rácáfolt mindenkire, aki úgy vélekedett, a műfaj veteránjai már nem képesek lépést tartani a fiatalabb pályatársakkal. Ennek megfelelően a Painkillert a legfontosabb Priest albumok között tartjuk számon. Éppúgy klasszikus, mint kevés kivétellel minden, ami addig kikerült a kezük alól. Ugyanakkor brutálisabb, mint bármelyik elődje, az akkori idők megszólalásával is felvértezve – egyértelműen a legkeményebb Halford érás Priest lemez. A címadó szám semmi mással nem összetéveszthető dobintrójától kezdve bő háromnegyed órán át végig könyörtelen tempót diktál a zenekar. K.K. Downing és Glenn Tipton gitárjátékára kétségkívül hatással voltak a kor agresszívebb, súlyosabb hangzású bandái (az akkori turnéira is olyan csapatokat vett maga mellé a Priest, mint a Megadeth, a Testament, az Annihilator vagy a Pantera), de a védjegyszerű himnikus dallamokat sem spórolták ki a szólóikból. Rob Halford szintén élete egyik csúcsteljesítményét nyújtja.

Megadeth - Rust In Peace

Ahhoz képest, hogy ezen a korongon mutatkozott be a Megadeth mindmáig legsikeresebb és legstabilabb felállása, a banda máris elérte kreatív csúcsát. Marty Friedman gitáros és Nick Menza dobos friss vért pumpált a csapatba, és nyilván az is javára vált a megújult ’dethnek, hogy a két Dave felhagyott az addigi önpusztító életmódjával. Az eredmény egy, a thrash metalon is messze túlmutató, sokszínű, jellegzetesen Mustaine-esen komplex remekmű, amelyen a Megadethre jellemző intenzitás és düh hihetetlenül intelligens zeneiséggel párosul (külön említést érdemelnek Marty egyedi hangzású, utánozhatatlan szólói).

Pantera - Cowboys from Hell

Igaz, hogy a Cowboy From Hell előtt már kiadott a Pantera négy lemezt, de mégis a tagok ezt az albumot tekintik a debütáló lemeznek. Itt végre nem másolnak másokat, hanem egy igazi, saját erőből készült anyagot tettek le az asztalra - és ezt ők nyilatkozták. Végül is működött is, hiszen a CFH egyből az A ligába repítette a zenekart és erről a lemezről úgy illik nyilatkozni, hogy a kilencvenenes évek egyik legnagyobb hatású lemeze.

Queensryche - Empire

A Queensrӱche az ezt megelőző anyagaival már letette a névjegyét – a gondolkodó ember metal zenekaraként is szokás lett emlegetni őket –, az Empire pedig megnyitotta előttük az utat a széles körű elismertség felé: többszörös platina státusz, kislemezek és klipek egész sora, slágerlistás sikerek… A muzsika viszont mindeközben nem hígult, legfeljebb kiegyensúlyozottabb lett. Elődeivel szemben az Empire nem dühös, nem pesszimista, és bár a Queensrӱche társadalomkritikus éle nem veszett el, a dalok szövegei sok esetben személyesebbek, intimebbek, és összességében az egész album üzenete végtelenül pozitív, életigenlő.

Slayer - Seasons in the Abyss

Egyfajta szintézisét adja két elődjének, a Reign in Blood-nak, és a South of Heaven-nek. A lemezt nyitó War Ensemble egy gyors, Reign in Blood vénájában íródott szám, de ezt több slayeri mércével mérve dallamosabb szerzemény is követi, és a lemezen nagyjából fele-fele arányban találhatunk agresszívebb, illetve melodikusabb dalokat. Sokan ezt tartják az utolsó klasszikus Slayer albumnak.

Suicidal Tendencies - Lights...Camera...Revolution!

Ezen az albumon a zenekar kicsit eltávolodott a crossover thrash gyökerektől. A Lights...Camera...Revolution! a banda legsikeresebb lemeze, amely később aranylemezzé nemesedett, a You Can't Bring Me Downés Send Me Your Money című tételeket pedig rendszeresen játszotta az MTV. Sokan ma is úgy vélik, hogy a banda valaha volt legerősebb felállása hozta össze ezt a lemezt.

+ 1: Bathory - Hammerheart

Quorthon azok után, hogy a Bathory-val '84-ben gyakorlatilag lerakta a klasszikus black metal alapjait (és még három lemezen át fröcsögte pokoli átkait), 1990-ben gondolt egy nagyon és egészen más stílusban írt egy lemezt, a Hammerheart-ot. A változatosság kedvéért ez is egy stílusteremtő alapmű lett, nagyjából ettől a lemeztől datálják a viking metal létezését. Quorthon korai halála ellenére mély nyomott hagyott az extrém metal világában.