A norvég Shining idén járt már Budapesten, az A38 szervezésében a Barba Negra Clubban, Devin Townsend előzenekaraként. A súlyos és zseniális "fjordcore-formáció" november 6-án visszatér, ezúttal az A38-ra, hogy megmutassa, milyen is az igazi, kompromisszumok nélküli jazzpunk.

A Shining, az énekes-szaxofonos-frontember, Jørgen Munkeby projektje aránylag visszafogott akusztikus dzsessz-zenekarként kezdte másfél évtizede, aztán szép lassan, lemezről lemezre tolódott el a rock, a progrock, aztán a zúzós, punkos-indusztriális progresszív metál felé. "Blackjazz" - a Shining nagyjából így írja le sem-sem, vagy inkább is-is muzsikáját: metál is meg dzsessz is, amibe némi kortárs komolyzene is vegyül, meg persze újhullámos elektropop, avantgárd meg egy csomó minden. Első pillantásra talán riasztóan hathat ez a leírás, de a Shining egészen egyedi, hatásos és egyáltalán nem hallgató-ellenes zenéje valódi különlegesség.

Az évek során igazi kultusz alakult ki a Shining körül: rajongói az International Blackjazz Society érdemes tagjai, akikkel Munkeby igen intenzív kapcsolatot tart. És persze nagyon tudatosan ápolja a legendát: idén júniusban például egy eszelős helyen készítette el legfrissebb koncertfilmjét. A norvégiai Trolltungán (a "Trollnyelven"), egy hatalmas, hétszáz méter magasan a semmibe lógó sziklanyúlványon adott koncert valószínűleg a zenetörténet egyik leglátványosabbjaként vonul be a köztudatba.

Az előzenekar, a brisbane-i Caligula's Horse, azaz Caligula Lova a legszebb matekmetálos hagyományokat gyúrja össze egy kis progrockkal. A 2011-ben alakult zenekar már abban az évben megjelentette súlyos és mély konceptlemezét The Tide, The Thief & River's End címmel. Erőteljes és sodró progresszív metáljának minőségét mi sem jelzi jobban, hogy ezekben a napokban például a Tesseract ausztrál turnéján kíséri a zenekart.

TOVÁBBI INFÓK ITT.