Nagyon felépítettem ezt a remek d-beat bulit, ennél jobban nem is lehettem volna kiéhezve arra, hogy totálisan legyalulják az agyamat. Kezdve a pénteki (coming out, avagy van amiről nem beszélünk) Ed Rush & Skynet dárren bulival, majd szombaton a Hajón a kihagyhatatlan, és maximálisan 100°-ot produkáló Carpenter Brut-tal, aki a megzenésített B movie Odüsszeiát varázsolta oda másfél órára, bizonyítván a synthploitation életképességét, egyben abban való egyeduralkodását. Bár azért egy GosT-ot szívesen meglesnék! Szóval ilyen remekül sikerült hétvége záróakkordjaként került sor a Warcry hazai debütálására, kiüresedett agyamat nem hiszem, hogy képes lett volna bármi ennél jobban felpiszkálni.

Nem tudom mikorra kéne koncertkezdést kiírni, majd azt be nem tartani ahhoz, hogy végre minden bandát megnézzek normálisan, így ezúttal a Dog Attack legénységétől kell elnézést kérnem, hogy a programjukat teljes egészében lekéstem a kertben való pofázás miatt. Illetve azt láttam, ahogy lejönnek a színpadról, szóval...

A Rivers Run Dry is sokszor jutott már hasonló sorsra, ezért, na meg a rengeteg pozitív visszajelzést hallva, eltökélten foglaltam el idejekorán a helyem a jó félig telt teremben. Amiért jöttem, azt megkaptam tőlük is, egyszerűen kilóra megvettek már az első nótával, és az elismerést képesek voltak fokozni. Ezúton buzdítanék mindenkit, hogy hozzunk össze elég aláírást, és azt mihamarabb nyújtsuk be Áder Janinak, mielőtt átszellemült arccal lép majd le bolygót védeni, mert Magyarországon ezentúl kötelező 3 GITÁRRAL ZENÉT ÍRNI! Tökéletesen be volt lőve a motyó, erőteljesen és tisztán szólt, talán a dobok lehettek volna kicsit ütősebbek, mindenesetre a 3 gitár olyan csodásan tépte le az arcokat, ahogy a nagykönyvben írva vagyon! Nagyon sokoldalúan van felhasználva, a dobtémák pedig négyzetre emelik az amúgy is bivaly dalokat. A srácok nem túl aktívak, de ha bárhol feltűnik a nevük, okvetlen nézd meg őket, mert csodálatosan szépen megkomponált káoszt nyomnak! Ezentúl sosem kések, ha az ő nevük szerepel az előzenekarok sorában!

Én itt már roppant elégedett voltam, mert a remek társaság, és a Rivers Run Dry totálisan boldoggá tett, de hátra volt még az igazi mészárszék! A portlandi Warcry-ról előzetesen annyi infó jutott hozzám, ami az eventben szerepelt, de a 2014-es lemezük (Savage Machinery) év eleje óta pörgött, ám azt legnedvesebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez a négy sokat próbált arc okozza az év eddigi legnagyobb zenei ejakulációját. 25-30 perc alatt szétbaszták a fennálló rendet, megdöntöttek minden regnáló hatalmat, felégettek mindent, terjesztették, de uralták a káoszt. A gyéren telt terem egy emberként dőlt bele a mázsás súlyokba, majd tartotta oda orcájának másik felét is. Todd Burdette roppant szuggesztív előadásmódja, és megjelenése nyomatékosította, hogy nincs kecmec, ez bizony a d-beat/crust veleje. Keith Testerman dobos, aki a The Estranged-ből már ismert volt számomra, valami elképesztőt ütött! A négyhúrost egy villámkezű lady szólaltatta meg, akiről nem sok információt sikerült fellelnem, pedig nem tűnt nyeretlen kétévesnek, plusz sokat dobott az összképen. Grant Kasten gitáros, rácáfolva a Rivers Run Dry kapcsán felvetett 3 gitáros témára rácáfolva úgy dörrentette meg a termet, hogy az ég is leszakadt. Aki ezek után jön azzal, hogy Dürer kicsi nem szól jól, az ne a terem adottságaiban keresse a hibát, nekem még ma is zúg a fejem. Az egész műsor intenzív, kérlelhetetlen és agresszív volt, a közönség reakciói pedig nem is maradtak el, nagy felfordulás kerekedett, én pedig állandó vigyorral a képemen bólogattam végig a fél órát. Tökéletes koncertek, tökéletes bandák, jó társaság, aki kihagyta, bánhatja. Tessék jobban odafigyelni, rajta tartani az ujjakat a pulzuson! Dzsukhellék meg lehetnének kicsit aktívabbak szervezés terén, foghatnának több kapitális fenevadat, mert lassan a tribute bandáké lesz a pesti éccaka. Nagy köszi a Warcry-ért!!!!