Mindenképp szép gesztusnak tekintendő Téglás Zoliéktól, hogy a teltházas tavalyi budapesti koncertjüket idén (szinte napra pontosan egy év elteltével) megduplázták. Akárcsak az, hogy mindkét alkalommal a Cseh Tamás Program résztvevői közül biztosítottak fellépési lehetőséget két-két zenekarnak. A veresegyházi fák megmentése érdekében szervezett adakozásról nem is szólva!.. Mindehhez, na meg a tíz év után megjelent A War Against You albumhoz két fergeteges buli dukál, nemde?

A Satelles dallamos hardcore / punkja nyilván a kisebb klubokban hat igazán, viszont a maguk és a korán érkezett maroknyi érdeklődő örömére lenyomtak egy energikus, pörgős műsort Bali Dávidék, természetesen a februárra időzített bemutatkozó albumuk (The Wolf You Feed) anyagát előtérbe tolva. A Fatal Error szintivel és trombitával is színesített, dallamos, punk / rock n’roll forrásból táplálkozó, ám nehezen beskatulyázható muzsikája nagyon is megéledt, sőt a banda helyében addig nem nyugodnék, amíg ki nem harcolnám az állandó, kiemelt helyen és időpontban való szereplést a szélesebb tömegeket vonzó fesztiválokon is. A Motörhead előtti tiszteletadást pedig valószínűleg maga Lemmy bátyó se vette volna rossz néven, legfeljebb a maga ironikus stílusában megjegyezné odaátról, hogy azért írt ő még néhány fasza nótát az Ace Of Spades-en kívül…

Az a helyzet, hogy az eddigi legkevésbé ütős Ignite koncertet éltem át. Egy gitárossal állt ki a banda – a mostani európai kört így négyesben zavarták le –, mert addig rendben van a dolog, hogy nem agyba tipró metalos döngölésről beszélünk, csak hát az ő lazább, punkos beütésű zenéjük is jobban szólal meg két hathúrossal. Sajnos Zoli torka sem volt most formában, ezt maga a frontember is beismerte. Folyamatosan itta a számok előtt-alatt-után a „csodatévő készítményt”, de leginkább a saját színpadi rutinjára és profizmusára támaszkodva, a hangjára gondosan vigyázva énekelt, hogy legalább másnap ne legyen gubanc.

Talán ennek is betudható, hogy mindössze kábé hetvenöt percet töltött a deszkákon a csapat. Igaz, ez még mindig a bruttó játékidő, mert szokás szerint jöttek a kiselőadások aktuálpolitikai, környezetvédelmi kérdésekről és összefogásról (hol Zolitól, hol a barátaitól). Ezek mondjuk nem nyúltak a végtelenségig, ugyanakkor hosszas közönség-énekeltetés sem volt, még az A Place Called Home (ez alkalommal természetesen A csitári hegyek alatt) nótában is elmaradt. Így megkaptuk a szokásosnak mondható Ignite szettet, az A War Against You néhány tételével kiegészítve. Ez utóbbiak közül persze a Falut már régóta ismerjük és az Oh No Not Againt is játszották már nálunk.

De még ezzel együtt is ugyanúgy áthatották a pozitív érzések és érzelmek az estét, mint bármelyik Ignite bulit. Zolival sem muszáj mindenben egyetérteni, a szemére lehet vetni, hogy bizonyos, a jelenben zajló dolgokat illetően tájékozódhatna jobban is, viszont a pozitív életszemléletét csakis csodálni tudom. Ahogy azt a törekvését is, hogy a zene szeretetén túl más léptékű, az emberi életminőséget – közvetlen környezetünket! – érintő ügyekben is összetartó közösséget formáljon az Iginte táborából. Ha még egyszer azt üzeni…

FOTÓK: RÉTI ZSOLT