Lassan egy éve annak, hogy a Black Tusk a KVLT-ban játszott. Ez a koncert az egyike volt azon első európai koncerteknek, amiken már Joanathan Athon (R.I.P.) már nem játszott. Abban a percben lehetett érezni, tudni, hogy a Black Tusk-ot nem szabad leírni, a Black Tusk-nak van még jövője. És most itt az új album, a Pillars Of Ash.
Az elmúlt egy évben nagyon sokszor az eszembe jutott, hogy vajon milyen lesz az új album? Mit várhatunk egy olyan zenekartól, akik hárman alkottak igazi egységet, olyanok voltak, mint a kőszikla. És mi van most? Az élet megy tovább, jött Corey és a zenekar robog tovább. A kérdés csak az, hogy egy ennyire fontos személy nélkül mennyire lehet sikeres a csapat.
Az előzetes God's On Vacation és a Desolation In Endless Times páros kíváncsivá tett. Vitathatatlan, hogy ezt az albumot Athon halála lengi körül. Az említett két dal szövege is arról árulkodik, hogy milyen az amikor elveszítünk egy igazi barátot, testvért. Igazából teljesen érthető, hogy a szövegek erre a témára épülnek, nem is igazán vártam mást. A közel félórányi zúzás alatt rengeteg érzés járja át az embert. A stílus miatt nem kell félnünk, maradt az igazi hamisítatlan Black Tusk sound, azonban valami mégis hiányzik. Ha a hangzást nézem akkor egyszerűen nincs rendesen alá rakva a basszus, hogy üssön, hogy húzzon az egész, mint az igásló. Hiányzik az Athon és Jamie közti leírhatatlan összhang, ahogy sziklaszilárdan tudták hozni, mindig atom pontosan az alapot. Hiányzik az a bizonyos kémia, pedig Corey Barhorst egy roppant szimpatikus basszusgitáros. Nem is értem, hogy miért van az, hogy szinte minden zenekarból kiszáll/repül, amikben benne volt az évek alatt.
A lemez önmagában véve jó. Benne van az esszencia, de mégis azt érzi az ember, hogy Andrew és Jamie egy kicsit túl vállalja magát. Nem érzem azt, hogy ez három ember közös munkája lenne. Sokkal inkább érzem azt, hogy ahol Andrew nem tudna, vagy nem akarna énekelni oda jött valami keményebb dob téma és Jamie átveszi a szerepét. Alapjáraton jók a dalok, jól vannak felépítve is, de nem tudom... Nekem folyamatosan Athon-hiányom van. Vagy lehet, ha csak rendesen meglenne keverve az album akkor jobban tetszene. Hiányoznak az olyan dalok, mint a In Days Of Woe, Turth Untold (örök kedvenc) Carved In Stone vagy mondjuk a Red Eyes, Black Skies. Az a baj, hogy a debüt Taste The Sin-nel annyira magasra rakták a lécet a savannah-i srácok, hogy azt nehéz újra megugrani. A Set The Dial-al mondjuk azt, hogy ugyanakkorát ugrottak, de a Pillars Of Ash jó pár centivel a képzeletbeli léc alatt van.
Nem írom le a srácokat, sőt! Ha erre felé tévednek biztos elmegyek megint megnézni őket, de ezen a hiányérzetemen nem tudok változtatni. Bízom benne, hogy élőben még oda tudnak úgy pakolni, mint anno mondjuk a Kontra klubban. Béke, Szeretet, Metal
