RockStation

Dark Funeral – Where Shadows Forever Reign (Century Media, 2016)

Ahol az árnyak uralkodnak örökké…

2016. július 19. - báró von csucsszky

dark-funeral-where-shadows-forever-reign.jpg

Bizonyára minden hazai black metal forma falat kaparva várta a Lord Ahriman vezette svéd Dark Funeral dicső feltámadását szimbolizáló, új Where Shadows Forever Reign címre fordított keresztelt, Century Media kiadónál gondozott kilenc számos lemezének ezév június eleji megjelenését. Nézzük meg kicsit közelebbről…

A kilencvenes évek első felében életre keltett ördögi légió bemutatkozó négy számos anyaga 22 éve látott napvilágot a Hellspawn Records gondozásában. Úgy gondolom, tökéletes felvezetés volt a banda eddigi történetének (szerintem) legjobban sikerült kiadványához mely a The Secrets Of The Black Arts címet viseli. Bátran kijelenthetjük, hogy a Dark Funeral legalább annyira meghatározó zenekar volt a skandináv black metal éra második hullámában, mint a Marduk vagy az Emperor...

Viszont ami a Marduknak anno a Frontschwein albummal sikerült azt a Dark Funeral közel sem tudta teljesíteni. A Where shadows… lemezzel bebizonyították, hogy zeneileg képtelenek megújulni, ami ebben az esetben talán szerencsésebb is. Az új felállás a Dark Funeral-tól már megszokott tempóban és stílusban celebrálja a fekete misét, Ahrimanék kilenc kíméletlen tételen keresztül szórják az átkot a hallgatókra. A lassulást csak nyomokban tartalmazó lemez Daniel Bergstrand nevével fémjelzett hangzásvilága szintén nem hagy kivetnivalót, de nem is túlságosan kiemelkedő. Az új lemezen Lord Ahriman és Chaq Mol gitárosok mellett két új tag  Nils „Dominator" Fjellström dobos, az énekes Emperor Magus Caligula helyett pedig  Andreas „Heljarmadr" Vingbäck igazolt le.

A lemezt indító dal első másodpercei Unchain my Soul  a bandától egészen szokatlan módon lassú melankóliával indulnak, aztán kisvártatva megérkezik az igazi Dark Funeral hangulat és a stockholmi horda eszméletlen tempót diktálva megindítja a sötétség seregeit a hallgatóság felé. A lassú dalkezdés egyébként az egész lemezre jellemző. Amit különösen kiemelnék és a személyes kedvencem is az a lemezen méltatlanul a nyolcadik helyre csúszott  Nail To Them Cross (ebből a dalból tavaly készült egy low budget videó, alább megtekinhető) Engem egyből levett az életről, remekül felépített dalszerkezet nyers, minimál riffek, kellemes disszonancia, feszes, katonásan pattogó  dob sound, igazi kompromisszum mentes fekete fém.  Roppant félszigetként emelkedik ki a lemezen uralkodó black metal klisék és közhelyek tengeréből.

Mindent egybe vetve a Where Shadows… lemezzel faszán hozzák a már jól megszokott formát, ami a banda rajongói kemény magjának igényeit talán kielégíti, és a talpon maradáshoz elég, de ahhoz kevés, hogy több legyen, mint egy szimpla black metal abum. Rookie black metal fanoknak kötelező darab. Feljebb láthatjátok, hogy a  borító szépen kivitelezett, egészen korrekt, mondhatni nosztalgikus. A nemrég jubilált Black arts… lemez borítójának hangulatát idézi, de ha jobban szemügyre vesszük, beugorhat néhány Dissection vagy az Emperor klasszikusának a (In The Nightside Eclipse) borítója is

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr638898980

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum