Ha térben észak felé, időben pedig három évtizeddel korábbra tekintünk, kijelenthetjük, hogy a három legfontosabb észak-európai black metal színtér, azaz a finn, a svéd és a norvég közül az utóbbi volt az, ami mind mennyiség, mind pedig minőség szempontjából a legtöbbet adta a műfajnak. Még a ’90-es évekbeli norvég zenekarok nagy része fokozatosan vagy drasztikusan alakított, változtatott a kezdeti irányvonalán, a finnek jelentős hányada pedig inaktívvá vált, addig a svéd black metal legnagyobb nevei évtizedek elteltével is változatlan hévvel pusztítanak.