Végre kisütött a nap és nem volt az a takony idő, amiben sikerült úgy megfáznom, hogy kétséges volt a bécsi koncert. De nincs az a láz, megfázás, orrdugulás, ami miatt egy Mastodont kihagynék. Utoljára a Lamb Of God-dal voltam így a MetalFesten. Atom lázasan, de felmentem Csillebércre és életem egyik legjobb buliján vettem részt. A bécsi kiruccanás sem volt gyenge....

Az előzenekarról sikerült lekésnünk, illetve nem is ez a pontos megfogalmazás. Inkább nem érdekelt minket és az Aréna kertjében söröztünk. Életemben először jártam eme impozáns helyen és egyből megragadt a lepukkantnak látszó, de kegyetlenül király koncerthelyszín. Aki teheti egyszer az életben feltétlenül jöjjön el ide megnézni egy bulit.

Ahogy közeledett az óra mutatója a kilences számlaphoz annál izgatottabb lettem, és pontban kilenckor el is kezdte letarolni az Aréna színpadát a Mastodon. Itt ülök a laptop előtt és gőzöm nincs, hogy mit írjak annyira jó volt az egész buli. A hely atmoszférája tökéletesen segít átélni az elszabadult riffek hadát. Nem tudok mást mondani, minthogy kib@szott jó volt. Ember, komolyan. Én, attól tartottam, hogy az ének részekkel komoly gondok lesznek, de nem. Az egész koncert zeneileg olyan volt, mintha a CD-t felraktam volna itthon. Hibátlan, de mégis volt benne valami plusz, az a bizonyos élő varázs, amitől az egész kapott még egy hatalmas löketet. A Tread Lightly, Feast Your Eyes, Blasteroid trió nyitotta az estét, amit nem nagy meglepetésre üdvrivalgás fogadott. Troy-ék nem sokat beszélt két szám közt, talán, ha egyszer megszólalt, meg még egyszer Brant, de ennyi volt. Nem is kellett, hogy beszéljenek, itt a zene vitt magával, akár egy Kyuss koncerten. Minden korszakot felidéztek a srácok, így került elő például  Black Toung, aminél a közönség jó része, köztük én is, az eszemet vesztettem. Illetve a The Czar és a The Wolf Is Loose, Colony Of Brichmen, Divination dalok többek közt.

Nem tudom, hogy mit tudnék írni. A zenészeken látszott, hogy nagyon élvezik azt, hogy végre nem fesztiválon, hanem relatíve egy kisebb klubban játsszanak. Ez az öröm természetes mód a közönségre is hatással volt, így nem igazán volt olyan pillanat, hogy ne ordított volna mindenki teli torokból. Hálát adhatok az égnek, hogy sikerült egy ilyen koncertre kijutnom. Itthon is marha sok jó buli van, de azért nagyon hiányzik egy jó klub bulis High On Fire vagy Mastodon. A hangosítással az első két dalban még volt némi bibi, de utána, ahol én álltam mindent tökéletesen hallottam. El sem akartam hinni, hogy ilyen koncerten létezik. Mosollyal jöttem ki a koncertről és közben totál le voltam sokkolva attól, amit itt átéltem. Ezt a hangulatot nehéz leírni, nehéz vissza adni így szavakkal. Ott kell lenni és ezeket a pillanatokat kell megélni. Ezekért érdemes élni! 

Fotók: Adam Gasson, a képek nem a helyszínen készültek.
Köszönet a lehetőségért a Barracuda Musicnak.