Egyszer egy paródiaműsorban kilőtt egy ping-pong labdát a puncijából. Koncertjein előszeretettel gyújtotta fel és fűrészelte szét a mértéktelen fogyasztói áhítat kultivált tárgyait. Játszott színházban és volt sztriptíz táncosnő. Lemmy Kilmister barátja, akinek Plasmatics nevű bandájával első koncertje a manhattani CBGB's színpadán volt. Saját szexualitását molotov koktélként hajította a képmutató média kirakatába. Vett fel szólólemezt a Kiss tagjaival és mindig kiállt az állatokért. Menhelyeken segédkezett és maga is vegetáriánus lett. A nyolcvanas években még letartoztatták, mert punk hajdísszel imitált maszturbálást a színpadon. A kilencvenes évek elején már arról beszélt, hogy a fehér cukor rabjai nem jobbak, mint egy heroin függő. Ő volt Wendy O Williams. A rocksokkoló botrányhercegnő.

Aki miután otthagyta a zeneiskolát, tizenhat évesen nekivágott a világnak és miután az államokat kipörgette csavargott Európában, volt például Londonban reformkonyhán szakács. Karrierje mégis akkor kezdődött, mikor visszatért Amerikába és a New York-i művész underground egyik alakja, Rob Swenson párja lett. Akivel első körben provokatív színházi előadásokban dolgoztak együtt, majd Rob - aki a Ramones zenekart is menedzselte - szervezte köré a zenészeket, akikkel végül megalakult a Plasmatics. A zenekar, ahol egyszerre volt énekes, szaxofonos, láncfűrészes és kőkalapács. Ezekkel vágta haza ugyanis a tv készülékeket a színpadon. Öt nagylemez turnéin át. Míg szólólemezből hármat rögzített Wendy. A punk és a metál szintéziseként, de mindig az élő attrakciókkal kiélesítve azt. Élete utolsó éveiben azonban a zenéléstől visszavonulva az állatoknak és a táplálkozásreformnak élt még mindig Rob mellett. Egészen 1998 áprilisában történt tragikus öngyilkosságáig. Róla és neki szól a következő videóválogatás, a fellelhető egykori felvételeiből.