Mindig is szerettem az undergroundban kutatni, matatni, hiszen ott találhatók az igazi gyöngyszemek. Már a tavalyi évben is több alkalommal említettem, hogy rengeteg olyan banda van még Magyarországon is, akik jóval nagyobb figyelmet érdemelnének meg. Nem kivétel ez alól ez a két zenekar sem, név szerint a Noctis és a The Void, akiknek most rendhagyó módon, egyben mutatom be az aktuális produktumukat. Aztán tessék lecsekkolni mindkét bandát, hiszen ahogy mondtam, jóféle muzsikáról van szó!
Nyilván ilyen esetben nehéz eldönteni, hogy kivel is kezdjem, ezért úgy döntöttem, hogy időrendi sorrendben haladok, így az első a már több, mint tíz éves múltra visszatekintő Noctis zenekar 2016-os lemeze, a Genesis Corrupted. Előre le kell szögeznem, egyik banda munkásságát sem követtem eddig, így tisztán csak az adott korongra koncentrálva fogom kifejteni a véleményemet. De akkor lássuk!
Szóval a Noctis már 2005 óta nyomja, a Genesis Corrupted már a harmadik lemeze, kiadványa a prog/power csapatnak. Ami elsőre megfogott, az a hihetetlenül tiszta, bika hangzás. Frankón meg van keverve az egész, tisztán kihallani minden hangszert, sőt, megkockáztatom, sok külföldi banda megirigyelhetné ezt a hangképet. Zseni! Sőt, azt mondom, hogy aki kedveli a fent említett műfaji meghatározások valamelyikét, már cuppanhat is rá a play gombra. Ami nagyon tetszik (még mindig általánosságban), hogy van arca a zenének, a műfaji kereteken belül nem félnek terjeszkedni, nem esnek abba a hibába, hogy megragadnak egyfajta önmegvalósítási módnál, valóban különböznek a dalok, ráadásul megvannak a fogós refrének, a faszányos szólók, az ügyesebb részek is ott vannak, a szeren, csak ismételni tudom magam: egy-két nagy tényleg megirigyelhetné az itt hallottakat. Hogy mondjak valami hasonlítási alapot? Nekem kicsit olyan, mintha korai Dream Theater jammelt volna egyet a Nightwish-el és az egész élére befogták volna (ha már "arra járt") Marco Hietalát, aki jókedvében néha még meg is hörrenti azokat a hangszálakat. De ez tényleg csak kényszerhasonlítás, érdemes meghallhatni a lemezt, mivel annak ellenére, hogy nem feltétlen hallgatok éjt nappallá téve ilyen muzsikát (belevéve az egyenletbe, hogy az előbb említett két banda is ott van a kedvenceim között), nekem nagyon bejött! (4,5/5)
Noctis Official
Noctis Facebook
A szegedi The Void szintén szintigazdag módon, de egy kicsit agresszívabb (és modernebb) vonalról közelíti meg a metalt, egyébként már olvashattatok róluk itt, nálunk is. Ahogy az előző korongjuk, úgy a Nullified is egy deathes, indusztriális keverék lett, viszont szerény meglátásom szerint kicsit a prog felé is elmozdult a dolog, aminek én egyáltalán nem vagyok ellenére. Szóval míg a Noctisnál a dallamok voltak a fősodorban, itt inkább a riffek és a hörgés, ami nekem kicsit már otthonosabb terepnek bizonyult. Az anyag itt tíz minutummal rövidebb, kicsit több, mint 40 perc, mely alatt 8 dal sorakozik fel, hogy megvívják a saját harcukat a hallható agytekervényeikkel szemben, jelentem - legalábbis számomra - nem kis sikerrel.
Nem mellesleg ez a srácok második nagylemeze, a 2013-as Unraveling volt az első teljes értékű produktum az alföldi riffgyárosoktól. Persze itt is a fogós, húzós, néhol szinte már táncolható riffek között néha olyan refrének bújnak meg, amelyekre én csak emelni tudom a kalapomat. Erre persze rápakol a bivaly hangzás is, persze itt jóval koszosabb soundra kell számítani. Ennek ellenére szépen ki lehet venni mindent, élmény hallgatni a korongot. Nyilván ez sem egy kötött stílus, van itt is minden, ami szem-szájnak ingere, ami külön tetszik, az a Masquerade leállásában előtörő színházas rész. Nyilván ilyen címmel nagy ziccer volt, de hogy mindezt úgy rakják bele a dalba, hogy egyáltalán nem tűnik mesterkéltnek, az az igazi elismerésre méltó dolog.
Mivel hogy az egész lemez szabadon meghallgatható, igazából dalonkénti elemzésbe nincs értelme belemenni, úgyis mindenki meg tudja (értsd: kötelező jelleggel meg fogja!) hallgatni az egész Nullifiedot. Itt is menjek bele hasonlítgatásokba? Nem is tudom. Scar Symmetry? Nem, annál sokkal kísérletezősebb és riffalapúbb, de az őket szeretők rosszul nem járhatnak. Az biztos, hogy aki szereti a modernebb göteborgi metalt, vagy kedveli a modern, riff és hörgés gazdag, emellett progos és kellően dallamos, az elektronikát és a szintiket sem sajnáló metalzenét, az már most megerőszakolhatja a lejátszás gombot. (4,5/5)
The Void Bandcamp
The Void Facebook
