A nyár egyenlő a fesztiválszezonnal, ami az egyik legjobb dolog a világon. Itt a jó idő, nyitnak a teraszok, a szabadtéri szórakozóhelyek, köztük például a Budapest Park is. Ez az a hely, ahol reggelig szórakozhatsz különböző koncertek után is, a szabadságérzeted pedig 100 százalékon. Főleg, ha olyan zenekar érkezik Magyarországra, ráadásul pont a Parkba, amit tinédzserkorodban sehogy sem tudtál elkerülni. Ez jelent esetben a Sum41. Vajon 2017-ben van még létjogosultsága a „kalipunk” stílusnak? Simán!

Sajnos a két előzenekart sikeresen lekéstem munkahelyi dolgokkal kapcsolatban. Amit mondjuk, eléggé sajnálok, hiszen a The Living End nevezetű bandára kíváncsi is lettem volna. De majd legközelebb, gondolom,  még útba ejtik Budapestet.  Konkrétan pont az átszerelésre érkeztem meg. Annyit megtudtam, hogy iszonyat jól szóltak a bemelegítőbandák, ami annyit jelent, hogy a Sum41 csak jobban szólhat, főzenekar lévén. Nem is volt ezzel baj, hiszen a The Hell Song olyan hangerővel robbant, hogy már meg is adta a kezdőlöketet a jó hangulathoz. A közönség az első másodperctől kezdve ette Deryck szavait, aki ahhoz képest, hogy min ment keresztül, eléggé odatette magát. Bár azt itt érdemes megjegyezni, hogy a 72-73 éves Charlie Harper ( Uk Subs) ezerszer jobban néz ki, pedig van köztük jó pár év korkülönbség.  A zenekar egyébkén látszólag nagyon élte a bulit, amiben nyilván van egy kis rájátszás és rocksztárkodás, de simán hihetően adták elő a szitut.  Nagyon ritkán járok ilyen fajta koncertekre, kicsit féltem is, hogy X év elteltével vajon áttudják e még adni azt, amivel anno berobbantak. Ők is és mi is csak egyre idősebbek leszünk, de igen is jól működik ez a kalipunknak nevezett punk-rock zene.

Voltak azért lassabb tételek is, amire anno biztosan , hogy csókolóztál a pároddal. Vagy a párod ismerősével, a háta mögött…. Régi szép kamaszévek ugye?!

(sajnos a budapesti koncertről nem találtunk jó minőségű videót.)

Az egyik ilyen andalgósabb dal például a With Me volt, amire főhősünk lejött a közönség közé, egészen a keverőpultig, és onnan énekelte a dalt. Majd a végén 8 biztonsági őr kíséretében visszafutott a színpadra. Na, igen, akkor itt meg is állhatnánk, hogy ez mennyire punk dolog, de nem teszünk ilyet, csak élvezzük a koncertet. Ami még mindig jó hangulatú. Kicsit nosztalgikus, kicsit új. Ilyen ez a Sum41 koncert 2017-ben. Egyébként szóba került a tavalyi Sziget fesztivál is, ahol játszottak a srácok. A közönség reakciója alapján elég sokan lehettek ott azon a koncerten is.

A lassú tételek mellett voltak azért olyan dalok is, amiket mondjuk, én alapjáraton gyűlölök és simán ki is hagytam volna a setlistből. Ilyen például a Queen klasszikusa, a We Will Rock You. Ha emlékezetem nem csal, ezen volt egy kis közönség guggoltatás is. Ami egyébként látványos és vicces, csak könyörgöm, ne erre a dalra! :)

Látványból sem volt hiány, a színpad háttere, ami már-már hajaz az Iron Maiden Eddie-jére. Na, ez a középső ujját mutató csontváz, iszonyat jól nézett ki!

Mint említettem, a nézőtéren lévők már az elejétől kezdve nagyon jól érezték magukat. Táncoltak, tomboltak, énekeltek. 100 százalékos volt a kontakt a két fél között. De persze, hogy a legnagyobb slágerekre volt a teljes megőrülés. A lényeg a lényeg, hogy 2017-ben igen is megy ez a kalipunk, és nem csak nosztalgia szempontjából. Tökéletes buli volt!