Áprilisban egy őrületes bulit csapott az újvonalas metalcore vonulat egyik élcsapata, a Miss May I. Ennek, illetve a nemrégiben megjelent új nagylemeznek, a Shadows Insidenak az apropóján sikerült egy pár szót váltani a csapat énekesével, Levi Bentonnal. Habár a technika ördögének köszönhetően a beszélgetés kicsit rövidre sikerült, azért remélhetőleg sikerül megtudni egy-két érdekesebb infót.
Volt egy budapesti bulitok még áprilisban. Emlékszel még valamire arról az estéről?
Levi Benton: Igen, úgy tudom, az volt az első alkalom, hogy ott jártunk és vicces módon egyből késésben is voltunk. Négy órát vesztegeltünk a dugóban, így akárhogy szerettük volna megnézni a várost, nem jött össze a dolog. De a buli nagyon jó volt, a rajongók igazán kitettek magukért, így biztosan vissza fogunk térni hamarosan.
Megjelent az új lemezetek. Mit érdemes tudni róla?
Levi Benton: Ez az eddigi legambiciózusabb anyagunk, még sosem csináltunk ilyet. A rajongóknak érdemes meghallgatniuk, mert nagyon személyes albumról van szó. Klasszikus, jól megdörrenő témákat írtunk rá.
Igen, már én is csekkoltam, jó hallani, hogy ti nem akartuk elpuhulni.
Levi Benton: Igen, nem úgy, mint mások mostanában. (nevet)
Átszerződtetek a Sharptone Recordshoz. Miért léptétek ezt meg?
Levi Benton: Igazából csak ki akartunk próbálni valami újat. Már nagyon régóta voltunk az előző kiadónál, ahol kicsit le is ültek a dolgok. Nem azt mondom, mert nem volt semmi baj a Rise Records-al, de a Sharptone most egy kicsit többet tud nyújtani. Nagyon jó nevük kezd lenni, jó a viszony is velük, így váltottunk. Nagyon jó, hogy ilyen világszintű támogatást tudunk kapni általuk.
Már több, mint tíz éve, hogy nyomjátok az ipart. Mik voltak a kedvenc pillanataid ezalatt az időszak alatt?
Levi Benton: Hú, ember! (gondolkodik) Az országok közötti folytonos utazás mellett a Download Festival nagyszínpadján nyitni hatalmas élmény volt. Az egy olyan dolog, ami minden zenekarnak hatalmas érdem. Valami őrült látvány volt ezt a hatalmas tömeget látni, mert már DVD-ket, meg koncertfelvételeken láttam ilyet, de élőben sohasem. Ráadásul ott lenni azon a helyszínen, azon színpadon a zenekarral teljesen őrület volt.
A metalcore még jóval a csúcspont után is képes a túlélésre. Szerinted ennek mi lehet az oka?
Levi Benton: Szerintem az, hogy nagyon sok alműfaj jött létre, ami frissen tartja az egészet, főleg a fiatal srácok, a fiatalabb generáció számára. Nagyon sok kiváló zenekar volt már az évek alatt, akiknek köszönhetően a fiatalabb bandák még inkább tehetségesek lesznek, akik ennek köszönhetően egy újabb metalcore alágazatot hoznak létre, ezzel frissen, naprakészen tartva az egész vonulatot. A kreativitás, amit az új csapatok hoznak, tartják életben az egészet. Érdekes dolog látni, hogy az fiatalabbak milyen új dolgokat próbálnak ki, dobnak be a közösbe.
Mi volt a legőrültebb színpadi élményed?
Levi Benton: Kemény kérdés, volt már egy pár. (gondolkodik) A legőrültebb az... Nem könnyű kérdés, gondolkodok! (nevet) Megvan! Az egyik koncertünkön elindult egy circlepit, de az aztán olyan nagy lett, hogy az előttünk lévő zenekarhoz álló sort, mert éppen dedikáltak, is felemésztette a pit, majd az egész sátrat is összetörte a hullám. Na, az elég őrült volt!
Mi a kedvenc három lemezed?
Levi Benton: Húha! Killswitch Engage - End Of Heartache, As I Lay Dying - An Ocean Between Us és haver, nagyon-nagyon szeretem az új Architects lemezt! Nem tudom a címét, de nagyon szeretem!
