Az elmúlt napok hőmérséklete tökéletesen előkészítette a terepet az igazai sivatagi rockhoz, nem? Negyven fok, tűző nap, csak az ördögszekerek hiányoztak az utcákról meg a kaktuszok. Nem is vitás, hogy ebben az időben irány az A38 Hajó és megnézzük Brant Bjork bácsit, ahogy gitárral a kezében megmutatja, hogy milyen is a sátán útja, igaz addigra már az időjárás is asszisztált ehhez.

Nagyon sokat gondolkodtunk, hogy kiket is fognak berakni a szervezők Brant elé, akit utoljára tíz éve láthattunk gitárral a kezében. Nagy örömünkre az egri Shapat Terrorra esett a választás. Nem is volt innentől kezdve kétséges, hogy korai érkezéssel kell számolni ugyanis Sohiékat nem akartuk kihagyni. Sör a kézben, irány a színpad elé és kezdődjön a buli.

Meglepő módon a nagy eső ellenére igencsak sokan voltunk már a Shapat Terror-on is. Be kell vallanom, hogy erre abszolút nem számítottam. Ezzel a kellemes meglepetéssel indult az este, ami amúgy végig remek hangulatban telt. Mikiék tökéletesen hozták a tőlük elvárt szintet. Emlékszem, mennyire aggódtunk, mikor trióvá avanzsált a zenekar, de egyáltalán nem tett nekik rosszat. Pontosak, feszesek és élmény őket nézni is, nem csak hallgatni. De ezzel nem csak én voltam így, hiszen ahogy körbe néztem az A38 gyomrában azt láttam, hogy mások is hevesen bólogatnak, érzik a stoner muzsikát. Elhangzottak az „új” dalok is, de azért a nagy sikert mégis a régi dalok jelentik még mindig. Tökéletes választás volt az egri trió Brant bácsi elé, meg tudták teremteni azt az atmoszférát, ami pontosan kellett a desert mester elé.

Branttel most egy régi álmom vált valóra. Mindig is kíváncsi voltam, hogy a Bodri kutyushoz hasonló csávó, hogy tud gitározni élőben, ha már az tény, hogy a dobokat elmebeteg módon bírja püfölni még mindig. Bevallom jobban hajtott a kíváncsiság, mint a rajongás, mer, ha választanom kéne, akkor nem is kérdés, hogy inkább a Kyuss! Úgy álltam az estéhez, hogy lesz egy kis tingli-tangli, lazulgatunk, de ez is csak egy bakancslistás koncert lesz.

HAHA! És itt estem pofára! Az év egyik leghangulatosabb koncertjét kaptuk a képünkbe. A csávókám szerényen feljött, bedugta a jack-jack kábelt a gitárba és elkezdett prüntyögni. Bezony, az elején még csak simogatta a gitárt, aztán valahogy abból a flyng V-ből olyan hangokat csavart ki, amitől elvesztetted az eszed. Már említettem, hogy az eső ellenére a Shapaton is szépen voltunk, na ekkora azonban már majdhogynem dugig volt a Hajó. Ismét kellemeset kellett csalódnom, mert stoner legenda ide vagy oda, ez nem éppen az a zene, ami megtöltene egy hajót. Budapesten elvileg a Low Desert Punk Band (Dave Dinsmore - basszusgitár, Tony Tornay - dobok, Bubba DuPree - gitár) kísérte a mestert. A bajszos, fiatal dobos srác olyasmi arc, mint amilyen Brant lehetett huszonöt évvel ezelőtt. Pontosan, feszesen játszik, jó dinamikával és látszik rajta, hogy közben eszméletlen módon élvezi az egészet. A basszeros illetve a gitáros urak már sokkal visszafogottabb hangulatban tolták az estét. De így is olyan pontosan hozták az alapot, illetve a díszítéseket, ahogy a kocsidban kattog az index. Lehetett őket is nézni, de valahogy a szemed mindig visszakalandozott Brantre. Látszik a csávón, hogy már nem mai gyerek ő sem, de mégis úgy tudja élvezni az egész bulit, akár egy kis srác a karácsonyt.

Időközben volt valami problémája az effektjeivel, de nem aggódta túl, kihúzta a gitárt és bedugta az erősítőbe a kábelt. Kinek kellenek effektek? Be kell valljam, hogy amúgy ekkora nekem sokkal jobban tetszett a gitár hangzása, de a road tudta, hogy mi a dolga, így gyorsan kész lett a pedál. Érdekes, hogy azok a dalok, amik lemezen csak olyan kis langyos nyári dalocskának tűnnek, azok élőben mennyivel keményebben, sokkal jobban szólaltak meg most. És pontosan ettől a keménységtől lett egy örök élmény ez az este. A közönségről, szerintem nem kell sokat mondanom. A magyar bulik többségében jók. Lelkes a közönség és tudjuk, hogy kell biztatni a zenészeket. Brant is megdicsérte az estet és minket is.

Marhára örülök, hogy ezt nem hagytuk ki a szakadó eső ellenére sem, aki mégis otthon maradt…. Hát…. bízz benne haver, hogy egyszer még lesz esélyed elcsípni. Sok ilyen remek bulit szeretnénk még látni! Béke, Szeretet, Metal

FOTÓK: RÓZSA TAMÁS