A norvég "fjordcore-formáció", a Shining már lényegében hazajár Magyarországra. A kvartett az évek során többször is demonstrálta már, miért alakult ki itthon valódi kultusz körülöttük: súlyos és zseniális, kompromisszumok nélküli jazzpunkjuk valódi különlegesség. Szeptember 14-én pedig - közel két év kihagyás után - az A38 Hajó szervezésében a Dürer Kertben mutatják meg, hogy a szaxofonszólókhoz tökéletesen passzolnak a progresszív-indusztriális riffek. A norvégok előtt a pozvakowski melegíti be a közönséget.

A Shining, az énekes-szaxofonos-frontember, Jørgen Munkeby projektje aránylag visszafogott akusztikus dzsessz-zenekarként kezdte másfél évtizede, aztán szép lassan, lemezről lemezre tolódott el a rock, a progrock, aztán a zúzós, punkos-indusztriális progresszív metál felé. "Blackjazz" - a Shining nagyjából így írja le sem-sem, vagy inkább is-is muzsikáját: metál is meg dzsessz is, amibe némi kortárs komolyzene is vegyül, meg persze újhullámos elektropop, avantgárd meg egy csomó minden. Első pillantásra talán riasztóan hathat ez a leírás, de a Shining egészen egyedi, hatásos és egyáltalán nem hallgató-ellenes zenéje valódi különlegesség.

Az évek során igazi kultusz alakult ki a Shining körül: rajongói az International Blackjazz Society érdemes tagjai, akikkel Munkeby igen intenzív kapcsolatot tart. És persze nagyon tudatosan ápolja a legendát: tavalyelőtt például egy eszelős helyen készítette el az aktuális koncertfilmjét. A norvégiai Trolltungán (a "Trollnyelven"), egy hatalmas, hétszáz méter magasan a semmibe lógó sziklanyúlványon adott koncert valószínűleg a zenetörténet egyik leglátványosabbjaként vonul be a köztudatba.

A banda többször járt már Magyarországon és minden eddigi koncertjükről kizárólag szuperlatívuszokban beszélt mind a közönség, mind pedig a tagság - és nincs okunk azt feltételezni, hogy idén szeptemberben másképp lesz majd. Jazzpunkra fel! További infók a koncertről ITT.