Ha nem lenne péntekre programod, most lesz (ha van, mondd le a picsába)! Egyszerűen csak csattogj le a Robotba és érezd jól magad, a talpalávalót majd a Perihelion, a Pozvakowski és a Before The Last Breath húzza majd. Minőségi zúzások kedvelői előre!

A nagy leállás alatt a Pozvakowski is elkészítette az új anyagát, viszont erről még csak egy dalt mutattak be. A csapat a Vomit comet című trekkhez egy videót is forgatott, a végeredmény és minden fontosabb infó lentebb található meg.

Október 24-én, csütörtökön idei Desszert Feszt talán legkülönlegesebb zenekara érkezik a Dürer Kertbe az amerikai Inter Arma személyében. A virginiai zenekar southern rockkal és a hetvenes évek progresszív zenéivel oltotta be a black-death-doom morózus riffjeit, egyedi hangzásuk pedig a legendás Relapse kiadó figyelmét is felkeltette. Az Inter Arma az idén megjelent harmadik lemezét, a Sulphur Englisht turnéztatja, a vendégzenekar hazai részről pedig a Lanterni lesz.

Egyszer volt, hol nem volt... az egyszeri magyar ámbörnek pénze, kedve, kifogása menni, vagy nem menni az "alulról szerveződő" (értsd: kultúrmissziós tudattal, nem a vurstlit falig rakás, hanem valami tematika, zenei irány, urmabocsá értékrend mentén összeálló) fesztiválokra.

Még én is így álltam ezzel. Mikor pénz volt, idő nem, mikor idő, meg pénz nem. És ez a sztori itt véget is érhetne, HA nem kacsintgatnék oly régóta összefele már majd' 2 éve ezzel a szép külhoni leánnyal. Aztán amikor Malomka meghívott magához, gondoltam, utánanézek, mi ez a nagy bazseva a Délvidéken...

Folytatódik az idén 18 éves Cudi Purci Booking tavaszi koncertmaratonja, lesz retro rock, zajrock és miegymás. Alább a részletek.

Idén volt 10 éve, hogy megjelent a 2007-es Microtron című pozvakowski lemez. Sokan ezzel az albummal ismerték meg a zenekart, a Mictrotron dalait évekig játszották koncertjeinken, eljutottak vele számos országba, felkerült év végi listákra.

A norvég "fjordcore-formáció", a Shining már lényegében hazajár Magyarországra. A kvartett az évek során többször is demonstrálta már, miért alakult ki itthon valódi kultusz körülöttük: súlyos és zseniális, kompromisszumok nélküli jazzpunkjuk valódi különlegesség. Szeptember 14-én pedig - közel két év kihagyás után - az A38 Hajó szervezésében a Dürer Kertben mutatják meg, hogy a szaxofonszólókhoz tökéletesen passzolnak a progresszív-indusztriális riffek. A norvégok előtt a pozvakowski melegíti be a közönséget.

Ezen a héten szombaton, vagyis május 6 - án ismét megrendezésre kerül a Thulsa Doom Fest. Ami már a harmadik ilyen rendezvény lesz, az előző két évet követően. S bár a jelenlegi egyetlen ilyen jellegű klubfesztivál főleg a sludge műfaj berkeiben gázoló bandákra fókuszál, ebben az évben tágítja kicsit a saját kereteit. Ugyanis a román Methadone Skies és a dunaújvárosi Band In The Pit is a pszichedelikusabb stoner vonalon mozog inkább. Míg a mellettük fellépő pozvakowski kísérletezőbb, noise rock dolgokból építkezik. A házigazda bandának is mondható Her Highness viszont hozza a lecsupaszított sludge témákat majd. Az ismert hazai zenészek alkotta Enter The Void pedig a klasszikus doom közeli, arcletépő muzsikát. A bulin, ami idén a Vörös Yukban lesz és amihez a teljesség igénye nélkül itt találtok lejjebb kedvcsinálókat.

A Primus alapító gitárosa, Todd Huth - aki még a Sausage lemezről is ismerős lehet Les Claypool mester mellett - egy volt Today Is The Day basszistával (Chris Frey) egyetemben Budapesten és Szegeden játszik Porch nevű noise rock formációjával. Mindkét bulin a fővárosi Pozvakowski fog melegíteni. Katt után további infónk:

A Primus alapító gitárosa, Todd Huth - aki még a Sausage lemezről is ismerős lehet Les Claypool mester mellett - egy volt Today Is The Day basszistával, Chris Frey-jel egyetemben Budapesten és Szegeden játszik Porch nevű noise rock formációjával. Mindkét bulin a fővárosi Pozvakowski fog melegíteni. Az első koncertre az újranyitó Robotban kerül sor április 21-én, míg a másodikra egy nappal később a szegedi Grand Café Várkertben. 

Az, hogy Pozvakowski, még a teljesen szűz füleknek is kell mondjon valamit. Valami szovjet szakemberes, rideg precizitást egy letűnt korból. Gyárak szelíd háttérzaját, szalagok siklását, tárcsák kattogását. Tökéletesen ragadták meg a névvel a világot, amit létre akartak hozni... és amitől az iterumon jobban eltávolodtak, mint remélni mertem. Még a tőlük szokatlanul szecessziós-viktoriánus borító is erre, a karton pedig nyersességre, pőreségre utal.

A 6. lemezén a Pozvakowski csak bemutatkozásukkor látott tömörségre szorítkozott, de minden eddiginél sivárabban, mégis diszkrét monumentalitással csendülnek fel. Az iterum egy rendkívül összeszedett album, de az "átgondolt" jelzőt nem mondhatjuk rá, és ez itt bók: a határok nem is olyan világosak, a váltások jól előkészítettek, a monotónia nem válik unalmassá és többé nem rendező elem, és mégis, minden egyes résztvevőnek van tere sikálni, sivítani, gerjeszteni, roncsolni, egy szóval: zajt csinálni. Mert ebben a hazai színtéren utánozhatatlanok, és szerintem a globálisban is figyelemreméltóak... Az iterum pedig nem csak kitűzött programjának lekövetésében csúcsteljesítmény.

Ahogy nézem az idei nyár sem lesz gyenge eresztés koncertek, illetve fesztiválok terén. Mindenki megtalálhatja a zenei ízlésének megfelelő produkciókat itthon, vagy a szomszédos rendezvényeken. Viszont már most szeretném felhívni a figyelmeteket egy augusztus végi őrületre, ahol a Ghost Bath, a Pozvakowski és a Svoid zenekaroké lesz a főszerep. Valljuk be jól is fog jönni a forró nyári fesztiválok után egy kis komor hóvihar.

Eredetileg május 13-án jelenik meg az experimentális noise rock vonalon mozgó Pozvakowski legújabb, négyszámos Iterum című nagylemeze. A jó hír pedig az kedveskéim, hogy nem kell várnunk, hiszen most a teljes lemez végighallgatható, természetesen a hajtás után.

Új stúdiólemezzel jelentkezik a hazai noise rock vonal egyik legkiemelkedőbb bandája, a Pozvakowski. Az Iterum névre keresztelt, négy tételt tartalmaz új anyag áprilisban lát majd napvilágot. Jelenleg az anyag keverése folyik, mégpedig egy svájci stúdióban. A bandát amúgy legközelebb március 17-én láthatjátok/hallhatjátok a Dürer Kertben, ahol az Ygfan és az Entrópia Architektúra mellett aprítják fel a színpadot. Itt egy kis előzetes videó ízelítő gyanánt.

A Sólstafir első hazai vendégszereplését megelőzően azt sem tudtam, hogy ezeket az izlandi cowboyokat eszik e vagy isszák. De hála Máténak, hamar híre ment a zenekarnak, és a Köld című lemezük elég gyakori vendége lett a lejátszómnak. A zenekar black metálos cuccai annyira nem hoztak lázba, de a Köld atmoszféráját nekem találták ki. A Pale Rider, a She Destroys Again vagy a 78 Days In Desert akkora kedvenc lett, hogy mindenképpen látni akartam Őket.

A sástói Fekete Zaj Fesztnél pedig keresve sem találhattam volna kiválóbb rendezvényt. A fesztivál szervezőit minden dicséret megilleti, hiszen egy Pesttől alig órányira lévő hangulatos kisvárosba varázsoltak egy bensőséges hangulatú fesztivált, ami méreteit és szervezettségét tekintve a Sziget kezdeteinek felel meg. Időutazás volt ez a javából, egy élhető és roppant hangulatos helyszínnel. 2 óra elteltével már minden arc ismerős volt, a helyszínek közti átjárás pedig csak perceket vett igénybe. Innen kívánom Zéróéknak, hogy sok-sok éven át tudják megrendezni ezt a fesztivált, mert hatalmas űrt töltenek be, és eközben ne "szigetesedjenek" el sosem.

A legendás Vágtázó Életerő (a Vágtázó Halottkémek reinkarnációja) újabb két napos őrületre hívja minden rajongóját. Üstdobosuk, Boli közelmúltbeli tragikus halála után a zenekar tagjai mindkét nap egy VHK-s zenei szertartással emlékeznek barátjukra, hogy utána a csillagokba vágtázzanak a legújabb improvizációikkal az A38 hajón, május 25. és 26-án. A kétnapos koncert különleges esemény, hiszen a zenekar a tavaly szeptemberi Dürer Kertes teltházas koncert óta nem lépett fel Magyarországon. A legnagyobb hír pedig az, hogy Grandpierre Atilláék tizenhárom év után újra stúdióba vonultak áprilisban, ahol a nyolcvanas évekbeli „A Halál móresre tanítása” őserejű, tudattágító vonalát röpítették messze-messze tovább. A Kozmosz őserejében újjászületik az elme! A stúdiófelvételeket a zenekar a koncertek élő felvételeivel egészíti majd ki.

A feszt Gyöngyöstől, pontosabban Mátraházától pár kilométerre található területen fekszik, Sástó nevű településen.  Már ha településnek nevezzük azt a pár utcát, két éttermet, egy büfét és egy boltot. Persze ez a feszt lényege. Egy Hegyaljás tömegnyomor után igazi felüdülés. Tavacska, mindenfele erdő, kedves pultosok és vendéglősök. Befele menet nem dobatják ki a kezedben vitt piát, nem tapiznak át a szekusok, a sörért gyakorlatilag nem kell sorba állni. Nem is beszélve a tuti szállásról. Minimális volt a sátorozók száma, a legtöbben a feszt területén levő bungalókban, vagy az attól 5 perc járásra levő ifjúsági szállóban húzták meg magukat. A környék amúgy tele látnivalóval, kilátókkal, nem messze kalandpark, közel van Kékestető, és kismillió erdei sétaút. A kis fesztivál területnek azonban volt egy hátránya. A két nagyobb színpadon sohasem ment egyszerre a zene, nyilván a borzalmas áthallást elkerülendően. Emiatt aztán voltak is bőven csúszások.