A nyár visszavonhatatlanul véget ért. A fesztiválokat már rég kipihentük, a szabadtéri színpadok is bezárnak, hullanak a levelek, taknyosak a hajnalok, és kerülnek elő a vastag holmik, de csüggedjen az, akinek nincs jobb dolga. Indul a klubszezon, méghozzá kegyetlen jó bandákkal a láthatáron, és az a rohadás meleg amúgy sem elég “true”.

Fedettpályás Barba Negra startnak egy Wintersun hangversenynél jobb nem is jöhetett volna. Erős nyitáshoz erős elvárások társulnak és bizony a matiné időpontnak is beillő kezdés hírétől úgy elszomorodtam, mint durcás óvodás, ha nem kap repetát tejbegrízből. Ezek után persze felmerülhet a kérdés mégis, hogy értünk oda időben?! Leginkább sehogy...így épp csak sikerült elcsípni pár röpke pillanatot a finn Whispered fellépéséből.

De miről is maradt le a későn érkező?

A koraestét egy római melodikus death metal zenekar, a Black Therapy nyitotta bő fél órányi műsorával, majd következett a már említett tamperei, szamuráj metal csapat...na jó...akkor itt álljunk meg egy pillanatra.

Mi a zárlatos péklapát az a szamuráj metal?!

Aki látta a Liza, a rókatündér című - egyébként zseniális - filmet, az biztosan emlékszik a Bede-Fazekas Szabolcs által alakított Zoltán zászlósra, aki a történet szerint a “finn western zene” egyetlen hazai rajongója, ezzel is még furábbá téve az amúgy is abszurd hős karaktert. Ezek után egy magát “szamuráj metalként” aposztrofáló finn zenekar hírének hallatán nehéz visszafogni a reflex szerűen feltörő sírva röhögést.

A legdurvább az egészben az, hogy a koncepció igenis működik. Hogy hatás vadász-e? Nem kicsit! De például a Sabaton vagy a Powerwolf nem az? Na ugye...

A zenekar színpadi megjelenése annyira elképesztően hat, hogy ahhoz képest egy falunapra szervezett kabuki előadás teljesen hétköznapinak tekinthető, főleg ha a frontember Jouni Valjakka néven látott napvilágot.

A Whispered zenekar 2004-ben alakult. Első albumuk hat évvel később jelent meg, melyet két lemez követett. Szövegeik remekül igazodnak a koncepcióhoz és bizony a japán folk elemekkel tarkított zenére sem lehet panasz. Már abból, amit elcsíptem belőlük egyértelmű, hogy érdemes figyelni rájuk, mert amit művelnek, az a maga nemében egyedülálló. Ráadásul a koncert utáni teljes harci díszben lenyomott grasszálás a közönség sorai között arra enged következtetni, hogy a jó réteg festék szimpatikus arcokat rejt.

A Wintersun nem egy kapkodó idegbeteg, amfetamin származékoktól hajtott sztahanovista művész brigád. Majd másfél évtizednyi pályafutásuk alatt sikeresen összehoztak három remek nagylemezt és, ha fél évtizedig tart megkomponálni a maguk négy évszakát, akkor addig tart. Lássuk be, megérte várni a végeredményre.

A The Forest Seasons albumra témájának megfelelően négy hosszúra nyúlt tétel került, melyből három fel is csendült az est során. A hangversenyt az Awaken From The Dark Slumber nyitotta, ám ezt követően a show első felében az első lemez dalai kerültek terítékre, melyek közül a személyes kedvenc Beyond the Dark Sun hozta meg leginkább a hangulatom. A második félidőben helyet kapott a 2012-es Time I lemezről a Sons of Winter and Stars, majd ráadásként a Time.

Jari Mäenpää egy elképesztően jó énekes, mind a dallamos, mind a karcosabb témák terén és mint frontember, remekül vezényelte a showt. Egy ilyen volumenű epikus metal csapat esetén a hibátlan hangszeres teljesítmény alap követelmény, így engedtessék meg, a Malmsteen hangulatú szólók és egyéb csodás villantások miatt ezúttal nem hasra esni, egészen más volt amitől tényleg leszakadt az állam.

Talán első olvasatra meglepő, de nekem az est legnagyobb meglepetését a tökéletesen összehangolt hang-fény összjáték jelentette. A nem túlvariált díszlett mellett is olyan színpadképet varázsoltak elénk, hogy olyat még a sokat látott metal arc is elég ritkán tapasztal, és ez volt az a bizonyos plusz, amitől az egész koncertet kiemelkedővé tette számomra, még az eleinte kissé gyengébb megszólalás ellenére is, ami időközben szépen a helyére került. Kilenc dal, másfél órában, hát mit is mondhatnék...széles vigyor meg villázás, ahogy kell.

… és a szezon még csak most kezdődött el.