
A rendszeres olvasóink tudják, hogy minden hónapra egy előre összeállított listát tesszük közzé, melyben lajstromozzuk a rá következő időszakban várható rock és metal lemezeket. Ezekből a majdan megjelenő (vagy már meg is jelent) korongokból fogunk kiszemelni ötöt-ötöt, melyeknek külön kiemelt figyelmet szentelünk. De lássuk akkor, mely lemezeket várjuk/vártuk úgy igazán február hónapban!


Hát, ez is elérkezett. Tudtuk, hogy be fog következni, de titkon reméltük, hogy valamiért mégiscsak ottragad ez, a heavy metal és úgy egyébként az egyetemes rockzenét meghatározó néhány legenda a színpadon, amíg világ a világ. Sajnos nem így történt, Ozzy Osbourne, Tony Iommi és Geezer Buttler befejezte azt, amit tágabb értelemben ötven éve, szűkebb értelemben tavaly nyáron kezdett el: ugyanis a majd' fél évszázadot felölelő karrier utolsó turnéja tavaly nyáron, méghozzá
Kicsit sem titkoltan járja a Bathory által kitaposott északi ösvényt Avenger. A német földön alkotó Front Beast nevű egyszemélyes zenekar centruma és origója. Aki temérdek bandája mellett amikben játszott, még 1999 környékén hozta ki első önálló demo anyagát, amit azóta számtalan kislemez, split és két stúdióalbum is követett ez alatt a név alatt, de a friss nyolc számos nagylemez is úton van már...
Március 3-án
Videó készült az ausztrál Deez Nuts új lemezének címadó dalához. A banda egyébként épp turnén van Európában a Comeback Kid, a szintén friss lemezes First Blood, meg még három másik banda társaságában, amely bulinak hazai állomása is van. Hétfőn, azaz február 6 - án láthatjátok őket a Dürer Kertben. Friss videójuk azonban beelőzte ezt a bulit és egyben beharangozza az április 7 - én Binge / Purgatory címmel érkező lemezt. A videót pedig a hajtás után találjátok természetesen.
Amerikába is eljutott a tavalyi
"Amíg fel nem nőttem, végig az járt a fejemben, hogy nagyon jó lennék, mint a Queen frontembere. Nem azt mondom, hogy jobb lennék, mint Adam Lambert, de szerintem jobb frontember lennék, mint ő." - mondta James Corden, a The Late Late Show házigazdája. Na persze, hogy hirtelen, "meglepetésszerűen" a színpadra is robbant Brian May, Roger Taylor és a 2009 óta velük éneklő Adam Lambert egy Queen egyveleg kíséretében. Nyilván a showman is beszállt egy-két sor erejéig, hogy alátámassza az előző kijelentését. Talán mondani sem érdemes, hogy mekkora buli kerekedett az egészből.
A feldolgozás legtöbbször a tiszteletadás jele. A szándék mindig nemes, az eredmény talán már annál kifogásolhatóbb tud lenni. Mégis ebben az a legkínosabb, ha egy nagyobb zenekarnak, vagy előadónak sikerül kevésbé előnyösen, vagy mondhatni penetráns sz*rul interpretálni hősei dalát, melyre sajnos van példa bőven. Szóval lássuk, milyen is az, amikor nem úgy sikerül a tisztelgés, ahogy azt elvártuk volna. Természetesen, mint minden lista, ez is szubjektív mércével mérendő, mindenki szabadon tehet hozzá a saját kedvenc "rosszai" közül.
A svéd The Hellacopters zenekar köszönettel búcsúzott egykori zenésztársuktól. Ugyanis Robert "Strängen" Dahlqvist gitáros mindössze negyven évesen tegnap eltávozott közülünk. Aki 1999 és 2008 között volt a svéd rockbanda gitárosa. A banda köszöni neki az együtt lenyomott tíz évet, az emlékeket és reméli találkoznak még a fiatal gitárossal odaát. Továbbá részvéttel fordulnak a család felé. Mást pedig mi sem tehetünk, mint jó utat kívánunk. Nyugodj békében Robert...
Ahogy ismeretes, a Foo Fighters szépen, lassan elpotyogtatta már a 2014-es
Egyelőre még nem tudni, pontosan mikor, de azt már tudni, hogy tavasszal a boltokba kerül az All That Remains egyelőre még cím nélküli korongja, melyről két dalt, a Madnesst és a Safe Houset már meg is tudjuk mutatni. A 2015-ös
A nagy érdeklődésre való tekintettel átrakták az Akvárium Klubba a
Habár itthon nem koptatott el annyi kockás inget és nem tört ketté temérdek gördeszkalapot a huszonegyedik századi thrash metál reneszánsz, azért a Power Trip híre már azelőtt is eljutott kis hazánkba, mielőtt maga a zenekar is vastagbajuszos texasi tiszteletét tette tavaly nyáron Óbudán. Nevük ugyanis megelőzte őket, méghozzá ujjatlanra fazonírozott pólóikon, amit más Budapestre járó underground bandák zenészei előszeretettel viseltek nálunk kisebb és nagyobb termekben egyaránt. Ami nem is meglepő, hiszen a dallasi ötös első lemeze pontosan az a cucc, amitől Zetro Souza, Scott Ian és Rocky George is újra tinédzsernek érezheti magát. Ezek a srácok ugyanis ugyanolyan vehemenciával nyúltak hozzá a nyolcvanas évek felgyorsult zenéjéhez, mint anno a legnagyobb hősök.