A régi sulis death metalban erős, a közelmúltban új lemezzel jelentkező kaliforniai Skeletal Remains négyest – benne Chris Monroy gitáros-vokalistával (ex-Fueled By Fire) – a minap láthattuk élőben a Dürer Kertben, a spanyol thrasher Angelus Apatrida előtt. A koncert előtt lefolytatott beszélgetés során a teljes tagság jelen volt, bár nem mindenki vette ki a részét egyforma mértékben a válaszadásból.
Milyen sikerrel fut a mostani turné? Milyen élményekkel gazdagodtatok?
Chris Monroy: Eddig jól megy a turné. Volt sok nagyszerű bulink, és akadtak kevésbé emlékezetesek is, de egészében véve remek a túra. Ütős a csomag, és a többi bandával is jól kijövünk. Európában most vagyunk negyedszerre, ha nem tévedek, és nálatok is játszottunk korábban. Talán ugyanezen a helyen, csak egy kisebb teremben.
Idén jelent meg a harmadik albumotok, a Devouring Mortality. A Century Mediához tartoztok, de az Államokban a Dark Descent a kiadótok. Róluk mit érdemes tudni?
Chris: Náluk vannak a jelenlegi legjobb amerikai death metal bandák. Imádjuk az utóbbi pár évben megjelent kiadványaikat. A Century Mediával az első európai turnénk óta vagyunk kontaktban. Láttak minket az akkori Party.San fesztiválon, és azóta folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Mindig emlegették az együttműködés lehetőségét, nekünk azonban akkor még érvényes szerződésünk volt az F.D.A. Recordsszal, úgyhogy ez nem jöhetett össze. Amint az a szerződés lejárt, tárgyalni kezdtünk a Century Mediával, és megállapodtunk velük. Észak-Amerikát leszámítva mindenütt a világon ők foglalkoznak velünk, ezért döntöttünk úgy, hogy odahaza is keresünk egy számunkra megfelelő kiadót. A Dark Descentet gondoltuk a legjobbnak. A kiadó vezetőjével a tavalyi Maryland Deathfesten beszélgettünk, és érdeklődőnek tűnt a srác, úgyhogy végül vele is megegyeztünk. Most a turné indulása előtt egy nappal érkeztünk Európába, úgyhogy beugrottunk a Century Media irodájába. Adtunk néhány interjút, utána meg iszogattunk, sütögettünk. Jó buli volt.
Téged a Skeletal Remains mellett a Fueled By Fire soraiból is lehet ismerni. Mi hír arról a csapatról? Nem voltak túl aktívak az utóbbi években.
Chris: Onnan már úgy másfél éve kiléptem. Amennyire tudom, új lemezre készülnek a mostani felállással. Ma is jóban vagyok srácokkal, találkozgatunk is odahaza a koncerteken, a bőgős ráadásul ötpercnyire lakik tőlem, úgyhogy vele gyakran látjuk egymást. Azt viszont nem tudom pontosan, mi a helyzet a bandával. Továbbra is aktívak, és lemezen dolgoznak, de voltak bizonyos belső problémáik, amelyeket rendezniük kellett.
Nálatok is tagcserék zajlottak a mostani lemez megjelenésével párhuzamosan. Mesélnél ezekről?
Chris: Hát, elég nagy volt a fejetlenség. Az új gitárosunk Mike (De La O), de a Skeletal Remainst vele kezdtem annak idején. Még kezdetben szállt ki, most pedig nemrég visszatért. Johnny (Valles, dobos) viszont egyelőre új embernek számít nálunk, bár néhányszor kisegített nálunk az elmúlt pár évben. Az új lemezen is ő játszott már. Szóval Adriannel (Obregon, gitáros) ketten vagyunk itt az alapítók közül.
2011-ben indultatok, úgyhogy még fiatal zenekarnak számítotok. Ehhez képest igen stílusosan nyomjátok a hamisítatlan old school death metalt. Mennyi az átlagéletkorotok, és hogyan találtatok rá az extrém zenékre?
Chris: A húszas éveink közepén járunk, bár a turnéélet miatt én negyvennek érzem magam (nevet). A folyamatos ivás, bulizás… De nem panaszkodom! Valóban jelentős hatással volt ránk az old school death metal, vagyis mindaz, ami a 80-as évek végén és a 90-es évek elején történt. Azok voltak a jó idők! Nálam a klasszikus bandákkal kezdődött minden: Metallica, Iron Maiden… Aztán rátaláltam a Slayerre, akkor indultam el egyre extrémebb irányban. Megszerettem a Cannibal Corpse-t, a Morbid Angelt, aztán jöttek az olyan igazi underground bandák, mint a Demolition Hammer, a Solstice… Na meg a klasszikus floridai csapatok, mint az Obituary.
Ha már a régi sulis dolgoknál tartunk: az új anyagotok bakeliten is kijött. Mennyire általános ez a mai időkben? Ez a kedvenc formátumotok?
Adrian Obregon: Ahogy én látom, egyre többen vesznek bakelitet manapság, úgyhogy egyre több zenekar jelenteti meg az anyagait bakeliten. Én csak örülök ennek. Old school death metal banda vagyunk, és klassz, hogy nekünk is jelenhet meg bakelitünk. Sőt, a kazetta is másodvirágzását éli, sok banda ad ki kazettát, és ez is nagyszerű dolog. A CD-vel sincs bajom, de mégiscsak az az igazi, ha egy nagyobb formátumot tarthat a kezében az ember.
Chris: Csodálatos dolog, ha a saját lemezedet bakeliten is kiadják.
A Devouring Mortality borítóját Dan Seagrave készítette, a keverés pedig Dan Swanö munkája. A kiadó révén találtátok meg őket?
Chris: A Century Media költségvetésébe ez is belefért.
Johnny Valles: Dan Seagrave munkái végigkísérték az eddig életünket.
Chris: Ő alkotta meg azoknak a klasszikus bandáknak a borítóit is, amelyeket annak idején elkezdtünk hallgatni: Morbid Angel, Gorguts. Amikor az előző lemezeink borítóján dolgoztunk, akkor is azt mondtuk a készítőnek, hogy valami Dan Seagrave-jellegűt csináljon. Mindig is vele akartunk dolgozni, csak pénzünk nem volt hozzá. Most, a Century Media és a Dark Descent kiadókkal a hátunk mögött, erre is lehetőségünk nyílt. Szóval így történt. Dan Swanö neve több más producerével együtt merült fel nálunk. Úgy gondoltuk, ő biztosan érteni fogja, milyen hangzásra törekszünk. A Century Media vette fel vele a kapcsolatot, őt pedig érdekelte a lehetőség, úgyhogy belevágtunk.
Valóban elégedettek is vagytok a lemez hangzásával? Az előzőekhez képest szerintem organikusabban, ugyanakkor továbbra is nyersen szól az album.
Chris: Nekem személy szerint nagyon tetszik. Törekedtünk az organikus hangzásra, nem akartuk túlcsiszolni. Ugyanakkor azt is szerettük volna, ha úgy szólal meg a lemez, ahogyan a mai időkben kell.
Adrian: A riffeket és a hangzást tekintve ez egy old school death metal anyag, csak éppen mai, modern produkcióval. A régi kedvenc lemezeinket, mint amilyen mondjuk a Considered Dead, egyebek mellett a produkció is teszi azzá, ami. Ettől is olyan különlegesek azok az albumok. Mi is azt a stílust képviseljük, de a mai felvételi technológia folytán modern megszólalással. Mindannyian elégedettek vagyunk a lemezzel. Nincs túlcsiszolva, mégis tisztán szól. Ez az eddigi legjobb hangzású Skeletal Remains anyag.
Az ízig-vérig mai megszólalású death metalról mi a véleményetek?
Johnny: Vannak igazán kiváló mai death metal bandák. Ott az oaklandi Necrot, vagy a Blood Incantation, meg sok más modern death metal csapat is. Mi viszont hűek maradunk az őszinte old school dolgokhoz. Ha megkérdezik tőlem, miért játszunk ilyen zenét, azt szoktam válaszolni, hogy ezt a fajta death metalt ismertük meg elsőként. A Cannibal Corpse-t, a Malevolent Creationt, a Pestilence-t… Vagyis a régis sulis zenekarokat. Az emberben leginkább az ragad meg, amit elsőként ismer meg.
Mi volt a célotok a Planetary Genocide dallal, amely még a lemez megjelenése előtt került ki a nyilvánosság elé, az albumról viszont lemaradt?
Chris: Még a lemez megjelenése előtt kaptunk egy ajánlatot az amerikai Decibel magazintól. A Flexidisc mellékletükhöz volt szükségük olyan új dalra, amely nem kerül lemezre. Mi akkorra már megírtuk és fel is vettük a nótákat, és úgy gondoltuk, arra a célra ez lesz a legmegfelelőbb szám. Ezt szerettük volna elsőnek bemutatni, mert jól példázta, hogy milyen a lemez, és hogyan szól, de valahogy megkavarodtak a dolgok, és a Seismic Abyss került ki elsőként a nyilvánosság elé.
Mit mondanátok a szövegtémáitokról általánosságban? Van ezúttal bármilyen változás ehhez képest?
Chris: Annyi változás van, hogy az új lemezre Adrian írta a legtöbb szöveget. Azelőtt általában a volt gitárossal ketten írtuk a szövegeket. A témák viszont lényegében ugyanazok. Sosem koncept albumban gondolkodunk. Amit érdekesnek találunk, arról próbálunk a lehető legizgalmasabban és legbrutálisabb módon írni. Az ihlet jöhet filmekből, TV-műsorokból, videojátékokból, könyvekből, vagy akár a történelemből. Úgy írunk bármilyen témáról, amit izgalmasnak találunk, hogy a hallgató számára is átélhető legyen, vagyis vizuális módon.
Adrian: Dan Seagrave-nek is küldtünk át szövegrészleteket, ő pedig felhasználta ezeket a borító képhez. Emiatt is volt annyira jó vele dolgozni.
Mi az az Asakusa Deathfest, ahol a két évvel ezelőtti split anyagotok élő felvételei készültek?
Chris: Egy japán fesztivál, amelyen két éve játszottunk. Az a split lényegében egy válogatás az akkori fellépők közül. Mindenkinek a műsorát felvették, és a koncerten elhangzott számokból válogattak.
Az eredeti nevetek Antropophagy volt. Miért változtattátok meg?
Chris: Mert nehéz volt kiejteni, még saját magunknak is (nevet). Úgy voltunk vele, hogy bármilyen név jöhet, amely bejön nekünk. Végül Adrian dobta be a „Skeletal Remains”-t. Jobban passzolt hozzánk, és tetszett a csengése is.
