Sokan elfordítják a fejüket a magyar formációktól, mivel sztereotípikusan nem tartják őket elég színvonalasnak, másoknak viszont csak a hazai felhozatalra szűkült a látókörük és nem szeretnének nyitni a világ félé. Ne gondolkodjunk feketén fehéren, érdemes minden bandát lecsekkolni házon belül és kívül, majd utána mérlegelni a zenei ízlésünknek megfelelően. Ugyanis október 27-én került megrendezésre egy olyan különleges magyar bandának a 25 éves fennállásának évfordulója, aki mellett tényleg nem érdemes elmenni, mert teljesen mértékben megérdemlik az extrém metal rivaldafényét. A Sear Bliss a hazai bandák közül az egyik legigényesebb alakulat, simán megütik a külföldi színvonalat és szívesen hívják kinti fesztiválokra is őket. Az estét pedig a hazai death metal bandák lánctalpas királya az Age Of Agony nyitotta.
Az estének a Dürer Kert nagyterme adott helyett, de a színpad előtti placc igen szellős volt, amikor megérkeztem. Szombati nap révén nem igazán értettem, merre járhat a jónép, főleg, hogy a másik két teremben tartott, teljesen más stílű móka sem oszthatta meg az embereket. Lehet a látogatóközönség nagy része nem Age Of Agony fanatikus, mint jómagam, mert csak az intro felmorajlása után kezdtek el úrias tempóban gyülekezni a lassan csatatérré alakuló tánctéren. Nem hibáztatom őket, mert a Sear Bliss lényegesen más stílusú zenét játszik, mint a zalaegerszegi brigád, bár a black és a death mindig is közel állt egymáshoz.
A nehéz kezdés után pár számmal, úgy láttam meggyőzte az egybegyűlteket a világháborús témákat felőle old school death metal, amivel az Age Of Agony pillatok alatt lebombáz. Az erős Bolt Thrower és klasszikus Unleashed hatások letagadhatatlanok, de be tudnám hozni a képbe az Asphyx és a Benediction munkásságát is, mint inspirációs tényező. A kiváló hangosításnak köszönhetően brutális hangzással kellett megütköznünk a fellépésük során. A gitárok berregő tankmotorrá változtak, a dobból ágyúlöveg vált és a basszus is kegyetlenül röfögött. Mindennek a tetejében a brutális vokál ami, Pápai Kálmán frontember torkából előtör, valami kegyetlen munka. A banda munkássága, illetve ez a koncert is teljesen nemzetközi színvonal. Iszonyat erős kezdés volt!
Itt az ideje a rivaldafényt a születésnaposra fordítani, hiszen 25 év az nem semmi - komoly, hogy egy hazai underground formáció ennyi időn keresztül, aktív tud maradni (nagyrészt) és igényes lemezeket tud alkotni, nem is beszélve az itthoni és a külföldi fellépésekről. Szememben a Sear Bliss egy itthoni metal gyöngyszem, bár ennek ellenére talán, ha kétszer láttam őket a közelmúltban. Emiatt óriási élmény volt számomra, hogy részese lehetek a szombathelyi srácok történelmének egy exkluzív lemezbemutató és jubileumi koncert keretein belül.
Az eseményt rengeteg előkészület előzte meg, aki esetleg nem olvasott a szülinapi játékról például, még megteheti, sőt még nevezhet is. További információt ebben a cikkben olvashattok erről. Legkiemelkedőbb előzmény az idén júniusban megjelent Letters From The Edge nagylemez, mely számos pozitív kritikát és sok elismerést kapott. A véleményeket jómagam is osztom, valóban minőségi anyag, büszkén mutogatom például a német haveroknak. Az este alatt tulajdonképpen minden album palettára került és Nagy András két formációval is megszólaltatta a múlt és a jelen dalait.
A ceremóniát az új korong dalaival kezdték, le is nyomtak rögtön hármat róla, ami között felcsendült az én személyes kedvencem a Seven Springs is. A színpapon András mögött a dobszékben Csejtey Gyulát üdvözülhettük, míg két oldalán gitáron Kovács Attilát és Vigh Zoltánt. Természetesen nem szabad elfelejtetni a zenekar lényeges mozgatórugóját Pál Zoltánt, harsonával a kezében. Ezzel tulajdonképpen nem mondok nagyon újat, hiszen ez a jelenlegi Sear Bliss felállás már egy ideje, a Letters From The Edge is az ő kezük alatt készült.
A hangulat egyben ünnepi, emelkedett, de komor és művészi volt egyben, azért a Sear Bliss bármennyire szülinapos mégis csak egy atmoszferikus sötét alakulat. A harsona tökéletesen volt hangosítva, aminek nagyon örültem, mert lényegi szempont a muzsikájukban. Lényegében egyébként minden jól szólt. Ezek után megkezdődött az időutazás és sorra kerültek elő a régebbinél régebbi szerzemények, melyeket egyáltalán nem, vagy ősidők óta nem játszottak élőben.
Tulajdonképpen lefele haladtak a diszkográfiában az utolsó előtti lemezig, majd visszatértek ismét három új dal erejéig. A koncertet pedig az ősi Bliss számok zárták. A külön meglepetés az időutazás alatti tagcsere volt, hiszen András felhívta The Haunting körüli felállást és a színpadon üdvözölhettük Barbarics Jánost (gitár), Scheer Viktort (gitár), Schönberger Zoltánt (dobok) és Szűcs Gergelyt (harsona). Igazi fanatikusok kedvéért készítek egy bontást, hogy mindenki számára világos legyen az étlap (link a setlisthez):
- Letters From The Edge: Forbidden Doors, Seven Springs, Mirror In The Forest, Haven, The Main Divide, Shroud
- Eternal Recurrence: A Lost Cause
- The Arcane Odyssey: A Deathly Illusion, Lost And Not Found
- Glory And Perdition: Birth Of Eternity, Two Worlds Collide
- Forsaken Symphony: Eternal Battlefields
- Grand Destiny: Death In Torment
- The Haunting: Tunnels Of Vision, Hell Within, Soulles, The Haunting
- Phantoms: As The Bliss Is Burning, 110 Years Ago
- In The Shadow Of Another World [EP]: The Pagan Winter
A koncert így jó 2 órásra nyúlt, mely az este egyetlen negatívuma - ilyen hosszú játékidő még a legkedvesebb zenekaromtól is sok, hiszen nagyon tömény egyszerre, nem tud a rajongó agya ennyi mindent befogadni. A mérleg másik oldalán viszont ott a pont, hogy rengeteg dalt hallgathattunk meg egyben, ráadásul minden korongról és egy színvonalas, jó hangulatú, történelmi utazás részesei lehettünk. Személy szerint nagyon örülök, hogy ott lehettem a Sear Bliss pályafutásának ezen a nemes pontján. Sok sikert és inspirációt kívánok a srácoknak a jövőben, továbbá hasonlóan színvonalas alkotásokat! Köszönjük a szervezést is az illetékeseknek!
A képekért köszönet Bregó Krisztiánnak, továbbiakat a Lángoló Gitárok oldalán tudtok elcsípni.
