Minden hétre jut szinte valami új zenekari anyag, amit hallgathatunk. Valami friss, valami olyan, amire érdemes figyelni. Az egészben pedig az a legszebb, hogy ezen anyagok közt egyre több a magyar lemez is .Most a The Royal Freak Outtal fogunk foglalkozni és az ő új lemezükkel, az A Step Beyond the Fading Line következik.
Be kell vallanom, hogy elsőre én azt hittem, hogy ez a banda valami langyosabb, külföldi rock banda. Amikor felmentem a Facebookra csak akkor jött szembe, hogy a srácok jó részét ismerjük. Fejvakarás, hogy na basszus, ebből így mi lesz?!
Az első hallgatásokra nagyon taszított a lemez. Abszolút nem az, amit én keresek, ami nekem való, de ettől függetlenül adtam neki egy újabb esélyt, amikor is nem az elejétől hallgattam az albumot, hanem visszafelé indultam. Tíz dal, szerintem most egy kicsi sok és egy kicsit felesleges is. Ahogy ez kiderült az idő haladtával. A lemez eleje egy kicsit sablonos, klasszikus british stoner-rock, pop-rock, ezért is volt nehéz sokadjára rávenni magamat, hogy az utolsó daltól induljunk el. Az elején max az ötödik dalig jutottam mindig.
De mit ad Isten, vannak jó dalok is a lemezen! Például a The New Transmission elsőre megvett és éreztem benne azt a valamit, amitől újra meg akarod hallgatni a dalt. Ott van benne az a kis szikra, ami beindítja az agyadat, gondolkozol a zene miatt, élvezed a zenét, és tovább folytatod ezt a párosítást. Különösen tetszik a basszusgitár hangja. Kegyetlen szépen szól és nincs szarrá torzítózva, mint ahogy az manapság divatos ezeknél a zenei műfajoknál. Ugyan ez folytatódik a Not Anymore-nál is, ahol egy intenzívebb dallal ismerkedhetünk meg, ami nem fél használni a samplert sem. Ha a képek nem csalnak a srácok Sohinál (Shapat Terror) vették fel a lemezt és ez érződik is a hangzáson. Sohi egy nagyon fasza hangmérnök, érti a dolgát és a lemez meg is szólal úgy, ahogy azt a nemzetközi színtér is megkívánja.
Summázva a dolgokat: néha a kevesebb több. Ha csak hat olyan dal lenne az albumon, mint mondjuk a Times vagy a Comeback akkor full kimaxolná a zenekar az ötcsillagot. Azt viszont így is elérte a zenekar, hogy figyeljek rájuk a jövőben, de az ilyen hosszú lemezeket nem feltétlen erőltetném. Béke, Szeretet, Metal
