Téglás Zoltán Los Angeles-ben született, ám a gyökerei magyarok. Világraszóló sikereket ért el az Ignite frontembereként (no meg a Pennywise, illetve a Misfits élén). Azonban most új életre keltette a saját nevét viselő Zoli Band formációt, valóságos supergroup-ot gyűjtött maga köré. Éppen egy 12 állomásos európai turnén mutatják be az április elején megjelent Santa Monica lemezt. A turné utolsó két állomása kis hazánk lesz! Mivel iszonyatosan szerettük volna kifaggatni a fentiekről, a Zoli Band szánt ránk egy kis időt.
Hosszú út van mögöttetek. Milyen volt eddig az utazás?
Zoli: Két koncertünk volt most, Dresden és Berlin. Minden este egyre jobban játszunk, forrunk össze. Ez a fontos ebben turnéban, hogy jó zenekar legyen belőlünk, mert csak úgy lehet csinálni szerintem, hogy egy zenekar elmegy turnézni az új lemezzel, és akkor forrnak össze igazán, amikor emberek előtt játszanak. Szóval az a lényeg ezen a turnén, hogy minden este jobban és jobban menjen, hogy a végén, amikor Budapesten lépünk fel, már ismerjük egymást és kiválóan szerepeljünk.
Úgy tudom, Neked különösen sokat számít a magyar közönség. Milyen érzésekkel vágsz bele a hamarosan következő budapesti, illetve debreceni fellépésbe?
Zoli: Az az igazság, hogy Magyarországon a legnehezebb számomra. Imádok Berlinben, vagy bárhol előadni, de amikor hazajövünk Magyarországra, nagyon nagyon fontos, hogy egy nagyszerű koncertet dobjunk le - mint mindenhol máshol. De ha magyarul énekelek, magyar közönség előtt, az nekem meghatározó. Izgulok mindig. Nehezebb, mint más koncert sokszor.
Új csapat van körülötted. Hogy alakultatok, verődtetek össze?
Lukács Peta: Valójában Zolival 3-4 éve kezdtük el dolgozni a dalokon, akkor még teljesen más felállásban. Kicsit ilyen session jelleggel indult az egész. Tehát majdnem minden dalhoz más - más vendégeket hívtunk, aztán a turnéhoz össze kellett rakni a zenekart. Most úgy nézünk ki: Szűcs Peti a dobos, Horváth “Sexy” Gábor a basszusgitáros, Szebényi Dani billentyűzik, én gitározom, Zoli énekel. Nyilván ismerjük egymást régebb óta, de ebben a formációban most jöttünk össze. Nem volt túlságosan sok időnk együtt játszani, mert voltak menet közben változások, de ahogy Zoli mondta, estéről estére egyre jobban összeszokunk. Remélem tényleg mire Budapestre visszaérünk, már egy egységes zenekart láthatnak.
Azt mondjátok, eddig jól halad ez az összeszokás.
Peta: Abszolút. Tudod van nehéz része. Az, hogy zenélünk, az egy dolog. Az működik, mert mindenki rutinos, de egy ilyen turnén, ahol 14 napig össze vagyunk zárva egy dobozban, és a nap huszonnégy órájából csak egy másfelet töltünk a színpadon, fontos az is, hogy mint emberek jól meglegyünk. Úgy tűnik, ez is működik.
Zoli: Ha végiggondolod egy együttes 4-5 barátból áll, akik tudnak együtt zenélni, jól néznek ki a színpadon, akik jó zenészek, akik akarnak ott lenni és csinálni, akarnak keményen dolgozni. Olyan nehéz ezt összerakni, mint 4-5 házastársat találni magadnak. Nehéz, mert rengeteget kell beleraknia minden tagnak egy olyanba, ami lehet, hogy működni fog, lehet, hogy nem. Lényeges, hogy mindenki aki itt van, nagyon akarja csinálni és mindent beletesz, hogy meg is tudja csinálni. Továbbá tudunk egymással lakni, tudunk egymással dolgozi, tudunk egymással veszekedni, beszélni. Szeretni kell egymást. Könnyű egy zenekart összehozni, de egy igazit, akik hosszútávon együtt tudnak működni, az már nehéz. Szerintem ez jelenleg egy nagyon jó formáció, volt 2-3 szám tegnap, amikor csak néztem “jézusom, ez annyira ütős”. Volt egy ilyen feeling a színpadon, amit régen éreztem, hogy “Wow!”. Boldog vagyok és hálás, amiért én vagyok a legrosszabb zenész a csapatban.
(az egész csapat felnevet)
Én csak énekelni tudok. Semmi mást. Mindenki más elsőrangú profi. Akarják csinálni, odatesznek mindent, ezért vagyok hálás.
Hogyan zajlottak a felvételek, meg a studiozás?
Peta: A studiot elneveztük Nagyi Studionak, Zoli Nagymamájának a háza kint Veresegyházon. Gyakorlatilag oda kiköltöztettük az én mobilstudiomat. Ott készült minden felvétel, tehát ilyen kellemes családi környezetben. Tényleg nagyon jó volt. Kemény munka volt, sokáig tartott, mert legalább egy hónapig voltunk ott, de azt gondolom, hogy egy nagyon jó agyagot sikerült összerakni.
Zoli: Botlik Matyi segített producerálni az egészet, ott volt velünk. A dob bent volt a nappaliban. A Nagymamámnak a háza felújított parasztház. Vastagok a falak, a padló alatt homok van, és odatettük a dobokat, meg a gitárokat. Fantasztikusan hangzik. Teleraktuk a szobát könyvespolcokkal meg minden, olyan jól szólt az egész! Az anyagot Peta is keverte, illetve kiküldtük Frank Gryner -nek (Rob Zombie, A Perfect Circle, Mötley Crüe stb.), ő kérdezte: milyen studioban vettük fel ezt a dobot, olyan jól hangzik. Mondom, hehh Nagymamámnak a házában. A gitár bent volt a folyosón, a vokál az mindenhol. Énekeltem a wc-ben. Megtaláltuk a legjobb helyeket felvenni ezt a lemezt.
Kinek a munkája a borító?
Zoli: Felhívott engem egy srác - Adam- Ausztráliából. Van egy cége, a Paprika Design. Azt mondta látta, hogy valaki eladja a zoliband.com-ot (nem is tudom hogy), ő pedig megvette. Azt mondta, odaadja nekem a zoliband.com-ot, készít weboldalt, mert szereti a zenémet. Szóval Adam alkotta az egész arculatot. Én segítettem, de ő csinálta a legnagyobb lépéseket benne.
A CD borítóban pedig benne vannak a veresi tavak, a földutak - amik még megvannak, és nem betonozták le - , a fák amiket még nem vágtak ki. Benne van a kép, amit készítettem Veresegyházról és fontos nekem, Anyukám és Nagymamám, a Kocsmárosné Nagynéném. Mindent, ami közel volt szívemhez, beletettem a borítóba.
Erről jut eszembe, nem találtam infót róla, hogy mi lett a sztori vége. A fákat sikerült megmenteni Veresegyházon?
Zoli: Nem. Három napja kint voltam az utcán, rengeteget veszekedtem. Minden szomszéd utál engem. Mindig ott állok a fáknál, mert nekem az a szép, nekem az a fontos, hogy a természet megmaradjon. Mindenki panaszkodott, hogy túl sok kacsa van a tóban, sok a levél az utakon, magassarkú cipőben nem tudnak menni a földúton. Nem is tudtam mit reagálni a veszekedéskor. Mondták, hogy nem is vagyok magyar, nem beszélek jól magyarul (mondom, sokkal jobban beszélek magyarul, mint ti bármilyen más nyelven). Bántani akartak, amiért azt akarom, hogy maradjanak a földutak a tópart mellett a sok fával. Ők le akarják betonozni, hogy körbe lehessen menni a tó körül autóval. Szóval nem maradtak meg a fák (több fát is kivágtak már, amiket Zoli Ükapja ültetett - a szerk.). Nagyon félek most, minden este fáj a hasam. Legtöbben akik ott laknak vagy a tóparthoz költöznek, ki akarják vágni az ottani fákat. Nem szeretik a port, nem szeretik a homokot, nem szeretik a nyárfa vatta termését. Ki akarnak vágni mindent. Az én szomszédaim betondzsungelt akarnak csinálni maguknak. Majdnem kitéptem a hajamat. Voltunk talán négyen, vagy öten, akik nem akarják ezt az egészet. Szóval vannak, akik normálisan gondolkoznak, de nagyon nehéz volt három nappal ezelőtt. Ha nem gyűlöltek eddig engem a veresiek, most már rühellnek.
Megannyi mással foglalkozol a zenélés mellett, főleg a környezetért és a közösségért vannak projektjeid. Van valami mostanában, ami fut?
Zoli: Régóta csináljuk Amerikában a Pelican Rescue Team-et, pelikánokat mentünk. Most megkaptuk az engedélyt, hogy a bálnákhoz bemehessünk a vízbe levágni őket a kötelekről. Amikor a szürke bálnák Alaszkából lemennek Mexikóba, például elleni, vagy a borjaikkal a meleg víz felé, gyakran akadnak kötélbe. Tömérdek halászháló és hasonlók vannak ott kint. Amikor egy bálnaborjú beletekeredik, levágjuk a köteleket róluk, olyan késsel, ami kifejezetten erre van. Szóval most ezt is csináljuk, beugrunk a vízbe. Amikor majd kimegyünk Californiába az új lemezt elkészíteni, az egész zenekar jönni fog a tengerben úszni a bálnákkal.
(harsány nevetgélésbe, viccelődésbe kezdenek a tagok)
Akartál egy egészségközpontot Magyarországra. Az elindult?
Zoli: Nem indult el. A cég akit hoztam volna, kicsit összeesett. De nem akarom feladni, mert Magyarországon nagyon kell egy mentális betegségekkel foglalkozó intézmény. Találtam Amerikában egy befektetőt, kórházakat létesít a cége. Most beszélek egy másik céggel is, mert ez irdatlan pénzbe fog kerülni. Amerikában más az egészségügyi rendszer, mint Magyarországon. Ott kötsz biztosítást, és a biztosító fizeti a kórházakat, nem az állam. Az a kérdés, hogyan fogják a befektetők azt a sok pénzt visszakapni, ha itt nyitnak egy kórházat. Ezen vagyunk, egy hónapja dolgozom rajta a másik céggel. Abban a korban vagyok, hogy lényeges az életemben, hogy valamit vissza tudjak adni Magyarországnak.
Visszatérve a Santa Monica korongra, a Budapest My Love az általánosan az érzelmeidet mondja el, vagy valami konkrét sztori ihlette a nótát?
Zoli: Amikor Amerikából jöttem Magyarországra, otthagytam Anyukámat, Apukámat. Mikor mentem vissza, itthagytam Nagymamámat, Nagynénémet, Nagybátyámat. Mindig otthagytam egy családot, vagy Amerikában, vagy Magyarországon. Ez mindig embert próbáló volt számomra: a kettő között ingadozni. Ez van most is, vagy ott vagyok, vagy itt, vagy turnézok, ahol nem látok senkit. Amikor itt kellett hagynom a Nagymamámat, hogy elmenjek turnézni, az mindig nagyon nehéz volt. Nagymamám nem akart kimenni Amerikába, holott könnyebb lett volna neki is, nekünk is, de itt akart maradni Magyarországon, ahol született és felnőtt. Arról szól a dal, hogy minden alkalommal mennyire vártam, hogy jöjjek Magyarországra. Reggel indult a gép Németországból, landolt a Ferihegy 1-en, ahogy leszálltam, futottam haza. Nagyi mindig várt káposztástésztával, egyéb valamivel. Várt a régi ház, a Nagymamám illata, az akácfák illata. Akkoriban annyira friss volt a víz a tóban, érezeted a szagát már amikor kijöttél az állomásról. Egyből szétpusziltam Nagymamámat, odafutottunk Feri bácsihoz - Nagybátyám -, aki egy kivételesen jó ember volt. Neki volt az a kocsmája, amiről szól a Kocsmárosné. Bedobtunk két-három-négy pálinkát, utána elmentünk Budapestre. Mindig este értünk oda a Lánchídhoz. Nyáron gyakran volt villámlás. Egyik ilyen alkalommal jött egy hatalmas vihar. Épp a Budai Várat néztem a Lánchídról, jött a meleg levegő, a villámlás, az eső, olyan volt mintha egy filmen láttam volna. Ha Amerikába megyek haza, lemegyek a tengerhez, kifekszem a tengerpartra. Ha Magyarországra jövök, a Lánchídhoz megyek “Wow, itt vagyok, most már hazajöttem!”. Nem egy nagy dolog. Az emberek elfelejtik, milyen feltenni a nagy seggem a repülőre, és eljönni a világ másik felére. Nagy dolog nekem mégis az az érzés, hogy itt vagyok a Lánchídnál, hazajöttem. A Budapest My Love egy óda Budapesthez. Egy szerelmes dal.
Lehet csak én érzem így, de a borítót, valamint a dalszövegeket tekintve, eléggé központi téma a nő a lemezen.
Peta: Hát általában az ember életének egy elég jelentős részét kiteszi. (nevetünk) Ez a téma minden emberre igaz, úgyhogy megkerülhetetlen.
Zoli: (lelkesen) A nők okozzák a legtöbb örömet nekünk, és a legtöbb fájdalmat. (nevetünk) A nők miatt van ezernyi szomorú szám, miattuk van ezernyi nagyszerű rock szám.
Én úgy látom, a világon nem becsülik eléggé a nőket. Engem az Anyukám, a Nagymamám és a Nagynéném nevelt igazán. Mind azt mondták, hogy a családban a férfi a fej, de a nő a nyak. Ők uralkodtak a házban, ők voltak a főnökök, csak engedték, hogy a srácok azt higgyék, ők a főnökök. (nevetünk) Igazi nők voltak, igazi erős, kemény, talpraesett nők. Féltem tőlük, imádtam őket. Ez is benne van a lemezben, hogy mennyire nélkülözhetetlen ez a női energia.
Miért kellett ennyit várni erre az albumra?
Zoli: Nem volt zenekarom. Szolga Józsi (Idoru) számottevően hozzáadott a lemezhez. Sűrűn ültünk le ketten, sokat játszottunk. Viszont amíg nem lépett be Lukács Peta az életembe, nem igazán tudtam kibontani a dalokat. Aztán mikor Szebényi Dani kijött Amerikába, írtunk 4-5 dalt. Majd összeállt az egész. Emellett nagyon sokat turnéztam más zenekarokkal. Mikor anno a Zoli Band-del muzsikáltunk, utána egyből beléptem a Pennywise-ba. Később lesérültem, tolókocsiban voltam. Lebénultam majdnem egy évre. Túl sok minden jött az életben. Most arra fókuszálok, hogy csak a Zoli Band-et toljam, ez van előtérben. Kár, hogy nem húsz évvel ezelőtt készítettük el ezt a lemezt. De itt vagyunk! Hamarosan jön az új anyag.
Pont ez akartam kérdezni. Mik a hosszútávú tervek?
Zoli: Több dalt írni, ami sláger, ami jó, amit szívből jön, ami igazi, ami elkap. Rock oldalon megyünk, tudod. Olyan fajta zenét is szeretnék írni, amit nem hallunk a rádióban. Nagyon szeretem az olyan együtteseket mint Led Zeppelin, Alice in Chains, Aerosmith, ahol minden tag szenzációs zenész, mellette olyan számokat is írnak. Szóval most kezdünk egy új lemezt írni.
A Zoli Band A38-on lép fel április 20-án, április 25-én pedig Debrecenben, a Roncsbárban.
További infók a koncertekről ITT és ITT.
A Santa Monica lemez elérhető a Spotify, Deezer, iTunes streaming szolgáltatóknál.
