A szerdai napokat mindig nagyon várom, mert akkor megyünk zenélni. Ez a szerda azonban más miatt volt különleges. Az elmúlt héten tapasztalt rossz idő is visszavonulót fújt és a napsütés vette át a szerepet. Így tökéletes volt a nap, hogy ellátogassunk stonerdoomkodni a Dürer Kertbe.
Sajnos a Marmunskről lecsúsztam és a Nebulára is éppen, hogy beestem. Ahogy beléptem a Dürer kistermébe azon kaptam magam, hogy nem lehet jó formán előre jutni a színpadhoz, csak nagy erőfeszítések árán. Mi a franc? Pedig éppen csak, hogy elkezdett játszani a Nebula. Ahogy figyeltem a triót egyből megértettem, hogy miért is mozgatják meg ennyire az embereket. Ezen az estén nem csak a Church Of Misery miatt jött a közönség, melynek felét biztos, hogy ez a zenekar is érdekelte. Ami azért ritkaságszámba megy ezen a szinten, azt be kell látni. Nem is csoda, hogy a rogyásig telt terem előtt a zenekar egy olyan bulit nyomott le, amit nagyon sokan megirigyelnének. Az idén megjelenő Holy Shit albumuk minket is lenyűgözött, így egyértelmű volt, hogy meg kell néznem őket. Azonban nem sokat láttam belőlük, mert az ajtónál tovább nem nagyon bírtam passzírozni magam. De azt innen is lehetett hallani és látni is, hogy nagyon elemükben vannak és úgy szólnak, ahogy az a nagy könyvben megvan írva. Én is azon kaptam magam, hogy bólogatok folyamatosan a számok végén pedig hangosan kiabálok és tapsolok. Magával ragadtak valami olyan módon, amit el sem tudsz képzelni. Amikor egy koncerten csak az előtted álló hátát látod, meg a lámpákból valamit az eléggé illúzióromboló, de még ezekkel a kondíciókkal is élveztem a koncertet. És nem csak én voltam így. Megérte hallani őket. Mondjuk egyszer láttam a gitáros fejét meg a basszusgitáros gitárját a koncert alatt, szóval láttam is őket, ha így nézzük.
A Nebula után nem is olyan sokkal jött a Church Of Misery.A Japánok nem semmi fazonok, imádom őket.Ahogy Hiroyuki Takano, énekes neki áll a kis Star Wars-os szatyrából kipakolni az effektjeit koncert előtt az valami hatalmas volt. Már itt tudtam, hogy eszméletlen király buli lesz. Ez csak egy ilyen megérzés volt, vagy én akartam, hogy így legyen, lehet, hogy a csillagok álltak úgy nem tudom. Az "új" felállást (Tatsu Mikami mellől ugye 2015-ben lelépett az egész zenekar) nem láttam, pedig játszottak, ha jól tudom kétszer is Pesten. Így még kíváncsibb voltam, hogy 2014-hez képest, amikor is az A38 tetőteraszán játszottak, milyen lesz a hangulat. Be kell, hogy valljam ez a felállás nekem milliárdszor szimpatikusabb. Hiroyuki egy annyira barátságos fazon. Folyamatosan kommunikál a közönséggel, széles szájjal mosolyog, miközben sorozatgyilkosokról énekel. Na, jó ez azért lehet más megvilágításban eléggé morbid... Mielőtt belekezdhettek volna a srácok, már kedves kollégánk, hőn szeretett, majdnem polgármesterjelölt Csiga úr kirakhatta a táblát, hogy a buli SOLD OUT! Gondolom több sem kellett a srácoknak és még inkább rá pakoltak a bulira. Az első másodperctől kezdve mindenki együtt bólogatott, tapsolt, ordított. Tatsu basszusától én még mindig a földre rogyok több dolog miatt is. Nem értem, hogy a francban bír konkrétan a térdénél pengetni. Emellett pedig olyan témái vannak, amik egyből megragadják hátulról a nyakadat és rángatják a fejedet előre hátra. Nem használ sok pedált, konkrétan valami torzítót és egy wah pedált, de ebből a kettőből és az ujjacskáiból olyan témákat tud kihozni, hogy az valami hihetetlen. Igazából én előtte álltam végig és a játéka folyamatosan mágnesként vonzotta a tekintetemet, így a többieket nem is nagyon figyeltem. A koncert előtt előkerültek gyorsabb és lassabb dalok is, de nem volt olyan, amit ne fogadott volna kitörő örömmel a közönség. Egyetlen egy dolgot nem értek csak. Mi értelme van úgy mosholni, hogy közben más nem akar? Minek kell ennyire agresszívan tolni a tömegben. Oké, kiereszted a gőzt, de haver vegyél inkább egy kondibérletet.....
Ettől eltekintve Cudi Purci megint szervezett nekünk egy olyan koncertet, amit még tuti, hogy emlegetni fogunk jó ideig. Most már itt lenne az ideje egy újabb Karma To Burn-nek is lassan, de addig sem kell panaszkodnunk, hiszen lesz itt még Dopthrone koncert is például, a novemberről meg még ne is beszéljünk!
Béke, Szeretet, Metal
