A tavalyi év egyik legfontosabb zenei eseménye számomra egyértelműen a Tool bécsi koncertje volt. Tudtam jól, hogy amihez fiatal voltam anno a Szigeten, az most totál más megvilágítást fog kapni. Emellett pedig bejelentette Dudich Ákos, hogy a szárnyai alá veszi a Tool frontemberének Maynard James Keenannek az életrajzi könyvét. Tökéletes volt a boldogság. Most meg kézhez kaptam és elolvastam a művet.
Nagy homályban voltam. Ha Konkrét könyvek, akkor nekem egyből Dudich Ákos ugrik be, aki már számos remek zenei könyvnek készítette el a fordítását. Az Ellentmondásos Dolgok Tökéletes Egységben című kötetnél azonban nem ő, hanem Éliás Attila volt a fordító, Ákos pedig a szerkesztő.
Nem is tudom, hogy pontosan milyen könyvet vártam. Abban biztos voltam, hogy nem egy Én, Ozzy kötetet fogok a kezemben tartani, amit azért olvas az ember, mert annyi sok poén van benne, hogy meg se lehet mindent jegyezni. Olyan lenne, mint a Rex Brown könyve a Pantera igaz történetéről? Ami gazdagon meg van pakolva zenei élményekkel, vagy olyasmi, mint Max Cavalera könyve, ami nem szenved hiányt érdekes dolgokban? Vagy olyan, mint a Minstry könyv, ami egy elszabadult kamion, ami magával sodor? Egyik feltételezésem sem állta meg a helyét. Tudtam jól, hogy Jim, mert a családja Jimnek hívja, volt katona. Tudtam, hogy a küzdősportok érdeklik és azt is tudtam, hogy vannak szőlői és borászkodik. De nagyon sok mindent nem tudtam, amit tudnom kellett volna, illetve érdemes tudni. A könyvet megfelelő lelki állapotban kell olvasni, ebben száz százalékig biztos vagyok. Ha most éled a vad rocker korszakodat (én is megéltem ezt) akkor nem fogod érteni a könyvet. Ehhez a könyvhöz belső béke és nyugalom kell.
A történet, mint mindegyik életrajzi könyv a gyerekkorral kezdőik (Koltai Róbert színész életrajzi könyve, NEM! Bátran ajánlom, ha akartok röhögni az öregen) Szóval a szokásos a szitu, elvált szülők kicsi gyereke, ahol anya mélyen vallásos, az új nevelő fater meg rendkívül szigorú. Eddig semmi izgalom nincs, ugye? De Jim édesanyja, Judith ideje korán szélütést kap, és a gyereknek „fel kell nőnie a feladathoz”. Ápolja, gondját viseli anyjának. Jim egy különc srác, akit nem érdekel, hogy a többiek mit gondolnak róla. Egy idő után sajnos nem gondoskodhat tovább az anyjáról, ez a legjobb neki is, így az apjához és annak barátnőjéhez/feleségéhez kerül, hogy együtt kezdjenek új életet. Itt ismerkedik meg örök barátjával Kjiirt-tel, akinek a könyv is ajánlva lett. Érdekes, hogy a lázadó, kompromisszumoktól mentes, egyedi Jim élsportoló. Egészen pontosan a terepfutásban és a birkózásban jeleskedik, de inkább a terepfutás az ő pályája. És ennél a résznél (milyen vicces, hogy az én nevemmel fémjelzett oldalnál) jön a könyv első és talán a legfontosabb tanítása, ami engem végig kísért a mű folyamán. Egy terepfutóversenyen nem az volt Jim szeme előtt, hogy ő érjen be elsőnek a célba, nem. Sokkal fontosabb volt, hogy az egyik csapattársa nyerje meg a versenyt, akinek erre szüksége volt, hogy az életben tovább fejlődhessen, magasabb szintre lépjen, na, neki kellett nyernie. Jimék pedig csak tartották benne a lelket.Nagyon meghatározó rész ez, mikor azt ecseteli, hogy nem az a fontos, hogy te nyerj. Az csak egy járulékos jó. Sokkal fontosabb, hogy az ember saját magát győzze le. Nem számít, ha huszadik vagy a futóversenyen, ha saját magadat legyőzted. Ha mindenki így állna a dolgokhoz sokkal előrébb is tarthatnánk. Jim mindig megköszöni az ellenfeleknek, hogy segítettek abban, hogy saját magával szemben megméretessen.
Emiatt is lehetséges, hogy Jim a katonaság után úgy döntött, hogy kisállát boltban dolgozik, majd pedig elmegy szerencsét próbálni Los Angelesbe. Ahol - meg fogtok lepődni, de az addig sikeres csávó - pofára esik. Itt kezdi el használni a Maynardot, azaz az első nevét is. És a véletlenek sorozatának hála, vagy a karmának, esetleg Tom Morellonak, de megalapítják a Toolt. Eszméletlen, hogy a négy fiatal srác heti öt napon keresztül mindig pontosan próbált, és mindent alávetett a zenének. A költői vénával megáldott Maynard kamatoztathatta a tudását rendesen, és két hónapnyi kemény muzsikálással a hátuk mögött már fel is tudtak mutatni valamit. Amúgy ez az, ami ma sok zenekarból hiányzik. Sokszor olvasod azt, hogy mindenki eltökélt, de senki sem hoz ilyen áldozatot a sikerért. Maynardék tudták, hogy a siker, amit elérhetnek, az csak a kemény munkával oldható meg semmi mással. Imádtam a részt, amikor kioktatja az egyik klub tulajt, hogy ő fog nem sokára könyörögni azért, hogy a Tool a koszos kis klubjában játsszon. És, ha már A ZENEKARRÓL beszélünk ... Érdekes, hogy meglehetősen kevés szó esik a Toolról. Persze, amikor a siker kapujában vannak, akkor róluk van szó, hiszen enélkül a formáció nélkül jó eséllyel ezt a könyvet sem olvastuk volna, illetve meg sem született volna. Ellenben az A Perfect Circle-ről sokkal több szó esik. A kiadós részeket kihagyom, olvassátok el, hogy láttak át a srácok a szitán, de nekem nagyon érdekes volt, hogy az A Perfect Circle és a Puscifer egyáltalán nem mellékprojektek! Sőt, meg merném kockáztatni, hogy sokkal inkább a Tool a mellékprojekt. Konkrétan az Aenimáról annyi szó esik a könyvben, hogy válságban volt a zenekar, a Lateralusról csak a borítóról mesél egy kicsit a főhös, a 10,000 Days-ről meg annyi van, hogy elkezdődött a turnéja az albumnak, ami hazánkat is érintette. Jó persze ezek egy picit részletesebben kifejtve, de korántsem annyira, mint azt várná az ember. Itt éreztem némi hasonlóságot a Nergal önéletrajzzal. Ott is arra számítottam, hogy majd lesz a zenekarról bőven, meg a betegségről, aztán jó formán semmi információhoz nem jutottam. Külön érdekes a számomra, hogy Maynard rendkívül spirituális ember, aki nagyon odafigyel az energiákra és az érzésekre. Mindig van valami érzés, ami hajtja, aminek engedelmeskedik, és ami miatt meglehetősen sok jó, illetve pár rossz döntést is hozott az életében. A könyv vége felé haladva annyira belelátunk a borászatába is, hogy én konkrétan akartam bort venni tőle, úgy, hogy jó ideje nem igazán iszom alkoholt. Egyetlen egy dolog állított meg, csak Amerikába szállítanak….
A könyv olvasása közben azt éreztem, hogy folyamatosan sodródom az energiákkal, visz magával a történet, és olvasnom kell, van amit kétszer is mert nem hiszem el, hogy ilyen van. (LONDON, PAUL) Ugyanígy magával ragadott a Ministry könyv lendülete, de ott az őrült sztorik vittek inkább, mint a nyílt látásmód. Maynard elmondja, hogy az egyik feladatunk az életben, nyitottnak lenni és minél több dolgot befogadni. Ennyi….
