Mivel a tavalyi Volt fesztiválon egy több, mint pöpec bulit nyomott a Slipknot, a normálisnál nagyobb lelkesedéssel vártam az iowai kilencek gyors, bő fél év utáni magyar földre való visszatérését. Főleg amiatt, mert egy másik általam kedvelt zenekar, a tavalyelőtti év egyik legjobb lemezét leszállító Behemoth lett. Ilyen csomagban nem lehet csalódni, ugye? Ugye...?
Ha a tizennégy - tizenöt éves kis theshatteredke másfél évtizeddel ezelőtt megtudta volna, hogy fél év alatt látni fogja kezdő metalos korának három alapzenekarát, a Slipknotot, a System Of A Downt és a Kornt, ami számára szó szerint a szentháromság volt, biztos összecsinálta volna az alsóját. Márpedig a koncert szempontból kegyetlenül gyilkos 2020 ezt is lehetővé teszi neki, igaz, mostanra már csak a SOAD maradt ki a szórásból, a másik két alappal volt alkalmam találkozni. Sőt, a Slipknotot már harmadjára sikerült elcsípnem, eddig nem csalódtam, gondoltam most sem fogok. Tévedtem.
"Mert egy Slipknot-buli akármilyen is, rossz semmiképp nem tud lenni. Nem, ezt a szívességet nem teszik meg nekünk!" - zártam a Voltos beszámoló rájuk eső részét. Milyen gonosz a sors, most csalatkoznom kellett az egyik egykori nagy kedvencemben, de még ne szaladjunk ennyire előre! Talán nem is annyira a zenekaron múlt ez... Ugye?
A Behemoth takkra pontosan, a telefonom szerint még egy perccel korábban is kezdett. A Wolves of Syberia tökéletes nyitódal - már ha hallod, mit is játszanak. Ha nem ment volna a fejemben a képzeletbeli MP3 lejátszó, bizony nem tudtam volna, mi a helyzet, mi zörög a deszkákról. Pedig láthatóan profi, igényes show-val készültek Nergalék, elég volt csak a fényeket és a vetítéseket nézni (az intro alatt még Magyarország sziluettje is megkapta a maga szentségtelen tiszteletét). Jó, persze idővel javult valamit a nyitódal alatti kása, de közel sem lett tökéletes, maximum tűrhető. Sorra jöttek az igazi slágerek, ment a műsor, de azt nem értem, egy olyan húzódal, mint az instant bika God = Dog hogy maradhatott ki... Egye fene, gondoltam magamban, sajnos nem ez volt a legnagyobb gebasz amúgy sem az estén. Majd pótolják ezt a hangzásbeli hiányosságot egy saját bulin. Vagy majd rögtön a Slipknot!... Meg a fenét, hogy nyers, spoilerező és őszinte legyek!
Kicsit sem kevés, azaz bő egy óra átszerelés és a For Those About To Rock után végre felcsendült az Unsainted, újra láthattuk a nyáron már beröffentett színpadképet és indulhatott is a zúzda! A dalokkal semmi baj nem volt, erről majd később. Viszont hogy egy nemzetközi, abszolút élvonalbeli zenekar gárdája hogy engedhette meg magának, hogy közvetlen a keverő mellett úgy lehetett hallani mindent, mintha egy konzervdobozt raktam volna a fülemre... Erre nincs mentség! Néhány dalig még talán. De végig nem! Oké, nagy levegő!
A dallista tényleg jó volt! Az új lemezről négy dal (plusz az All Out Life) teljesen korrekt mennyiség, főleg ennyi kötelező mellett, igaz, ez azzal járt, hogy egy-két szinte várt tétel kényszerűen kiszorult a menüből. Mondjuk ilyeneket, mint a Sulfur, meg a Dead Memories, nem bántam, amúgy sem szeretem őket, de a Spit It Out mellőzése meglepett. Persze, huszonpár éve folyton el kellett játszaniuk, kell neki pihenő, de értitek! Mégiscsak egy iszonyat alap tételről beszélünk (se God = Dog, se Spit It Out???)! Emiatt gondolhatjátok, "jumpdafuckup" sem volt, de azt meg már lassan minden zenekar ellövi, ha nagyanyámnak metalzenekara lenne, ők is benyomnák a szatymazi kocsmában, maximálisan megértem ezt a döntést. Visszatért viszont a szettbe a Wait And Bleed! Igaz, van sok jobb daluk ennél, de népszerűbb kevés, be is indult rá minden nyak, haj, test, láb, hang, ami tetszik! Sőt egy Iowás New Abortion is járt, igaz, néha - néha előkerül mostanában, de mégiscsak kellemes meglepetés volt. Ezeken kívül csak a nagyok! Olyanok, mint a Duality, Eyeless, Before I Forget, Psychosocial, Vermilion, Disasterpiece, People = Shit és persze a Surfacing. Ezek magukban is elvinnének egy bulit, hát még a többiekkel együtt!
Eggyel viszont egyáltalán nem volt baj: a közönség lelkesedésével. Az igaz (és fiatal) maggotok folyamatosan zúztak, szinte egy percnyi pihit nem adtak a testüknek a bő másfél óra alatt, ami energia volt, azt le is vezették! Tényleg, ha egy legalább olyan hangzás lett volna itt is, mint tavaly, egy szavam nem lenne erre az estére, hiszen a látvány is első osztályú volt, a szett is korrekt (vannak dalok, amikkel nem lehet hibázni), Sid és a Tortilla Man is folyton vonzották a szemet, mindig történt valami a színpadon, vagy az előtt. Az éppen a betegséggel harcoló Corey is hatalmas kvalitású frontember, szinte mindent el is lehet hinni neki - még akkor is, ha ugyanazokat az átvezetőket hallhattuk újra, mint Sopronban. Én akkor is elhiszem, hogy milyen jók vagyunk, elhiszem, hogy visszajönnek, most van is miért: újra meg kell mutatniuk, hogy tudnak ők ennél jobbat is! Mert tudom, hogy megy!
Muszáj lesz újra Budapestre hozni a Slipknotot. Meg külön a Behemothot is. Mind a ketten sokkal többre képesek. Illetve hogy pontos legyek, mert a korrektség megköveteli: jobb hangzást érdemelnek. Egy igazi, mocskos bulihanggal cafatra szedték volna az ember arcát, így viszont én kénytelen voltam csalódottan távozni az Arénából, a majd' napra pontosan öt évvel ezelőtti, akkor igazán hatalmas Slipknot-buli helyszínéről. Ennek nem így kellett volna történnie. Ez nincs így rendjén. Újrajátszást követelek! Fület a keverős srácnak! Slipknotot a népnek!... Jobbulást Coreynak!
FOTÓK: RÉTI ZSOLT
További képek ITT.
