Ha azt mondom, hogy James Hetfield egyből tudod kiről beszélek. Ha azt mondom, hogy Gwyn Strang az az emberek nagyon nagy többségének nem mond semmit. Sőt, én se tudtam sokáig, hogy ki a hölgy. Pedig érdemes rá és a zenekarukra, a Frayle-re oda figyelni. Volt szerencsénk Gwynnel beszélgetni kicsit az új albumuk kapcsán.
RS: A YouTube-on keresgélve akadtam rátok 2018-ban. Azóta folyamatosan hallgatom a zenéteket.
Hülye kérdés, de, hogy alakult a zenekar?
Gwyn: Seannel alapítottuk a zenekar 2017 elején. 2016 Karácsonyán kaptam ihletet arra, hogy újra elkezdjek a zenírással foglalkozni. Soha nem törekedtem arra, hogy részese legyek egy zenekarnak, de hallotta, ahogy éjjel a fürdőkádban énekelek és megkért, hogy az akkor egyik munkáján énekeljek. Ekkor éppen a Li’l Peep feldolgozáson dolgozott. Nagyon szerettem volna egyszer egy Portishead dalt elénekelni. Tudod, nekem ő egy nagyon különleges előadó. Felvettük a Wandering Start, ami fel is került a bemutatkozó anyagunkra, a többi meg már…
RS: Rólad nem hallottam előtte soha, hol énekeltél ezelőtt?
Gwyn: Nagyon régen egy kanadai garázs zenekarban énekeltem, de nem léptünk fel soha. Igazából semmit sem csináltunk csak rögzítettünk néhány dalt. Utána azonban nem énekeltem sehol. Nagyon elbizonytalanodtam ezután a kaland után. Sean több zenekarban is játszott, és ő vett rá, hogy újra elkezdjek énekelni.
RS: Ért valamilyen megkülönböztetés, mert nő vagy?
Gwyn: Nem éreztem ilyet soha, szóval nem.
RS: Most fog megjelenni az első nagylemezetek, hogy zajlottak ennek a munkálatai, mennyi idő alatt készült el, hogy képzeljük el a folyamatot?
Gwyn: A házunk tetőterében egy teljesen berendezett stúdió áll a rendelkezésünkre. Nagyon szerencsések vagyunk, hogyha úgy érezzük, hogy van valami ötletünk csak felmegyünk és rögzítjük azokat. Ez azért tényleg hatalmas előny, hogy nem kell drága stúdió időt fizetnünk, nincs megkötve a kezünk, hanem amikor jól esik., csak akkor zenélünk. Az új album nagyjából egy év alatt született meg, de számomra még mindig nehéz dolog a szövegek megírása. Ilyenkor nagyon kiszolgáltatottnak érzem magam. Oda adok magamból egy darabot, amit később mindenki kritizálni fog, ez nehéz. Azt szerettem volna, hogyha ez az album egy vers lenne mind azoknak, akiket kirekesztenek, vagy üldöztek valaha a hitük miatt. Tudom, hogy mennyire rossz kirekesztettnek lenni, ezért segíteni szeretnék a szövegeimmel másoknak, akik hasonló cipőben járnak.
RS: Miben fog különbözik az új anyag, a két EP-hez képest?
Gwyn: Úgy érzem, hogy pontosan ott folytatjuk, ahol a White Witch dalai befejeződtek, kiemelve a nehéz riffeket és a lebegős, könnyed ének közötti kontrasztot. Sean igyekszik mindig a legmélyebb, legkeményebb hangokat kicsavarni a gitárjából. Gondolom ezt azért csinálja, mert régen basszusgitározott a Disengage nevű bandában (is)
RS: Ha jól tudom az elején csak ketten voltatok, hogy szerveződött körétek egy teljes zenekar?
Gwyn: Igen, az első EP-t Sean-nel ketten készítettük el és nagyon szerencsések voltunk, hogy együtt dolgozhattunk Laybare Recordings-nál Désirée-vel az együttes karrierje elején. A zenekar mostani felállásában Sean régi baráti vannak benne, aminek nagyon örülünk, és remekül tudunk együtt dolgozni.
RS: Ki az Frayle? Mit kell tudnunk róla?
Gwyn: Frayle, nem egy igazi karakter. A zenekar neve úgy jött, hogy nagyon tetszett az az elgondolás nekünk, hogy valami törékenyt átültetünk ennyire zúzós kemény zenébe. (frail= törékenyt jelent angolul) És úgy érzem, hogy ez sikerült is. A zenénk által egy hallgató erősebb lelkiállapotba kerülhet a dal végére, mint amikor elkezdte azt hallgatni. Már nem is olyan törékeny, mint a dal elején.
RS: Te milyen boszorkány lennél, ha a középkorban élnénk?
Gwyn: Nagy valószínűséggel halott.
RS: Milyen varázslatot használnál szeretettel?
Gwyn: Valószínűleg az alkémiával foglalkoznék, alkimista lennék. Úgy vélem, hogy képesek vagyunk energiát átalakítani/továbbítani. A gondolkodásod és a hozzáállásod megteremti a körülvevő világot. Néhányan szeretünk különleges növényeket, kristályokat használni, hogy elérjük a megfelelő tudatállapotot. Hogy bejussunk, hogy helyekre a lelkünkbe, ahova amúgy nem lennénk képesek. Számomra nem az anyagi dolgok a fontosak. Próbálj meditálni és megteremteni magad körül azt a világot, amiben boldogan élhetsz, ez a fontos.
RS: Mit gondolsz, mitől lesz különleges a zenétek?
Gwyn: Úgy érzem, hogy a zenénk egy altatódal, amivel megtudod közelíteni a káoszt. Mindig is törekedtünk arra, hogy valami kísérteties dolgot hozzunk létre.
RS: Pár évvel ezelőtt a Monolord hatalmasat robbant a doom színtéren. Többen is úgy gondoljuk, hogy ti vagytok a következők, akik népszerűvé tehetitek ezt a műfajt. Mit gondolsz az ilyen elképzelésekről?
Gwyn: Ki ne örülne egy ilyen összehasonlításnak? Játszottunk a srácokkal, amikor Clevelandben voltak. Egyből elmerültem a zenéjükben, leírhatatlanul monumentális, amit ők végeznek. Érdekes a kérdésed, mert szerintem, ha nem lenne Monolord, akkor mi sem léteznénk. Seannel a Spotify-t hallgattuk, amikor szembe jött velünk az Empress Rising és tudtuk, hogy ez az az ösvény, amin nekünk is haladni kell. Teljesen megváltozott a látásmódunk, és egyből tudtuk, hogy ezt kerestük ez idáig.
RS: Melyik két zenekar társaságában indulnál el egy hosszabb turnéra?
Gwyn: Imádnám, ha Chelsea Wolfe-al, vagy a Windhand-del játszhatnánk együtt egy turnén. Hatalmas élmény lenne a számomra. Eszméletlen sok inspirációt tudok szerezni az ő zenéjükből.
RS: Hogy álltok egy Európai turnéval, mert Amerikában jobban mozogtok perpillanat.
Gwyn: Perpillanat sehogy, de nagyon dolgozunk rajta, hogy valamikor összejöjjön. Nagyon szeretnénk több európai országba is eljutni.
