Az amerikai hip-hop kultúra mindig érdekelt, főleg a kezdetek, az underground/underdog jellege miatt, meg úgy általában a zene társadalomra gyakorolt hatása miatt. Ezért bírtam nagyon a Renitensek (The Defiant Ones) Netflix dokut, ahol Dr. Dre és Jimmy Iovine sztoriját dolgozták fel. Aztán ahogy haladtam a részekkel előre, egyszercsak az egészre ráúszott a Hollywood Undead zenéje. Elkapott és sokáig csengett a fülemben. Valamikor évekkel ezelőtt amikor a Nova Rockon láttam őket, akkor simán elintéztem annyival, hogy újabb maszkos amerikai bagázs ugrál, reppel, haladjuk. Pedig azért ennél többek ők.

Szóval azóta nem is találkoztam a Hollywood Undead zenéjével, egészen év elejéig, amikor csak úgy egymásra akadtunk a New Empire: Vol. 1 lemezzel. Az alig több, mint félórás anyag ugyan rövidke, de azért tömör. Eléggé dús ahhoz, hogy egy nekifutásra is megdolgozza a hallójáratokat. Bár a banda nagy rajongójának nem mondanám magam, első blikkre a változás a korábbi lemezekhez nem szignifikáns. Az alapképlet marad, valahogy viszont az új lemez "vastagabb" lett. Keményebb, a riffek sokkal combosabbak, a dallamvezetés is metalosabb. Ezt segítendő némi alvállalkozói segítséget is igénybe vettek a kaliforniai urak.

Az Upside Down-ban Kellin Quinn (Sleeping With Sirens) vokálozik, a Second Chances alatt pedig Benji Madden (Good Charlotte) hangját lehet felfedezni. A keményebb hangzás mellett azért sikerült megőrizni a fülbemászó dallomosságot is, szóval a félórás pakk néhány meghallgatás után már mindig is ismerős dalokként köszönnek vissza a fejedben. És ami ezen a fronton a legnagyobb sikere a lemeznek, a másik oldalon kicsit az egyéniségéből vesz el. Ugyanis ahhoz, hogy ilyen könnyen fogyasztható dalcsokor legyen, muszáj volt a meghökkentő megoldásokat száműzni az albumról.

Konstans jó színvonallal haladnak, lüktetnek, gurulnak a dalok egymás után - ezért nem is tudok kiemelni külön dalokat a lemezről - de azon kívül, hogy ez egy fasza kis rap metal lemez, nem mutat többet. Nem tudja kitakarni az idei évre várt lemezeket. Cserébe szórakoztató és élvezhető félórákat kapunk, főleg akkor ha valami igazán nem odafigyelős, de döngölő háttérmuzsika kell. Futás például. Ott nálam egészen jól működik...