
Kiadta a 2020-ban legjobban kereső zenészek listáját a Billboard

...és akkor összedobtunk, hogyan is fest az idei összesített listánk! Aki ismeri ezeket a rangsorainkat, talán már tudja a matekot is: az egyéni listáink helyezései alapján jöttek a fordított pontszámok (első: 10 pont, második 9, stb.), erre megy rá egy huncut kanyarral annyi pontocska, ahány ember kedvencei között szerepelt az adott korong (ha például egy adott lemez négyünknél is ott volt, az plusz 4 egység), aztán az Excel pedig jól megmondta, hogy hányas is a kabát! Aki számolgatott a múltkor, már sejti az eredményt, de azért mutatjuk, melyik az a húsz korong, amik miatt érdemes lesz visszaemlékezni erre a rideg évre! Az élboly igazából sejthető...
A tavalyi évedben debütált a kalifornia hajdúsági pop-punk-rock zenekar, az ATOM az Audiodopping című lemezével, amely még olyan valószínűtlen és stílusidegen helyeken is elismerést váltott ki a rockszakmából, mint például a grungery.hu évértékelő rovata.
Hofi Géza negyven évvel ezelőtti, Tiszta őrültekháza című előadásának visszatérő jelenete volt, amikor a mester „elmegyógy-és intézeti” ápoltként az általa kezelt állami fröccsöntőgépből kikerülő ágytál hasznosításának lehetőségein elmélkedett: kacsának nem kell, tükörnek nem kell, papucsnak nem kell, teflonnak sem vált be, teniszütőnek sem lett a legtutibb... Nos, a Bon Jovi – bár pontosabb volna Jon Bon Joviról és társairól beszélni valódi zenekar helyett, pláne mivel a borítón is egyedül ő feszít – 2020. évi és a folyó esztendőről elnevezett munkáját illetően az én dilemmám is hasonló.
Az amerikai hip-hop kultúra mindig érdekelt, főleg a kezdetek, az underground/underdog jellege miatt, meg úgy általában a zene társadalomra gyakorolt hatása miatt. Ezért bírtam nagyon a Renitensek (The Defiant Ones) Netflix dokut, ahol Dr. Dre és Jimmy Iovine sztoriját dolgozták fel. Aztán ahogy haladtam a részekkel előre, egyszercsak az egészre ráúszott a Hollywood Undead zenéje. Elkapott és sokáig csengett a fülemben. Valamikor évekkel ezelőtt amikor a Nova Rockon láttam őket, akkor simán elintéztem annyival, hogy újabb maszkos amerikai bagázs ugrál, reppel, haladjuk. Pedig azért ennél többek ők.
Egy könnycseppet morzsolok, miközben a februári koncertre gondolok, ugyanis a 5FDP új lemeze a buli után egy héttel jelent meg, most meg a karantén alatt a billentyűzet fölött görnyedve írnék az új lemezről. Írhatnék olyanokat, hogy a koncert után epedve vártam az új lemezt, de nem, mert tudhattuk előre, hogy a las vegas-i banda semmi meglepőt nem fog mutatni a F8 (~fate...érted..#baszomszóviccek) lemezen. Egy pici kis reményem azért volt. Az új anyagot bemutató kislemezek egészen sodrós jófaja tufa metált hoztak. Pláne ezek (is) olyan kurvajól szóltak koncerten, hogy akár ebből akármi is lehet(ett volna).