Ma jelenik meg, illetve nálunk debütál a The Blindmirrors első nagylemeze, az Enjoy The Ride. Ezen apropóból egy rövidebb kérdezz-felelekkel ostromoltuk meg a csapatot, aki nem ismerné őket, egyrészt minden lényegesebb infót megtudhat róluk, másrészt premier lévén a lemezt is azonnal lecsekkolhatjátok! Élvezzétek az utazást!

Először is köszönjük a lehetőséget! Mivel elképzelhető, hogy többen most találkoznak először veletek, kezdjük egy gyors bemutatkozással. Mikor, hogyan, miért, honnan? :)

Sztivi: Az előző zenekaromból (Jolly Jackers) való kiválásom után egy pár napos hezitálás következett, hogy merre és hogyan tovább, de hamar egyértelművé vált bennem hogy itt az idő, meg kell írnom a saját történetemet. A zenei irány tekintetében határozott voltam, ennek megfelelően kerestem a tagokat. Elsőnek Palit találtam meg, láttam színpadon zenélni, miután lejött, egyből odamentem hozzá hogy vele szeretnék zenélni. Felvázoltam neki a „vintage punk n roll” zenekar alapításának ötletét, ő egyből rábólintott. Norbit ismertem régről, megvolt a kölcsönös szimpátia, viszont valamiért nekem később esett le hogy ő dobol. Beszéltünk egy pesti klubkoncerten, és egyből benne volt ő is. Az egész valahogy sorsszerűen alakult. Utolsónak Domi került be a formációba mint basszusgitáros és énekes. A zenei stílus mindenkinek bejött, és lefektettük a zenekar emberi és szakmai alapjait, amivel kapcsolatban töretlen az összhang. A cél természetesen már a legelső pillanatban az volt hogy csak őszintén, adjunk valamit az embereknek, segítsünk másoknak is a dalainkkal, ha már nekünk ez egy önterápia.

Alapból is a koncepció része volt a "kétnemű" ének, vagy ez menet közben alakult ki? Véleményem szerint ez még tovább emeli az amúgy sem alacsony nívót.

Sztivi: Nem nevezném kimondottan koncepciónak, miután Pali és Norbi már benne volt a buliban, már csak egy basszusgitáros hiányzott, és bevillant nekem hogy én mennyire szeretem az olyan punkzenekarokat, ahol egy dögös, karcos, flegma amerikai stílusú női ének van. Szuper lenne ezt a két dolgot (basszusgitár és ének) egy személyben összesíteni, és ekkor jutott eszembe hogy én anno megismertem egy ilyen hangú lányt évekkel ezelőtt (Domi), és ő az akkori zenekarában basszusgitáros is. Felkerestem, és örömmel beszállt. Azt gondolom így utólag hogy ez egy jó irány, mivel nem szokványos hogy két frontember van, felezik az éneket, egy női és egy férfi ének, de a hangszíneik hasonlók. A dalok írásánál is egyből megtaláltuk a közös hangot, akármelyikünk írhatta volna a másik dalszövegeit. Úgy gondolom egy a mix egy érdekes egyveleg, valamint ki tudjuk használni a zenei stílusban rejlő lehetőségeket egy nem annyira megszokott formában.

Mivel nálunk debütál az új anyagotok, az Enjoy The Ride, adja magát a kérdés: mit kell tudni a friss termésről? Hogyan állt össze az egyébként igen feelinges és változatos anyag?

Domi: Nagyon büszkék vagyunk a lemezre, úgy gondoljuk, hogy tökéletesen át tudjuk vele adni az embereknek, amit szerettünk volna és azt, hogy mégis mi az a The Blindmirrors.

A lemezen 1-1,5 évig dolgoztunk, ha a teljes folyamatot nézzük. 2019 februárjától 2019 szeptemberéig születtek meg a dalok, 2019 végére megtörtént a lemezfelvétel, utána pedig csinosítgattuk, újra felvettünk részeket, tökéletesítettük. Közben ugye megjelentettünk róla már 3 dalt, most a teljes anyagot hallhatjátok.

Dalírás szempontból mindenki a saját részét írta meg, amiből később összeállt egy demó verzió, amit 2019 őszén felvettünk már élesben – itt már alakítgatva a meglévő ötleteket, hogy egy kerek egésszé váljanak a dalok.

Sztivi: Számomra a lemez elkészítése nem volt egy egyszerű feladat, mivel én vettem fel, kevertem és mastereltem az anyagot. Egyébként hangmérnök vagyok, sok zenekarral dolgozok ahol mint producer is tevékenykedek, így a terep nem volt új, ellenben sajátot készíteni nagyon nehéz, mivel nem tudom külső füllel hallgatni. Ebben óriási segítségemre voltak a többiek, az utolsó két hétben főleg, amikor minden nap hajnalban jöttem el a stúdióból, lényegében ők voltak a külső füleim. Azt gondolom hogy ez egy igazi csapatmunka volt, büszkék vagyunk rá, de természetesen már beszélgetünk arról, hogy a következő anyagnál mit és hogyan fogunk másképp csinálni.

Hogy kerültetek Grund Records szárnyai alá?

Domi: Ebben hatalmas szerepe volt/van Szénégető Ricsinek és ezúton is nagyon köszönjük neki a segítséget! Dióhéjban, megkerestük Ricsit, hogy milyen lehetőségeink lennének, ha kiadónál szeretnénk megjelentetni az anyagot. Elküldte a lemezt a Grund vezetőjének, Bene Attilának, akinek elnyerte a tetszését. Leültünk beszélgetni és onnantól kezdve nem volt kérdés.

Mivel a turnézás most bizonytalan ideig biztosan kuka, mivel fogjátok, mivel tudjátok majd fenntartani az érdeklődést?

Domi: Hatalmas szerencsénk van, hogy az internet korában élünk, hiszen így akkor is el tudjuk érni a már meglévő vagy akár potenciális hallgatóinkat és közönségünket, ha nem tudunk amúgy koncertezni. Így egyrészt az online jelenlétünket fogjuk erősíteni akár további videóklipekkel, posztokkal, adott esetben hirdetésekkel.

Sztivi: Úgy gondolom egy zenekarnak ebben az időszakban sokkal többet kell dolgoznia, mint amikor az utakat lehet róni és találkozni tud a közönségével. A járványhelyzet a mi terveinket is keresztülhúzta év elején, így folyamatosan újra kellett és kell terveznünk. Egy induló formációnak nagyon kell figyelnie arra hogy fent tudja tartani az érdeklődést, így sok tervünk van az év hátrelévő részére. Szeretnénk még klipeket kiadni, valamint tervezzük a friss anyagot picit átgondolni és pár nótát egy más köntösbe bújtatni. Egy biztos, nem dőlhetünk most hátra, meg is vannak a tervek a fejünkben jövő nyárig, nem fogunk unatkozni.

Láthatóan sok energiát áldoztok a klipes számok képi körítésébe. Fontosnak tartjátok, hogy egy jó nóta "jól is nézzen ki"?

Domi: Mindenképpen. Az emberek alapvetően vizuális beállítottságúak, hiába jó a zene, ha a képi/videós anyag unalmas, semmilyen, vagy igénytelen. Ha egy zenekart építesz fel, akkor egyben brandet is építesz, és így minden egyes apró elemnek tökéletesnek és mutatósnak kell lennie.

Ugyanez igaz a színpadképre, nem mindegy, hogy egy zenekar hogyan néz ki a színpadon. Értjük ez alatt akár a molinót a háttérben, illetve a színpadi mozgást és a közönséggel való kommunikációt is. Ezekre is igyekszünk kiemelten figyelni.

A zenétekből süt a napfényes életérzés, ráadásul hallani, hogy több kútfőből is táplálkoztok egyszerre. Kik a legfőbb hatásaitok?

Sztivi: Ebben a nagylemezben szerettem volna szabadjára engedni a kreativitásomat és inspiráció kapcsán teret engedni azoknak a zenei műfajoknak, amiket tizenéves koromtól hallgattam. Ide tartozik számos kaliforniai punk zenekar (Blink 182, Anti-Flag,...), de talán a legnagyobb hatással a Social Distortion volt a zenei ízlésemre. Az Enjoy the Ride-ba mindannyian belecsempésztük azokat a stílusjegyeket, amiket szeretünk, de véleményem szerint mégis egy egységes anyag született.

Domi: leginkább a Halestorm, azon belül is természetesen Lzzy Hale volt rám hatással mind zeneileg, mind előadóművészileg. Egy picit belőle is hoztam a The Blindmirrorsba, azon kívül elsősorban a tökös amerikai vonalat igyekszem átemelni a zenénkbe, amit olyan zenekaroknak köszönhetek, mint a Lynyrd Skynrd, Black Stone Cherry, Theory of a Deadman, stb.

Pali: Nálam egyértelműen Slash a beütődés 14 éves korom óta. Bár zeneileg más az irány, de a gitársávjaimba néha tudatosan, néha tudattalanul becsempésztem a hatását. Ha az egész bandát és a hangzást nézem, akkor már bejön a napsütéses kaliforniai punk világa. Rengeteg kisebb és nagyobb előadó hatott rám és ránk - itt már nem is listáznék konkrét bandákat vagy gitárosokat, ezen a műfajon átível egy közös hangulat és az életérzés, amit próbáltunk kiragadni több számunkban.

Norbi: A nagyokon nőttem fel: AC/DC, Iron Maiden, Deep Purple, Scorpions, Kiss, de fiatalabb bandák is akár : Sonata Arctica, Hammerfall, Nightwish. Sose volt úgy különösen egy dobos aki inspirált, mindig dalokban, zenekarokban találtam meg ezt, Ha mindenképpen választanom kéne egy zenészt, hogy ki volt a legnagyobb hatással rám, az Tony Kakko (Sonata Arcitca) lenne.

Ha lehetőségetek lenne utazni az időben, merre, hol néznétek szét szívesen?

Sztivi: Én egyértelműen a 60-as évek Amerikájába repülnék vissza, zeneileg sok fontos dolog indult abban a korban azon a helyen. Gyerekkorom óta szeretem azokat a filmeket, amik abba az időbe repítenek vissza, imádom a korabeli öltözködést, az autókat, az egész kultúrát.

Domi: a 20-as évekbe az USA-ba. Imádom azt a korszakot, mindig is vonzott a lázadása (szesztilalom miatti illegális kocsmák és partik) és a stílusa (a jazz, a ruhák, az életvitel). Van egy olyan varázsa, ami nem nagyon volt másik évtizednek a történelem során. Egyszerre elegáns és féktelen.

Pali: Erre a kérdésre szerintem egy kíváncsi embernek rengeteg jó válasza van. Mivel a behatásokról és Slash-ről volt szó az imént, ezért megragadom az első asszociációt: 80-as évek Los Angeles-e, rockzenében történelem íródott akkor és ott. Ha ettől el is tekintek - érdekes lenne látni, hogy az "offline világ" utolsó óráiban hogyan zajlott az élet egy kivételesen magas életszínvonalat nyújtó országban. Eléggé közeli ahhoz, hogy komfortosan túléljek egy hosszabb látogatást, de még nincs internet és a tempó nincs ennyire túlpörgetve az élet minden területén, mint most.

Norbi: Valahova a jövőbe. Tokió futurisztikus neon metropolisza mindig is vonzott, valószínű ezért.