Október 22-én debütál Magyarországon a Rolling Stones gitárosának, Ronnie Woodnak a portréfilmje. Szándékosan nem önéletrajzi ihletésű, vagy életrajzi filmet írtam. A másfél órás alkotásban nem a szokásos, napról-napra menetrendben követhetjük le a legenda életét, hanem egy sokkal frissebb látásmódban, ami még talán a vérmes ősrajongók számára is érdekes pillanatokat tartalmazhat.

Ronnie Wood, még ha kicsit talán háttérben is van ismertség tekintetében Keith Richards és Mick Jagger mögött, nem egy unalmas ember. Negyvenöt éve nyomja a Gördülő Kövekkel, előtte a Jeff Beck Groupban és a Facesben tolta, nem beszélve a szólómunkásságáról, ezek mellett pedig fest is szorgosan. Ezeknek, azaz a tartalmas életútnak érdekesebb szeleteit göngyölíti fel a film, melyben kedves összevisszaságban tudhatunk meg különböző infókat a legenda életéről.

Újra leszögezem: a filmre jegyet váltók semmiképp sem Wikipedia-pontosságú és részletességű filmet várjanak! Inkább valami olyat, mint egy Wooddal való beszélgetést – hetven év minden gondolatával, tapasztalatával, a korral való megbékülésével, néhol tartalmi csapongással. Abból az életkorból, amikor már nem az a menő, hogy mennyire csaptad szét magad, hanem hogy milyen módon látod az eddigieket. Komoly fejjel, amikor már benőtt az a bizonyos lágy rész – még ha maga Ronnie Wood is cáfol rá erre.

A jó hangulatú interjúkat és hangos zenés részeket csendes, festős snittekkel árnyaló alkotásban több ismerős, zenészkolléga megszólal: a Rolling Stones három másik törzstagja mellett Rod Stewart, Damien Hirst és Imelda May is, akikkel természetesen szoros kapcsolata van emberünknek. A zenét jobban ismerőknek persze csak az utóbbi kettő lehet talán kérdés, de ez sem marad megválaszolatlanul!

Nehéz úgy írni az Isten tenyerén-ről, hogy ne lőjek le poénokat. Tudjátok, mit? Nem is fogok! IDE KATTINTVA kiválasztjátok a legszimpatikusabb vetítési helyet, kosárba dobjátok a jegyet és elmentek szórakozni! Egyrészt nem árt néha kimozdulni, másrészt érdekes és tartalmas szórakozást fog nyújtani ez a másfél óra. Igaz, talán kétszer-háromszor ennyit is ki lehetett volna hozni ebből az életútból.