Hazai szinten kiemelkedni az underground mocskából nehéz. Több tényezős dolog, hogy elérd azt, hogy ne csak a haveroknak játssz és annak a másik három embernek, akik a "főzenekar" miatt jöttek. Ez vértizzadós, kemény munka, rengeteg év, lemondások, áldozatok halmaza. A győri Devoid elkészítette a második lemezét, amivel lehet, hogy kimásznak ebből a gödörből. Itt van a Dusk!
Aki kicsit is követi, hogy mikről szoktam írni, az pontosan tudja, hogy a Devoid munkássága iszonyatosan távol áll tőlem, de elfogadtam a felkérést a táncra. Különben is sokkal érdekesebb úgy nekimenni egy anyagnak, hogy semmi közöd a műfajhoz. Igazi kihívásként éltem meg az albumot. Az előzetes elvárások magasak voltak, de mégsem kellett csalódnom. Mikor Szilárd közölte, hogy feladta a mélyen tisztelt Magyar Postával a hanghordozót tűkön ültem, hogy kézbe kapjam. Na, és akkor még minden előtt álljunk megy egy szóra. Jó, lehet több lesz, de ezt hívják úgy, hogy PROMÓCIÓ! Amit a győri alakulat nagyon is jól csinál. Küldenek a szerkesztőknek egy-egy példányt egy póló kíséretében, hogy lefizessenek minket :-) Persze, nem ettől függ a kritika hangvétele, de sokkal szívesebben írsz egy ilyen anyagról, amihez van valami fizikai kontaktod. Igen, jól esett kézbe fogni a lemezt, jól esett, hogy berakhattam a kocsiba és a gyerekkel ezt hallgattuk, amíg mentünk kirándulni. Sokkal jobb ez, mint amikor "nesze, itt van" elven kapsz egy YouTube linket (ha kapsz YouTube linket). Sokkal személyesebb, és...egyszerűen ilyen old school arc vagyok, hogy nekem ezek számítanak. Régen is küldözgette mindenki a lemezeit az újságoknak/rádióknak, csak pár éve van az, hogy ez a szokás elhalt, mert háááát ott a Zinternet! A lényeg... nálam már ez egy hatalmas piros pont volt!
Ezek után volt az, hogy kinyitottam a csomagot és ott figyelt rám az a gyönyörű borító. Igen, ilyennek kell lennie egy borítónak. Amit megállsz és megnézel, figyeled és az idő múlásával bele is látsz valami pluszt. Tetszik ez a grafika, ami Sebő Krisztián keze munkáját dicséri. Ezek után tényleg alig lehetett visszafogni, hogy pörgessük a lemezt. Miután benyelte a lejátszó a műanyag korongot a semmiből robbant a képembe a Superior Arrogance. Ami gyilok blast beattel indul, hogy aztán Szilárd bácsi ki tudja engedni a hangját. Itt még nem igazán tudtam hova rakni a gitárokat, sokkal inkább tűnt egy kaotikus dalnak, de miután egyre többet hallgatja az ember elkezdi ezt az elmebajt élvezni. Az előzetesen megismert Just One Bullet a lemezen is megállja a helyét és továbbra is belezős. Különösen tetszik a tétel közepén hallható gitártéma, ami kicsit ilyen keleties hangulatba viszi el a dalt. Ez nagyon bejött a Heedless Elegance lemezén is. A dal vége felé a zenekar le is felezi a tempót és jön a tipikus "blehh", amin én mindig mosolygok kicsit, de ettől függetlenül visz magával a nóta.
Az tetszik a Devoid zenéjében, hogy találok minden dalban valami kapaszkodót. A Gacy-ben található több gitártéma is, amik lelassítva simán megállnák valami doom bandában is a helyüket. A dobokkal fejhallgató/hangszóró függő a viszonyom. A kocsiban nagyon éltem, és egyből ment is a dobolás a kormányon, miközben vártam, hogy a lámpa váltson, ellenben a fejhallgatóval meg nem ütött akkorát. Ettől függetlenül le a kalappal a srácok előtt mert minden tökéletes egységben van, nem veszi el egyik hangszer sem a szerepet a másik elől. És talán ez a legfontosabb a zenében, hogy meglegyenek a helyes arányok! Kicsit aggódtam is emiatt, amikor megláttam, hogy tíz dal kapott helyet a lemezen, hogy ez nem lesz-e sok? Nem fog átmenni unalmasba a lemez, én meg ezt leírom és Waldmann úr ennek hatására egyik koncerten rám fekszik, én meg ott maradok. Kiemelendő a számomra a hatodik dal a lemezről, ez pedig nem más, mint a Worms In The Stomach. Ez azért egy lassabb, döngölősebb, egyszerűbb dal. Nem ebben vannak a legnagyobb virgák a lemezen, talán éppen ezért tetszik a legjobban ez a dal. A bontogatós gitártéma remek sejtelmes hangulatot kelt, amitől azt érzed, ha mész haza a sötét utcán, hogy folyamatosan a hátad mögé kell pillantanod.
Összességében, én úgy érzem hogy a Devoid kiállta a próbát és helyük lenne a nemzetközi mezőnyben is. Érdemes lenne az ilyen "kisebb" zenekarokra odafigyelni. Sokkal inkább, mint a (bocsánat) kiöregedett rock ikonokra, akik már tizenéve túl vannak a legjobb teljesítményen. Az ilyen zenekaroknak kellene megadni a lehetőséget, hogy értéket teremtsenek, nem pedig elvenni tőlük azt. Szóval... a legnagyobb probléma most az, hogy nem fér több lemez a CD lejátszóba, így ez meg bele fog rohadni.
Béke, Szeretet, Metal
