Örvendetes, hogy a Trubadur Kiadó olyannyira lát fantáziát a rockzenei memoárok megjelentetésében, hogy Rob Halford életrajzát követően gyors egymásutánban a könyvesboltok polcain landolt Adrian Smith visszaemlékezése, illetve előkészületben van Ronnie James Dio könyvének magyar verziója is.
Az Iron Maiden gitárosának nevéről az egyszeri metalosnak, ahogy nekem is, általában a Wasted Years dal ugrik be elsőként. A magyar rockerek nagy része feltehetően annak apropóján is jegyzi a zenészt, hogy ő volt az, aki a 80-as évek legvégén az Iron Maiden: Maiden England videóján Ossian pólóban tűnt fel. Adrian Folyók és sziklák szörnyei főcímmel megjelent önéletrajzának borítóján a címtől kisebb betűmérettel szedve szerepel az anyazenekar neve, ami a szemfüles érdeklődőnek eleve jó támpont lehet a könyv belső arányaira nézve. Smith memoárja ugyanis nem Iron Maiden biográfiának készült, nem a Vasszűz sztorijára, a lemezek hátterére, a turnékra, illetve az egyes dalokra koncentrál. A koncepció a Maiden irányából közelítő rajongótábornak elsőre meglepő lehet, de a szerző olvasmányos stílusának köszönhetően nem is volt olyan nehéz elmerülni ebben a - számomra idegen - világban.
A Folyók és sziklák szörnyeinek ugyanis semmi közük a Maiden közkedvelt szörnyetegéhez, Eddie-hez. A fényképmellékletet fellapozva Adrian több folyami élőlénnyel közös fotón tűnik fel, mint ahányon a Maiden mindenkori tagjával közösen. Az életrajz hasonló koncepcióval készült, mint a néhány éve megjelent Flake (Rammstein) memoár, a Villanycigány. A Folyók és sziklák szörnyeinek ugyan jóval több köze van a Maidenhez, mint Christian Lorenz könyvének volt a Rammsteinhez, de a könyv középpontjában itt is a szerző személye, azaz Adrian hobbija, a horgászat áll.
Én, aki az egykori akváriumom guppijain kívül sosem fogtam halat, viszont a 90-es évek elejétől Maiden rajongónak vallom magam; az előzmények tükrében félve közelítettem a könyvhöz. Mivel köthet le közel háromszáz oldalon keresztül egy tőlem ennyire távol álló téma?! Nos, felesleges volt aggódnom, Adrian ugyanis egy évtizedeket átölelő világkörüli horgászkörútra viszi az olvasót. Az időrendi sorrendet felrúgó, a történet szálát az egyes halfajokra felfűző olvasmány legnagyobb erénye Adrian sztorizós stílusa. Ebből eredően a hozzám hasonló laikusok is könnyedén fel tudják venni a fonalat, bár egyes szakkifejezések és cifrább mondatok láttán a tisztánlátás végett időnként újra kellett olvasnom egy-egy gondolatsort. Ez azonban a kivétel; Smith többnyire úgy fogalmaz, hogy a horgász társadalmon kívül állók is be tudják fogadni az információkat.
Az évtizedek között ugrálva Anglia folyói mellett eljutunk többek között az Egyesült Államok, Kanada és Tasmánia vizeire is. Adrian betekintést enged a magánéletébe, illetve természetesen akadnak zenekari anekdoták, érintve a Maidenhez való csatlakozást, a Wasted Years megírását és több turnét is. Smith az utóbbiak szabadnapjait kihasználva a kollégákkal ellentétben nem a tipikus programokkal ütötte el az idejét, hanem iránytűjén a helyi horgászparadicsomokat célozta be. A horgász-gitáros az évtizedek során összegyűlt emlékekeit pedig inkább az érdekességekre koncentrálva, mintsem a teljességre törekedve tárja elénk.
A könyv csak megerősített az Adrianről kialakult képemről, a szűk háromszáz oldalon ugyanis egy két lábbal a földön álló, visszafogott, alázatos figura képe rajzolódik ki, akit nem véletlenül kerültek el a botrányok. A könyvet letéve ugyan nem rohantam a legközelebbi horgászboltba, de egy kétségtelenül rendhagyó (rockzenei) életrajzzal lettem gazdagabb.
Ha léteznek Iron Maiden fanok a horgászok között - márpedig miért ne lennének ilyenek -, számukra megkerülhetetlen olvasmány a Folyók és sziklák szörnyei, de a szimpla Maiden rajongók is bátran próbálkozhatnak vele, ahogy azok a horgászok is, akiket hidegen hagynak a Wasted Years dallamai!
