Az ETA zenekar neve leginkább a mai ötvenes korosztálynak lehet ismerős. A fővárosi csapat a 80-as évek elején itthon is berobbant punk mozgalom, avagy a "szennyhullám" részeként tűnt fel. Az ETA a 80-as évek első felében volt aktív, a kortársak többségéhez hasonlóan az első korszakukban hivatalos felvételük nekik sem készült, a banda emlékét mindössze néhány kalóz kiadvány őrzi.
A hallgathatatlan minőségű házilag sokszorosított, fénymásolt borítós kazetták az évtizedek alatt végleg elkoptak, így az ETA nevével a később érkezettek legfeljebb néhány falfirka révén találkozhattak. Az egykori alapítók közül Sáthy Róbert basszusgitáros támasztotta fel a bandát, 2010 környékén kezdtek újra mozgolódni, koncertezni. Az első hivatalos ETA kiadvány végül 2016-ban jelent meg. Az EDGE Records által kihozott Történelmi hazugságok alapvetően egy gyűjteményes anyag volt, melyen a régi dalok friss változatai kaptak egy újabb esélyt.
Az ETA azóta is aktív, az egykori ötfős felállás trióra redukálódott, Robi pedig egyfajta szerelem projektként működteti a hármast. Öt évvel az "első nagylemez" után, egy kiadóváltást követően a GrundRecords-nál érkezett meg a Tabula Rasa. A tizenkét dalos korongon ezúttal is belefuthatunk ETA őskövületek modernizált változataiba (pl. Prosti, Történelmi hazugságok, Nézz a világ seggébe), de örömmel nyugtáztam, hogy szép számmal akadnak friss szerzemények is.
A Tabula Rasa címmel ellentétben tehát ezúttal sem teljesen tiszta lappal indult a trió, hanem Robi a régi nóták szellemiségében írt új dalokat. Az igazán szép pedig az egészben az, hogy a Tabula Rasa egy egységes dalcsokor lett, nem érzem sem az erőltetett anakronizmust, sem azt, hogy a srácok járatlan utakra akarnák vinni a bandát; annak ellenére sem, hogy a jelenlegi trió tagjai között életkorban legalábbis évtizedes szakadékok tátonganak. A basszusgitáros/énekes Robi társai a mai ETA-ban Klopcsik László gitáros és Énekes Bence dobos, akik mindketten kiveszik a részüket a vokálokból is. A számomra a black metalos Witchcraft gitárosaként ismert WLR, azaz Pálvölgyi Ferenc Rockout Stúdiójában felvett lemez hangzása kellően arcbamászó és egyben hagyományőrző is. A stúdió feje ráadásul vendégként gitározik is a dalokban (pl. a Lélek nélküli világban, vagy a Te ki vagy? című nótákban még egy-egy gitárszólóba is belefuthatunk), illetve a csordavokálokban szintén közreműködik, a master pedig Rozgonyi Péter keze munkája.
A Tabula Rasa az a fajta lemez, ahol nincs értelme dalokat kiemelni, netán egyesével boncolgatni őket, ez a korong így egyben, azaz abban a formában és dalsorrendben ahogy lemezre vették, egy kerek egész. Ahogy az Auróra, úgy az ETA is ereje teljében van, és ahogy Vigi, úgy Robi sem eresztenek a gyeplőn, mégis hitelesen tudják nyomni ezt a fajta muzsikát. A nyitó, lassabban építkező Tükör ugyan épp egy szokatlanabb, kifejtős darab, de a többi tétel mindegyike a bűvös, háromperces menetidő környékére lett belőve.
A félórás Tabula Rasa azokhoz szól, akik hagyományos punk rockot akarnak hallani, a maga pőre valójában, mindenféle stílusidegen elem, cicoma és máz nélkül elővezetve. A szövegeket lehet sört lóbálva kiabálni a srácokkal, ezúttal is lehet közülük idézgetni, a belső borítón helyet kapott gondolatsoron pedig nem árt egy kicsit elmélkedni sem.
