Bátran kijelenthetem, hogy Rudán Joe új szólóalbuma az idei év utolsó kiemelkedő megjelenése a hagyományos értelemben vett hazai rock/metal színtéren. A Feketén fehéren a szólópálya harmadik teljes értékű korongja.
Ahogy az előzmények (Én ez vagyok, Még egy tárral) tükrében már megszokhattuk, ezúttal is egy nagyobb lélegzetű anyag készült, a CD-n másfél tucatnyi dal kapott helyet. A tizenkét új szerzemény után szereplő hat tétel némelyike a keménymag előtt már ismerős lehet, de az egységes megszólalásnak köszönhetően ha nem tudnám, feltehetően csak néhány bónusz esetében fognék gyanút, hogy különböző időszakokban formát öltött dalokról van szó.
Joe helyi szinten ismert rockzenészből épp harminc éve katapultált a hazai metal felső ligájába, ahol a számtalan kitérő ellenére ma is stabilan őrzi a pozícióját. Bizonyára sokan vagyunk, akik az 1991-es Adj új erőt lemezzel zártuk a szívünkbe a pécsi vokalistát, aki valóban új erőt adott az addigi történetének legjelentősebb tagcseréit átélt Pokolgép zenekarnak, melynek mikrofonjánál utóbb két évtizedet töltött el. Joe időközben csatlakozott a P. Mobilhoz is, az ottani együttműködés emlékét számtalan koncert és gyűjteményes anyag mellett viszont sajnos csak egy stúdióalbum, a remekbe szabott Kutyából szalonna őrzi. A következő megálló a Mobilmánia volt, ahol Joe az első két nagylemezen tette le a névjegyét. Mindeközben pedig az állandóságot a Coda zenekar képviselte, mely az évtizedek során kvázi Rudán Joe Banddé alakult át.
A további, a végtelenbe nyúló, de utóbb rövid életűnek bizonyult vendégszereplés, közreműködés, kooperáció mellett meg kell még említenem a hivatalos kiadásig ugyan soha el nem jutott, de akár a nulladik szólólemezként is értékelhető, Andrásik Remo gitárossal készített Emberként élni korongot is. A tényleges szólópálya végül 2014-ben indult a már említett Én ez vagyok koronggal. Aki valaha is tiszteletét tette Joe bármelyik szólókoncertjén, tisztában van vele, hogy az énekes kollégáit rendszeresen "Drága barátom" megszólítással illeti. Azt, hogy ez a részéről mennyire nem egy üres közhely, ékesen bizonyítja a lemezein közreműködő szerzők/zenészek névsora. A friss korongnál ismét lehet számolgatni, hogy Joe mellett most hány hazai muzsikus és szövegíró járult hozzá a végeredményhez...
Vannak olyan visszatérők, mint az egykori Pokolgépes gitáros kolléga, Nagy Dávid, aki ezúttal két dalt is leszállított, ráadásul nem is a legnyilvánvalóbb fajtákból. A nyitó Én azt mondom egy - számomra legalábbis - vidámabb hangvételű rock 'n' roll, mely közel áll az egyetlen Coda lemez világához, a másik dala, a Várj az égben pedig Póka Egon emlékére íródott. Vámos Zsolt, Tiffán Zsolt és Závoti Zoltán dalszerzőként szintén feltűntek már a korábbi lemezeken. Szijártó Zsolt, Gyenes Máté, illetve Babári József viszont most új nevek a CD hátoldalán. A változatos zeneszerzői gárda tehát a magyar hard rock élvonalából került ki, két további vendéget viszont külön is ki kell emelnem; örvendetes ugyanis, hogy a Rudán szólózenekar másik alapembere, a gitáros Tóth László ezúttal két dalt is leszállított.
A Feketén fehéren egyébként a nagyszámú közreműködő ellenére, illetve épp emiatt egy egységes, de mégis kellően változatos klasszikus hard rock anyag, alapvetően a tradicionális Deep Purple/Whitesnake vonalon, épp úgy, ahogy Joe-tól elvárjuk. A másik visszatérő szerző pedig, akire néhány gondolattal korábban utaltam, Matláry Miklós billentyűs. A Nevergreen muzsikusa az, aki az anyagot kicsit elviszi az általa az anyazenekarában képviselt metalos irányba. A tervek szerint egy közös lemez is várható a közeljövőben.
Ahogy a cím is utal rá, nincs új a nap alatt, feketén fehéren azt kapjuk, amire számítottunk. Ez pedig Joe esetében nem lehet meglepő; az egyik leghitelesebb hazai rockertől ugyanis nem várunk mást, mint jól meghangszerelt, érzelemmel átitatott klasszikus hard rock dalokat, ragadós refrénekkel felvértezve. Hogy csak a borítónál maradjak, ha a Még egy tárral volt a furgon, akkor a Feketén fehéren valóban a sportkocsi kategória.
