A dán Baest szerencsés csillagzat alatt születhetett. Napjaink old school death metaljában ugyanis unikumnak számít, ha egy fiatal zenekar olyan nagynevű kiadó védőszárnyai alatt alkothat, mint a Century Media. A Sony istálló érdekeltsége alatt álló német kiadó háttere a dánoknak hatalmas lehetőség/lépéselőny a hasonló bandákkal szemben. Az ötös ráadásul a debütáló Danse Macabre óta élvezi a komplett metal színteret tekintve is legendás német kiadó bizalmát.
Három nagylemez után egyébként a Justitia már a harmadik EP a Baest diszkográfiájában. A dán fiatalok láthatóan meg is becsülik sajátos helyzetüket, hiszen a csapat a 2015-ös alapítás óta változatlan felállással zakatol. A Baest számomra az amerikai Gruesome-mal hozható párhuzamba, bár az utóbbi hordánál a tagok révén konkrét szálak is a hőskorhoz vezetnek vissza. A dán ötös tagjai életkorukból adódóan ugyan nem lehettek részesei az irányzat aranykorának, de a múltidézés nekik is hasonlóan megy, mint Gruesome-éknak.
Manapság már sokak szemei előtt kérdőjelek jelennek meg az EP kifejezés láttán. A dalcentrikus stream korszakban ez a formátum az undergroundba szorult vissza, bár német nyelvterületen magazin mellékletek formájában időnként egy-egy nagyobb név is jelentkezik még ilyen, tipikusan öt-hat szerzeményt tartalmazó átmeneti dalcsokorral. A Baest idei csomagja azonban egy önálló digipak kiadvány, rendes, azaz fotókkal, dalszövegekkel, grafikákkal felturbózott booklettel.
Az EP-ket egyesek időhúzó kiadványoknak tartják, a Justitiának azonban most többek között - sajnos - az a körülmény is apropót szolgáltat, hogy az itt hallható Gargoyles volt Trevor Strnad (The Black Dahlia Murder) tudtommal utolsó stúdiófelvétele. A nyitó címadó tételben egyébként a belga Aborted frontembere vokalizál. A nyitó négyes képében friss Baest nótákból megkapjuk az idei adagunkat, a Second to None pedig egy Entombed A.D. feldolgozás, míg a vokálmentes Genesis szintén egy átgyúrt tétel, a legutóbbi Baest nagylemez nyitó dalának instrumentális változata.
Az ezúttal is hazai pályán rögzített Justitia producere a kezdetektől fogva az ötössel dolgozó Andreas Linnemann volt. A zenekar ismerőit tehát nem fogja meglepetés érni az idei hat tétel hallatán sem. A hangzáskép mit sem változott. A négy új saját szerzemény hozza a bevett Baest-formulákat, vagyis az ötöstől 2022-ben is alapvetően középtempós, riffelős, mély hörgéshullámokkal feldíszített, alapra vett death metalt kapunk a nyakunkba. Másként fogalmazva; a harminc évvel ezelőtti floridai és az akkori holland színtér keveréke ez a világ. Hogy kellően egzakt legyek, olyasmi muzsikáról van itt szó, mintha az 1991-1992 körüli Massacre és a Gorefest elegyedne egymással.
Negatív felhang nélkül, kizárólag a dicséret jegyében; tufa, bunkó death metallal van dolgunk. Zenei geggeket, muzikális fortélyokat persze nem is várunk az aarhusi galeritől. A doomos riffekre és gurgulázó hörgésre építkező címadó ki is jelöli a szűkre szabott kereteket. Az Ecclesia hasonló szerkezetű tétel, csak nagyobb lélegzetű szerzemény, a riffeken itt már tetten érhető némi Neurosis jellegű világvége hangulat is. Ahogy a muzsikusok sem sebességpártiak, úgy a mikrofonért felelős Simon Olsen is végig jól elvan a mélyebb hangtartományokban. Az újdonságok közül talán az akusztikus pengetéssel indító Gargoyles a legszokatlanabb nóta a dánoktól, de persze ezzel sem lépnek ki a komfortzónájukból. A vokáltémákhoz a néhai The Black Dahlia Murder vezérnek valóban sikerült hozzátennie némi extra ízt. A Creature egy hagyományos csapkodás, Baest módra.
A záró két átdolgozással együtt pedig bőven félóra fölé megy a menetidő, így a Justitia kvázi nagylemeznyi anyag lett. Az EP beteljesíti küldetését, a negyedik lemez előtti köztes életjelként kihúzott háttal állja meg a helyét. A tábor elégedetten bólogathat rá, a lényeg azonban úgyis a talán még idén esedékes soralbumon lesz.
