A hazai Metal Battle döntőjét megérdemelten nyerte meg 2022-ben a Red Swamp. Mi jön ezek után? irány a Wacken fesztivál ahol megméretí magát a zenekar más külföldi feltörekvő tehetségekkel. A srácok eléggé szép számú közönség előtt játszottak a német fesztiválon, így volt miről kérdezünk Greg bácsit, a zenekar frontemberét. Mesél tapasztalatokról, Clutch-ról és Slipknot-ról is, meg minden fontos dologról!

RS: Túl vagytok a nagy megmérettetésen. Hogy érzed most magad?

Volt egy minimális pihenésünk azóta, így most már egy pici távolságból tudok gondolni a dologra: nagyon büszke vagyok arra, hogy Wackenig eljuttattuk a zenekart. Nem sok hazai bandának adatik ez meg, úgyhogy örökre hatalmas élmény marad.

RS: Haladjunk azért szépen sorban. Volt valami extra felkészülés a bulira? 

Ahogy az az óriásmolinokból is kiderült, kicsit gatyába rángattuk a zenekar színpadképét és rengeteg promo anyagot gyártattunk. A próbáinkat sem "befelé" állva tartottuk, ahogy általában szoktuk, hanem egy irányba nézve, mintha színpadon lennénk. Ez a gyakorlat korábban is eredményes volt, kicsit jobban át lehet élni a színpadi mozgást és megbarátkozni a színpadi fellépőkkel, mintha csak jammelnénk. 

RS: Hogy jutottatok ki a fesztiválra?

Béreltünk egy kisbuszt és levezettünk. 17 óra volt minden megállással oda és ugyanennyi vissza. Ennek a fele kb. azzal telik, hogy keresed a járgány legkevésbé kényelmetlen csücskeit és próbálod kerülni a többiek szagát. Az állapotokhoz képest mindenki jól viselte, de a 15-ik órában azért megcsappan a lelkesedés a busz belseje iránt. 

RS: Könnyen megtaláltátok a backstage-et, a színpadot?

Sütöri Olivér (magyar Metal Battle zsűritag), Szabó Csabi (Archaic) és a tesója Miki jófejségéből adódóan igen. Nagyon atom házigazdák voltak, hiszen ők jártak már itt korábban nem egyszer. Szerdán értünk oda a fesztiválra, már aznap este körbemutattak mindent, de elsőre természetesen nagyon sok az info. A második nap végére már otthonosabban mozogtunk, a harmadik napon szinte otthon éreztük magunkat 

RS: Miben más egy ekkora fesztivál backstage-ében elcsapni az időt?

Hát hogy is mondjam... italra elég keveset költöttünk. A Wackenen őskirályság az, hogy a backstages öltözőkön túl van egy nagy területű elszeparált "Artist Village" nevű kis falu, ahova fellépős karszalaggal be tudsz menni. Itt van nagy étteremrész, meg kisebb sátrak, amikben gyógytornászt, masszőrt, tetoválót (!!!), seggmosóval (és szárítóval!!!) ellátott luxusvécét meg hasonlókat lehet találni. Ezen a területen lazulnak a fellépők és néha egy nagyobb 'sztár' is átsétál rajta vagy megáll fényképeszkedni. A Metal Battle versenyre érkezett bandáknak is külön sátra van, ráadásul a falu közepén, itt folyamatosan lehetett csillelni meg kontaktolni a többi bandával, zsűritaggal. Mi négy napon keresztül lestük a nagyobb zenekarokból az arcokat, érdemes követni Zsombi dobosunk instáját, elég jó skalpokat gyűjtött, szeritem Chino Mindenholottlevő is megirigyelné. 

RS: Azért ez egy komoly megmérettetés. Ment a gatyóba kicsit mielőtt felmentetek a színpadra?

Igazából nem volt időnk nagyon beszarni, felcuccoltunk, lecsekkoltuk a hangot, tartottam egy mini hegyi beszédet és már indult is a buli. Kurva jó volt a közönség, az első perctől fogva hatalmas energiát adtak vissza a színpadra. A máskor unszolásra beinduló panelek, mint az ismétlés vagy a velünk együtt éneklés egyből gazdára találtak, az egész közönség zengett a “GODDAMN”-től, amikor a gitárszopódás alatt megkiabáltattam őket. A buli után sokkal jobban remegtünk szerintem, mint mielőtt felmentünk.

RS: Milyen tapasztalatokkal gazdagodtatok? Milyen konklúziót lehet levonni ebből a buliból?

Hogy érdemes csinálni és hogy felkészültnek kell lenni. Ez egy nagyon nagy pillanat a zenekar életútján és továbbra is azon leszünk, hogy hasonló magaslatokat tudjunk megélni. Hatalmas a ‘verseny’ nemzetközi szinten is, mindenki próbál helyezkedni és jól helyezkedni, megfelelő helyekre bekerülni. Teljes odafigyelést és energiabefektetést kíván meg a dolog, félgőzzel nem lehet csinálni, de ez ránk eddig sem volt jellemző (mármint a félgőz)

RS: Ha jól tudom még kint maradtatok és megnéztetek pár bulit, de miket is?

Rengeteg jó koncert volt, mindenhol szólt a fém, így mindig belebotlottunk valamibe, bár elsősorban ugye "dolgozni" mentünk, így sok idő telt el a backstageben való kapcsolatok építésével is. Clutchék ismét megmutatták miért imádjuk őket, de nem tudnám felsorolni hány zenekart láttunk hiányérzet nélkül... Elég ránézni az idei line-upra, a főszínpadokon játszó bandákat kb. mindet minimum hallottuk és a távolabbi deszkákat is lecsekkoltuk 

RS: A Slipknot-ot milyen érzés volt ekkora tömegben átélni?

Nekem személy szerint a Slipknot buli tette fel a pontot az i-re, sokadjára láttam őket, de messze ez volt a legjobb koncertjük az összes közül. Kurva jól játszottak, fasza volt a setlist és elég durva érzés volt 80.000 ember között végignézni. Zsombi eljutott a 15-ig sorig (aztán kifújt egy közepes méretű homokozót az orrából), viszont én már inkább ilyen hátul állós vagyok (kivéve ha a Lamb of God játszik), szürreálisan fasza volt nézni a hömpölygő embertengert.

RS: Ha jól tudom egy Japán csapat nyerte a tehetségkutatót. Mi lehetett az ő sikerük titka?

Még nem nagyon merültem bele a Sable Hills-be, de biztos nagyon faszán játszottak, ezt több helyről megerősítették. Bevallom, hogy nem nagyon volt alkalmunk a többi versenyzőt megnézni, szerdán mire odaértünk már lement az aznapi verseny, csütörtök reggel pedig inkább rápihentünk a kora délutáni bulira. A fellépős-faluban sok bandával dumáltunk, kurva jó arc volt mindenki, sok új bandát ismertünk meg, akik nagyon fasza zenét játszanak. Ha egyszer kijutottál egy Wackenre, az nem véletlen.

RS: Sikerült haverkodni más zenekarokkal, hogy esetleg külföldön több lehetőségetek legyen?

Igen, jó szokásunk szerint vittük a csodálatos Pannicake által készített Red Swampos sütit és végigetettük vele mind a 28 ország képviselőit, a crewt és a pultosokat is. Azóta se tudjuk hova tenni, hogy mindig megkérdezik, hogy "Simák...?" Minden banda nagyon barátságos és jó fej volt akikkel dumáltunk; a panamai, amerikai, bolgár és holland bandákkal például igazán megtaláltuk a közös hangot, sok matrica, telefonszámcsere történt a színfalak mögött, valamint pár cider, sör és feles pálinkácska is lecsúszott…

RS: Azt az infót kaptam, hogy egy manager egy hatalmas aktatáskával keresett meg benneteket, amikből csak úgy lógtak ki a nagy címletű eurók. Mi lesz most a következő lépés? 

Még nem talált meg minket, de ez jó hír, ha valakinek megvan a száma, akkor küldje már át légyszi! Egy kicsit leengedünk és kipihenjünk magunkat a maradék nyárban, utána pedig ősszel újra találkozunk mindenkivel és talán némi új anyag is felsejlik majd horizonton… érdemes követni a zenekar szociális csatornáit, mert hamarosan lerántjuk a leplet pár izgalmas újdonságról! Köszönjük az érdeklődést és az interjút, reméljük mielőbb találkozunk mindenkivel az őszi dátumokon!