Hazánkban nagyon sok tehetséges zenekar van. A legújabb formáció, akik éppen felhívták magukra a figyelmünket az a The Curious Kind. Az ismert hazai zenészekből összeállt csapat olyan zenét kezdett el csinálni, ami itthon annyira nincs elterjedve, ellenben rendkívül közel áll a szívünkhöz. A most megjelent négy számos EP-jük és a Find Finality című dalhoz készített klip éppen jó apropó volt arra, hogy beszélgessünk a zenekarral.

Na, kezdjük az elején, hogy is alakult ki ez a felállás?

Greg: Köge egy OMC-s stream alkalmával említette, hogy van egy “pörfektszörklös, túlos” projekt, amin számomra addig kevésbé ismert arcokkal dolgozik. Épp akkoriban csináltuk együtt a Tool feldolgozást a “The Pot” című számhoz a Locked & Loaded karanténzenélős YouTube csatinkra, ami nekem nagyon fasza élmény volt, swampilag meg egy kicsit ilyen átívelő, ki tudja hogy lesz időszak volt (karantén/covid/stb.), úgyhogy felkeltette a kíváncsiságomat a dolog és mondtam neki, hogy szóljon már, ha van mutatásra kész anyag.

Andi: Még 2019-ben merült fel egy énekes ismerősömmel, Kollár Matyival, hogy kezdjünk el zenélgetni Perfect Circle vonalon. Mondom arra pont lenne két emberem, ugyanis tudtam, hogy Petihez és Kögéhez is közel áll nagyon ez a zenekar. Eleinte covereket játszottunk (bár a srácok gyorsan elkaszálták a terveimet, hogy Shitty Triangle névvel cover bandaként váljunk ismertté), de hamar összeálltak az első saját dalok. Matyival sajnos később elváltak útjaink, de csatlakozott hozzánk Dani, Greg és végül Dorina. Vele is egy covert játszottam először amúgy, de ez már egy másik történet 

Dorina: Igen. Tehát, én Andit ismertem először a bandából, aztán Köge hívott karanténzenéli…és bekerültem a zenekarba.

Dani: Korábban már dolgoztunk együtt Kögével egy klipen, onnan ismerem Kögét. Ő szólt, hogy van egy új zenekar a sütőben és van-e kedvem csatlakozni. Lementem az első próbára és a többi már történelem.

Itt a négy dal, amit már hallgatunk is. Van személyes kedvenc?

Greg: Részemről a Death of the Paragon, itt éreztem először azt, hogy szövegileg és dallamban is a maximumot tudtam kihozni a tudásomból úgy, hogy a dalt a lehető legjobban kiszolgáljam. Nem volt egyszerű megfejteni az elsőre nehezen kiszámolható lüktetésű verzét, de annál nagyobb öröm volt, amikor végül megtaláltam a megoldást. 

Peti: Nálam a Find Finality viszi a prímet. Itt sikerült talán a legjobban megtalálni az egyensúlyt a slágeresség/izgalmasság tengelyen.

Andi: Mindenképpen a Who We Are a kedvencem. A refrén magasztossága, az énektémák, tiszta libabőr. Az meg csak hab a tortán, hogy abban oda lehet rendesen csapni. 

Dorina: Nekem a Who We Are az abszolút kedvenc. Azon a dalon tudtam már kb. realtime a csapattal együtt dolgozni.

Köge: én is a Find Finality felé hajlok, mint Peti. A dal legvégét leszámítva a 6 hangszer 6 dolgot játszik, mindenki megy a maga feje után, mégis egy kerek egész a cucc és nem, hogy nem válik öncélúvá, hanem konkrétan talán a legslágeresebb dalunk eddig.

Dani: Nekem is a Who we are, ez volt az első dal, amit velem együtt csináltunk már, az első szerelem gyermek.

Ahogy írtátok is, vannak hatások, amiket érezni. Ezek a bandák mind közös pontok?

Greg: A Perfect Circle, Tool, Puscifer bandák, tehát a Maynard projektek konkrétan ki voltak mondva, mint hatások. Ez volt a kezdeti origo. 

Peti: Induláskor az összes Maynard kötődésű zenekar volt a kiindulópont, de bármilyen stílusból lehet ötleteket és inspirációt meríteni. Imogen Heap-től a Paradise Lost-on át a Mars Volta-ig elég tág a ,,közös" zenekarok skálája.

Andi: Számomra is az APC volt a közös pont, Maynard munkásságából az áll hozzám talán legközelebb.

Köge: Mivel én a Love Sex Machine-től az East-17-ig mindent hallgatok, és ezek hatásai ilyen-olyan formán nyilván meg is jelennek az általam hozott dolgokban, most inkább csendben maradok. 

Mennyire inspiráltak? Úgy értem, hogy törekedtetek olyanra,hogy a négynegyed az véletlen se legyen elérhető vagy vittetek valami matematikai egyenletet a dalokba?

Greg: Az említett záródal, a Death of the Paragon egyébként négynegyedben van, csak máshol vannak a hangsúlyok, ha jól tudom. (Pontosan - Andi)  Az ösztöneimre és az érzéseimre hagyatkozom klasszikus zenei iskola híján. 

Peti: Igazából minden témánál a groove a lényeg. Ha megvan a lüktetés, akkor mindegy, hogy 4/4 vagy 13/8, csak adjon át egy érzést.

Andi: Számomra ez sosem volt cél, de örülök neki, hogy a srácok sok olyan témát hoznak be, amiket nem lehet egyszerűen megoldani egy kettőnéggyel.

Köge: Én meg csak megyek a dob után.

Dani: Nekem muszáj törekednem arra, hogy ne négynegyedben írjak témákat a punk rock múltam miatt és ez a zenekart tökéletes erre 

A dalok hogy álltak össze? Már voltak kész témák mire fix lett a felállás vagy mindet együtt írtátok?

Greg: Úgy emlékszem két-három dal volt demó állapotban, amikor érkeztem, mind elég meggyőzőek voltak, ezeken később strukturálisan alakítottunk. Illetve volt pár produceri megoldás (kiállások, stb), amiket a végső fázisban eszközöltünk. De a kezdő dal, a Who We Are első verziója négyesben született, amikor Köge nem tudott eljönni próbára, mi (Andi, Peti, Dani és én) pedig elkezdtünk jammelni, majd szerkezetbe foglalni Peti témáit. 

Andi: Igen, a Who We Are-t már a “nagy felállással’ írtuk, de a másik háromban is óriási a különbség az első és a végül felvett verziók között. Minden később belépő tag hozta a saját stílusát, meglátásait és ezért kicsit olyan volt, mint amikor azt nézzük, ahogy egy gyerek beszélni tanul. Egyre szebben kiteljesedett az, aminek egyszer hárman megadtuk az alapját és ez király érzés volt.

Szövegekről úgy nyilatkoztatok, hogy a "magyar néplélek fanyarságát, reménykedő keserűségét járják körbe" akkor mondhatjuk, hogy modern népdalokat alkottatok?

Greg: Háhá! Ez nem jutott eszembe, de így akkor már mehetünk a Duna TV-be! Köszi a megfogalmazást, ezzel az iránnyal eddig nem számoltunk. 

Amúgy a népdalok fanyarsága nem lett volna alkalmas táptalaj a szövegeknek?

Greg: Most, hogy mondod, tényleg van talán hangulatbeli áthallás, de ez egyáltalán nem volt a fejemben, amikor a szövegeket írtam. Nyilván az is jelent valamit, hogy amióta születtek a népdalok sem tudtunk népként teljesen felülemelkedni ezen a mentalitáson. Mindenesetre mindegyik szövegnek van személyes kapcsolódása az életemhez, de úgy írtam őket, hogy szélesebben értelmezhetőek legyenek. 

Mit jelent számotokra a fanyarság kifejezés?

Greg: kényszeres keserűség.

Köge: Tényleg? Hmm. Keserű, az biztos. De talán inkább a megkerülhetetlen fajta, mintsem kényszeres. Igen!

Ez a "régen minden jobb volt " típus?

Greg: Ez nem biztos, hogy tipikusan magyar vonás, de jellemző, az biztos. Nálunk nem alakult ki kellően, vagy legalábbis nem terjedt el az a tudatosság, hogy felelősek vagyunk azért, ami történik velünk. Mindig könnyebb bűnbakot keresni, mást hibáztatni. 

Andi: Szerintem minden emberben benne van ez, a hajlam, hogy visszafelé tekintsünk. A jövő mindig sötét, a múlt megszépül, míg a jelen nem létezővé válik. “Régen minden jobb vót”.

Köge: Nyilván van egy általános pszichológiája a dolognak, ami egy globális, alapvetően emberi dolog, csak itthon a kultúránk előszeretettel ráerősít a búval baszottságra és az abban dagonyázásra. Amúgy az emlegetett "magyar néplélek fanyarsága, reménykedő keserűsége” számomra pont nem egyértelműen a “régen mindig jobb vót”-ba mutat, sokkal inkább a “csakazértis kovácsolunk még a keservből is valami kurva jót” attitűdre, ami szerintem ugyanúgy egy jellemző magyar attribútum, mint a kocsmai romantikával fűszerezett múlton vekengés.

Lehet még egy ilyen világban támaszkodni a vezetőkre?

Greg: Megfelelő vezetőkre talán igen, de őket a mi felelősségünk megválasztani… és a rosszakat elküldeni is.

Dani: Szerintem elsősorban magunkra és a családunkra lehet támaszkodni. Ez az, ami mindig biztos, hiába változnak a körülmények és a vezetők.

Mennyire tartjátok magatokat kíváncsi alkatnak?

Greg: Én eléggé az vagyok, talán kissé önpusztító mértékig is. 

Peti: Ha van egy tíz ember által hallgatott banda amit tudsz ajánlani, akkor ne fogd vissza magad.

Andi: Kíváncsi, igen. De még nem sikerült megöregedni.

Dorina: Néha már el tudom játszani a munkahelyemen, hogy nem vagyok gyerek.

Fizikai formátuma lesz ennek a négy dalnak? Azért nagyon jó lenne egy kis lemez!

Köge: Talán egyszer jöhet majd egy limitált valami… Manapság nem vagyunk már sokan, akik CD-t vesznek, a gyártása pedig nem lett olcsóbb. Jól van, kimondom: egyáltalán nem éri meg anyagilag és nem, a vinylé sem. Ez ma már mind nagyobb részben presztízskérdés, mint a művészi önkfiejezés materializálódása. Úgy értem, hogy minden korszakban a legnépszerűbb médium határozta meg, hogy nagyjából milyen hosszú egy lemez. Ma ez a streaming, ahol playlisteken pörög egy-egy dal, egy-egy előadótól. Ez van, itt tart a zeneipar, szóval ehhez képest a négy számos EP-nk digitális formában is egy szinte indokolatlanul túltolt ömlengésnek hathat például egy felületesebben szemlélődő tizenéves számára ugyanúgy, mint egy megcsömörlött negyvenesnek.

És akkor most hova tovább? Jön a teljes album és koncertek?

Andi: Koncerteket mindenképp tervezünk, remélhetőleg már tavasszal. Teljes albumra pedig Peti riff-kibocsátását ismerve hamar összejönnek majd a dalok, de még nem döntöttünk, kis- vagy nagylemez lesz a következő lépés.

Köge: Végülis, ha majd két további EP-vel összejön egy albumnyi dal, meg is vagyunk! A február 11-ei debütbulink után mindenesetre, ahogy Andi is mondja,  rárepülünk az eddig felgyűlt riff-halom feldolgozására ugyanúgy, mint a jó koncertlehetőségek felhajtására.