Folyamatosan bújnak elő a földből a jobbnál-jobb zenekar. Lehet, hogy a tavasznak köszönhető és szárba szökken a zenei élet is, akárcsak a természet. Hamarosan minden zöld lesz. De tényleg minden! A szerkesztőségbe folyamatosan érkeznek az e-mailek, hogy ezt meg azt hallgassuk meg. Mi meg igyekszünk mindennek eleget is tenni. A következő páciensünk a Triglöth zenekar.
Mit kell tudni erről a négyesről? Hogy igazából öten vannak, ez így kezdésnek nem is rossz, ugye? A másik pedig az, hogy a tizenhárom éve létező zenekarnak a most megjelent selftitled EP-je az első anyaga. Gondolom, hogy itt voltak kisebb-nagyobb nem üzemelések, vagy csak azóta zenélnek a tagok, de biztos, hogy aktívan nem 2010-óta működik a banda. Csak, ha az internet ezt írja, akkor jó eséllyel úgy is van, nem igaz? Amúgy a zenekar megtette azt, ami az első lépés az ismertté váláshoz. Nem, rosszul gondolod, nem zenét írtak és felvették azt. Szinte nulla követő bázissal elkezdtek e-maileket küldeni a világ minden tájára, hogy írjanak róluk. Elkezdték a marketinget. Ami lássuk be, ha ismert akarsz lenni sokkal fontosabb, minthogy hogyan is zenélsz. Erre rengeteg példa van, nem csak az országunkban, hanem az egész világon....
Na, de milyen ez az EP? Rövid, hiszen mindössze tizenöt perc hosszú, de annál velősebb. Az öt dal már első hallgatásra nagyon betalált. De ez nem is csoda hiszen ezt a zenekart nekem találták ki a stoner-groove alapjaival. Először mindig úgy hallgatok meg egy albumot, hogy nem olvasok róla semmit, hagyom, hogy a saját érzékeim, benyomásaim irányítsanak. Elsőre én azt mondtam, hogy Machine Head és Ektomorf szerelemgyerek, amit megfűszereztek egy adag 1000 Mods hatással. Pláne az első dalban lehet érezni a Flynn effektust, az egy az egyben olyan, mintha egy Gépfej dal lenne lelassítva, amire Zotya a jobb érájából ráhörög. Az Out Of Grave egy marha király dal, amit nagyon szívesen meghallgatnék élőben is. A Satanic V8 Motor Engine inkább a stoner vonalat helyezi előre, ami annyira nem áll jól a zenekarnak, mint ahogy azt gondolják. A groove érát tök jól hozzák, kellően vastagon szólnak, de ez a stoneres íz valahogy nekem nem elég vastag, nem elég tökös. Nem mondom, hogy rossz, mert sokkal gyengébb produkciókat hallunk, de egy ilyen erős nyitány után furcsán működik ez a dal. A Shane's Addiction egy rövid, sokkal inkább csak aláfestő szerzemény, mintsem egy teljesértékű dal. A Floridian Swamp-ben újra előtérbe kerülnek a groove-ok és kapunk még némi Lamb Of God/Pantera hatást is. De azt le kell szögezni, hogy a váltások a dalban eléggé sarkosra sikerültek. Értem az elképzelést csak, ami a Sepulturának ment a Chaos A.D. albumon, az 2023-ban nem biztos, hogy megy másnak is. A Gaia's Revenge azonban megint nyújt egy kis reményt, hogy ebből a zenekarból azért még lesz valami. Mindenképpen azt mondom, hogy érdemes rájuk odafigyelni. Nem reménytelen esetek, sőt! Ettől függetlenül van még hová fejlődni, de ezzel semmi probléma. Be kell járniuk az ösvényüket, ami reméljük, hogy kellően gyümölcsöző lesz a zenekar számára!
