A Beast In Black márciusban az új Barba Negrában adott teltházas koncertet. Mátéval nem sokkal a fellépésük előtt beszélgethettem, ehhez képest a legnagyobb nyugalomban válaszolta meg az összes kérdést, és még láthatóan élvezte is. A rokonszenves basszusgitárossal számtalan témát érintettünk, volt szó egyedi gitárokról, a bemelegítés fontosságáról, sőt, arról is, hogy miért nincs billentyűsük. Hosszú lesz, de ígérem, érdekesnek találod majd. 

Rockstation: A jelenlegi turnétok több mint két hónapos lesz, és most tartunk úgy a háromnegyedénél. Ekkora volumenű önálló körötök még nem volt, ugye?

Máté: Nem, még nem volt. Ezt kifejezetten így is terveztük, hogy ilyen nagy turné legyen, hogy olyan területekre is eljussunk, ahol még nem játszottunk, például Romániába, Bulgáriába, Görögországba. De az angliai szakaszt is kibővítettük; ott már voltunk vendégzenekarként, de önállóan most először. Meg aztán hosszú idő után most lehetett újra koncertezni.

Ez is egy pótolt turné?

Részben, az eredeti turné kisebb volt. Néhány állomás el lett tolva, több megszűnt vagy átalakult, igazából 6-7 olyan állomás van, amire a jegyárusítás már két-három évvel ezelőtt megkezdődött. A magyar is ilyen volt egyébként, mindig tologattuk, aztán találtunk megfelelő új dátumokat. De a nagy része új időpont, amire a covid után kezdtük a jegyeket árulni.

Nézőszám tekintetében elégedettek vagytok?

Nem is lehetnénk elégedettebbek, hiszen a koncertek 70%-a teltházas, ami azért kevés zenekarnak sikerül. Én nagyjából számítottam a sikerre, de még az én várakozásaimat is felülmúlta az érdeklődés. Azt hiszem, ez a 35. koncertünk, ebből 26 lett teltházas, de a többi is olyan közel volt, hogy csak mondjuk 50 emberen múlott.

Meg szabad kérdezni, mekkora a stáb? Hány ember dolgozik nektek?

Nos, aki közvetlenül nekünk dolgozik: van egy gitártechnikusunk, van egy dobtechnikusunk, egy fénytechnikusunk, egy hangtechnikusunk, egy turnémenedzserünk, egy merch-ösünk, és a buszsofőr. Abból néha kettő van, attől függően, milyen hosszú a távolság a következő állomásig.

Vannak még magyarok rajtad kívül a zenekar stábjában vagy környezetében?

Igen, a közelmúltban cserélődött a stábunk a covidnak köszönhetően, és most két magyar is van: a fénytechnikusunk, Krómer Márton, illetve a dobtechnikusunk, Szabó Dániel. Danival még a Wisdomban játszottunk együtt, és onnan jött az ötlet, hogy amikor a korábbi dobtechnikusunk kiesett, megkerestem őt, és úgy néz ki, nagyon bevált.

Tavaly jártatok Amerikában is egy önálló turnén. Mennyiben más, mint Európa? Ha csukott szemmel ledobnak valahol, meg tudod mondani, hogy Amerikában játszol, vagy Európában?

(nevet) Teljesen más. A zenekarok ritkán szokták önálló turnéval kezdeni Amerikában, és mi sem így terveztük. Még a covid előtt volt egy előzenekaros ajánlatunk, a Hammerfall-lal mentünk volna 5-6 hetet, de az végül nem jött össze. Aztán Európában akkoriban még nem lehetett turnézni, de Amerikában már igen, és akkor viszonylag gyorsan összeraktunk egy turnét. Ez úgy 5-6 hét volt, aztán megtoldottuk két héttel, amikor a Nightwish-nek előzenekaroskodtunk. Jó hosszú menet volt. A helyszínek is mások, nem annyira koncerthelyszín jellegűek, sokszor színházak vannak átalakítva. Persze Európában is van sok ilyen, például Párizsban, de az egész miliő teljesen más. Az utazás is másmilyen, például nem kétszintes buszok vannak, hanem sima egyszintesek. Gyorsabban tudnak menni, de gyakrabban le is robbannak. Mindenki autóval közlekedik, szóval mindegy, hogy a város közepén játszunk, vagy a városon kívül, úgyis autóval jönnek az emberek. Más kultúra, de a zenénket ott is ugyanolyan jól fogadták. Persze kisebb számban, mert először voltunk, és nem nagyon ismernek, de ahhoz képest meglepően jól sikerült az a turné. Én sokkal rosszabbra számítottam. Végül nem vesztettünk milliókat – forintban –, vesztettünk nyilván, egy első turnét nem lehet nyereségesre kihozni, de ez egy befektetés számunkra, hogy a következő kör, ami majd szeptemberben jön, még sikeresebb legyen.

Például a ridert mennyire veszik figyelembe?

Hát ez egy nagy különbség, ott gyakorlatilag nem létezik rider. Európában már próbálják követni, és igyekeznek a zenekarnak megadni mindent, amit kér, mert szeretnék, ha visszajönne. De Amerikában még a Nightwish szintjén sincs úgy, hogy akár normál catering lenne. Inkább adnak pénzt, aztán menjél, vegyél magadnak, amit akarsz.

Tehát nem az van, hogy kiszedegetik a barna M&Ms cukorkát, mint a Van Halen legendás sztorijában?

(nevet) Nem, adnak egy X összeget, aztán vagy elmész magadnak vásárolni, vagy beülsz egy étterembe. A technikai felszereltség is teljesen más, legalábbis a mi szintünkön, ezeken az 500-1000 fős helyeken azért alacsonyabb. Amerika az más, de én nagyon élveztem. Az is hozzáad az élményhez, hogy 20 foknál ritkán volt hidegebb, kivéve, amikor felmentünk Kanadába. Április-májusban voltunk, ki lehetett menni a szabadba kiszellőztetni a fejünket. Itt azért egy január-február-márciusi turnén sokszor esik a hó vagy az eső, vagy olyan hideg van, hogy inkább nem mész ki, sokkal inkább a négy fal közé van zárva az ember.

Mennyire stresszes a koncert előtti felkészülés? Meg tudod tenni, hogy csak bedugod a gitárt és játszol?

Én koncert előtt elkezdek átöltözni, aztán bemelegítek, hogy el tudjam játszani normálisan a dalokat. Szerintem a gitárosok is már rég gitározgatnak az öltözőben. Mindenkinek van cseregitárja, azt hozza be az öltözőbe, és azzal melegít be. Akkor is, ha 30 fok van a teremben – volt ilyen sajnos -, akkor is be kell melegíteni, mert teljesen más izmokat mozgat a pengetés. Szóval bemelegítünk, aztán játszunk. A nagy izgulás, fel-le rohangálás nekem már nincs, bár lehet, hogy ma, amikor a hazai közönség előtt lépek színpadra, lesz egy kis drukk. De normál esetben úgy megyek fel, hogy minden rendben lesz. Ha valami baj van, arra vannak a technikusaink, hogy kezelni tudják.

Az, hogy magyar zenész külföldi bandában játszik, ma már nem annyira rendkívüli, de az hogy alakult, hogy Anton Kabanen egyszer csak a Wisdomban gitározott melletted?

Az egy régi barátságból jött, még a Beast In Black előtt. Amikor egyszer együtt turnézott a Wisdom és a Battle Beast, nagyon jóban lettünk, és amikor gitáros-problémáink voltak, ők meg már szétváltak a Battle Beast-tel, akkor megkérdeztem, hogy lenne-e kedve. Akkor már sok nemzetközi koncertünk volt, és számára is érdekes volt, hogy a nemzetközi porondon zenélhetett tovább, nem csak a hazai klubokat kellett végiglátogatni. Egyből mondta, hogy jó, persze, csináljuk, és azóta is többször felemlegeti, hogy az egy nagyon szép időszaka volt az életének.

Én eddig egyszer láttam a zenekart egy nagyon kis helyen, de ott is átjött, hogy milyen bajtársias a hangulat, és hogy mennyire élvezitek. A felállásotok is egy doboscserét leszámítva stabil – mondhatjuk, hogy barátok vagytok a zenekarban?

A doboscsere is egészségügyi okokból volt, már elég régen, és azóta is jár a koncertjeinkre. Azt hozzá kell tenni, hogy nagyon sokat vagyunk úton, az év felét úton töltjük. Hiába csak 100 koncert van, az több, mint 150 napot jelent az évből. Mint bármilyen együttélésben, súrlódások mindig vannak, de amit látsz a színpadon, az nem imitáció, nem eljátsszuk, hogy hú, de jóban vagyunk. Még mindig egy öltözőben öltözünk, együtt röhögünk, rengeteg időt töltünk együtt. Igen, lehet azt mondani, hogy barátok vagyunk.

A turnézáson meg a lemezfelvételen kívül jár még valamilyen kötelezettséggel az, hogy a Beast In Black tagja vagy? Mert ha jól tudom, amúgy Magyarországon élsz.

Igen, Magyarországon élek, de én a zenekarnak dolgozom. A banda menedzsmentjét is részben én viszem. Van persze menedzsmentünk, de én csinálom a mindennapi dolgokat, meg a hosszabb távú terveket, ilyen szempontból a zenekar vezetését, míg művészeti szempontból Anton csinálja. Nekem most gyakorlatilag ez a munkám.

Ez óriási dolog, azért ezt húzzuk alá. Jó, hogy így szépen szerényen elmondod, hogy amúgy én vezetem a zenekart, de le a kalappal!

Igen, egy álmom valósult meg ezzel, jó ezt megélni.

És a laikus ezt hogy képzelje el? Finnországban van egy irodátok fénymásolóval meg faxgéppel?

Nem, nem (nevet). A laikus ezt úgy képzelje el, hogy én ilyenkor a turnén folyamatosan a laptop előtt ülök és dolgozom. Online kommunikálunk a koncertszervező irodával, de most sokat tárgyalunk a kiadónkkal is, mert két lemez között vagyunk. Manapság ez nagyon jól működik online, de a turnékon számtalanszor lehet személyesen is beszélgetni, azt nagyon szeretem. Például van egy szerződésünk egy merchandising céggel, pár napja a vezetőjük lejött megnézni a koncertünket, meg egyeztetni néhány dolgot, ilyenkor ezt a részét én csinálom.

A zenei részt meg Anton?

A borító- vagy klipötleteket együtt találjuk ki, de a zenei részt ő teszi össze. Van rengeteg dala, és a végén megmutatja nekünk, hogy ki mire szavaz, mert ő már annyiszor hallja őket, meg annyit dolgozik rajtuk, hogy már nem tud objektíven dönteni. Akkor mi elmondjuk a véleményünket, így ilyen szempontból részt veszünk a dolgokban. A lemezek úgy állnak össze, hogy közösen döntünk, de mindig övé az utolsó szó.

A felvételek során mennyire tudtatok a modern technológiára támaszkodni?

Olyan szerencsénk van, hogy a stúdió az saját, van egy terem, amit bérlünk, és oda építettünk fel egy stúdiót. Ma már szerencsére lehet ilyet a mi szintünkön is, nem csak Metallica-szinten. Oda megyünk le, és szépen mindenki felveszi a részét. Illetve én az egyik albumnál nem tudtam elmenni, felvettem otthon, mert nekem szerencsére a basszus vonalból megy. A technológia nagyon sokat segít abban, hogy három különböző országból származó zenészek tudjanak egy zenekart működtetni.

Nagyon jó feldolgozásokat készítettetek a legutóbbi albumokra; ezek hogyan születnek? Gondolok például a Michael Jackson dalra, azért az nem annyira evidencia.

Általában Anton és Yannis összedugják a fejüket és természetesen jön, ezen sosincs görcsölés. Valaki bedob egy ötletet a lemezfelvétel időszakában, és akkor „na, ez jó ötlet, csináljuk!” De a Killed by Death az tőlem jött, mert akkor halt meg Lemmy, és ez egyfajta tisztelgés volt egy teljesen más stílusú zenekartól.

Szerintem az a jó feldolgozás, ha felismerhető az eredeti, de hozzáteszed a magadét is, és ezek nagyon mennek a Beast In Black-nek.

Nagyon örülök. Ez a célja a feldolgozásoknak egyébként.

A sci-fi/anime vonal a Beast In Black egyik fontos alkotóeleme. Mennyire van benne a „munkaköri leírásban”, hogy nördnek kell lenni?

Semennyire.

Van, aki nörd a csapatban?

Anton az, a többiek egészséges módon (nevet). Nem is lehet ilyet elvárni senkitől. De ez fontos kérdés, mert amit viszont el kell várni, hogy ha az ember csatlakozott ehhez, akkor ezt szeresse. Ha egy idő után azt érzem, hogy ez nem az én világom, ez idegen tőlem, akkor kell kilépni. Szerencsére a zenekarban szó sincs ilyesmiről.

Nagyon sok a billentyűs hangszer a Beast In Black-ben, viszont nincs billentyűsötök. Ez véletlenül adódott, vagy nem is akartatok?

Ez direkt van így, és Antonnak meg is van a magyarázata erre. Ha lenne is billentyűsünk, mögötte még rengeteg más háttér-hangszer menne, mint ahogy más zenekaroknál is. És bár jól néz ki, meg az embereket is meghülyíti, ha van a színpadon billentyűs, mert azt hiszik, hogy akkor már biztos minden arról megy. De az egy szenvedés a hangtechnikusnak is, hogy mindebbe beilleszteni a billentyűst, hogy szépen ugyanúgy szólaljon meg. Meg az plusz egy ember, és nekünk nincsenek ilyen terveink, hogy legyen billentyűsünk.

Egyszerűbb mindenkinek, ha nincs külön billentyűs?

Persze, de hát még egyszerűbb lenne, ha nem lenne dobos, nem lenne basszusgitáros, és minden magnóról menne, mint a diszkóban. Nyilván ezt nem fogjuk megcsinálni, mert a gitár, basszusgitár meg a dobok azok egyedi hangszerek, nincs egymáson több réteg, a szintiből viszont rengeteg van.

Tehát nem lenne értelme, hogy a 100-ból egyet játszik az ember, 99-et meg a MacBook?

Pontosan. Jól nézne ki, de nincs értelme.

Egy kiadó mit tud segíteni a mai zenei közegben? Ti a Nuclear Blast-nál vagytok, ami talán a legnagyobb rockzenei kiadó. Mit tudnak ők hozzátenni?

Mivel nagy kiadó, azt, hogy a világon mindenhol elérhetővé teszi a lemezeinket, és nagyon jó promóciót ad hozzá. Ez a zenekarokon is múlik nyilván, azokba, akikben több potenciált látnak, sokkal több energiát fektetnek bele, és az meg is látszik. Szerencsére mi is ebben a pozícióban vagyunk, és ez nagyon jó számunkra. És a kiadó foglalkozik az online eladásokkal is. Az a sztereotípia nem igaz, hogy csak a CD-vel, nagylemezekkel foglalkoznak, a Spotify-tól kezdve az összes online felületet a kiadó kezeli. Kisebb zenekaroknál ezt még lehet egyedül csinálgatni, de egy nagyobb produkciónál már annyira szerteágazó feladat, hogy ehhez egy nagyobb csapat kell. Azért jó, hogy vannak kifejezetten erre alakult cégek, mint kiadók, koncertszervező irodák.

Hadd kérdezzek a gitárodról is. Azt olvastam, hogy saját tervek alapján készült, ezt hogy kell elképzelni a gyakorlatban?

A GV Guitars egy szlovákiai cég, mesterhangszereket gyártanak, és nekem már két gitárt is készítettek előtte.

A fehéret, meg a feketét.

Igen-igen. A feketét használtam az első lemeznél, a fehéret a másodiknál. És egyszer csak véletlenül jött egy ötletem, hogy lehetne csináltatni egy ilyen jellegű gitárt. Mindig is benne volt az agyamban, hogy tök jó lenne egyszer egy saját tervezésű gitár, és egyszercsak kipattant. Mindig is megvolt ez az ördög emblémám, ezt használtam már 15-20 éve, nem is tudom, még az iwiw-es időkből. Annyira összeforrt már velem, hogy a mai napig használom profilképként. Így egyértelmű választás volt, hogy ebből lehetne gitárt csinálni. Szerencsére a cég is partner volt ebben. Az előző gitárok alapján már volt modellem, hogy mekkora a gitár, vagy milyen az alap, és abból kicsit deformálva, kicsit átalakítgatva lett az ördög. Tetszett a cégnek is, és azt mondták, meg tudják csinálni, és végül jobban megoldották, mint ahogy elképzeltem. Amikor elkezdődött a gyártás, a fázisokról küldtek fotókat, és szépen láttam a folyamatot. Aztán amikor elkészült és megláttam, nagyon boldog voltam. Még olyan részleteket is kidolgoztak benne, amire nem is számítottam.

Van neve?

Devil.

Készült belőle tartalék?

Neeem.

Tehát teljesen egyedi?

Igen. Van tartalék gitárom, a fehéret használom jelenleg.

Ha már egyedi gitárok, Kasperinek ott van az a gyönyörű zöld; az is hasonló módon született?

Az biztos, hogy a japán Ibanez-től kapta, de azt nem tudom, hogy az ő tervei alapján-e, vagy ő adta-e meg a színeket. Jó is, hogy beszélünk róla, majd megkérdezem tőle, hogy az ő színválasztása alapján volt-e. Érdekes (nevet).

Korábban volt civil foglalkozásod a zenélés mellett. Ez megvan még?

Nem, már főállásban megy a Beast In Black. Egyszerűen annyi volt az elfoglaltság a zenekarral, hogy a kettőt nem lehetett fenntartani.

Van olyan kérdés, ami már az agyadra megy? A leghülyébb kérdés, és mindig megkérdezik?

Ez ugyanolyan dolog, mint hogy a Blind and Frozent minden koncerten eljátsszuk. Mindenki egy kicsit unja, mert már annyira sokszor játszottuk, de mivel a közönség várja, ezért mindenképpen eljátsszuk. És közben már jó, mert látjuk az örömet a közönség arcán. A kérdések is valahol hasonlóak, amikor megkérdezik, hogy mikor alakult a zenekar, meg ilyenek. Századszorra elmondani nyilván unalmas, de amikor egy olyan olvasóhoz jutunk el, aki még sosem hallott a zenekarról, neki ez egy fontos információ lehet. Hogy milyen fiatal a zenekar, vagy hogy van három albumunk, vagy akármi. Én sosem vagyok úgy, hogy ez most egykaptafa interjú volt, mert az a lényeg, hogy hova, kihez jutunk el, és értékelem az idejét annak, aki rám szánta. Persze sokkal többre értékelem az ilyen jellegű interjúkat, mint ez, amikor olyan kérdések hangzanak el, amiket nem annyira olvas az ember az interneten, de azzal sincs baj, ha valaki olyat kérdezget.

Mi van most a playlisteden, mit hallgatsz éppen? Különösen, ha esetleg valami kínos, vagy gáz zene.

Én nem playlistezek, az autóban megy a rockrádió, és amit ott adnak, azt hallgatom. Megmondom őszintén, nincs időm playlistezni. Ami időm van, azt 100 százalékban a családra, illetve a zenekari munkára fordítom. Nem olyan típus vagyok, hogy beteszek valami zenét a háttérben és szól, mindig is odafigyeltem arra, amit hallgatok. Ha meg dolgoznék mellette, akkor elvonná a figyelmem. Nekem ez kimarad, de ha vezetek, vagy megyünk valahova, akkor felfedezek új zenéket. Ha vannak új megjelenések, vagy belefutok egy új klipbe, akkor azt megnézem, és ha tetszett, akkor megkeresem a zenekar többi dalait. Időnként felfedezek ezt-azt, ami nekem azért is fontos, mert ha mondjuk turnéra keresünk előzenekart, vagy ha nagy zenekar, és mi mennénk eléjük, akkor legyen ötletem.

Láttál valami jó filmet vagy sorozatot mostanában?

Ez a munka, illetve a család kisgyerekekkel ezt nagyjából lehetetlenné teszi. Nagyon-nagyon ritkán nézek filmet, általában amikor hosszú távon repülünk, akkor bele szoktam nézegetni filmekbe. Most a legutóbbi, amit nem tudtam befejezni, az James Brown életéről szólt. Nem tudom, mi volt a címe, talán James Brown. Az nagyon tetszett, csak nem láttam a végét. (A címe amúgy Get On Up, magyarul pedig A James Brown sztori – a szerk.)

Sorozat volt, vagy film?

Film. Sorozatot nem nézek, mert tudod, hogy van ez: várja az ember a következő részt, én meg van, hogy egy hónapig nem nézek semmit, vagy akár két hónapig.

Mindenképp különleges, hogy most Magyarországon játszotok, ráadásul másfél hónapja vagy távol. Amikor felmész a színpadra, mennyire lesz más?

Nem tudom. Pont ezt mondtam az interjú elején, hogy nem tudom, most úgy fogok-e felmenni, hogy lesz egy kis extra izgalom, kíváncsi vagyok én is. Biztos, hogy ad egy plusz adrenalint, csak hogy ez úgy jön-e ki bennem, hogy izgalomként, vagy pedig még felturbózza az örömömet, azt még nem tudom megmondani, csak a koncert után.

Nos, a koncert remekül sikerült, beszámolónkat ITT olvashatod.