Szokták mondani, hogy Isten malmai lassan őrülnek. Ez igaz, aztán van úgy, hogy még lassabban kapunk vissza egy interjút, mint azt gondolnánk mert zajlik az élet. A Red Swamp nem az a tökölős zenekar, így érthető volt, hogy nincs feltétlen idejük a sűrű hétköznapok mellett. De elérkezett az idő, itt az új kérdezz-felelek! Mi kérdeztünk, Kovács Greg válaszolt.

RS: Új év új lendület?

Persze! Mindig! Stoner zenekarként szerintem az elvárhatónál is aktívabbak vagyunk 

RS: Új a logó, akkor lesz új album is idén?

Tervezünk megjelenést idénre, hiszen már játszottunk új dalt is élőben, de azt már megtanultam, hogy nem ígérek előre semmit. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen új trekkeket tudunk együtt kifőzni, az első Lacival írt dal elég ígéretes, a stonercore jelzővel tudom egyelőre illetni. 

RS: Zoli távozása engem nagyon meglepett, mit lehet erről a storyról így utólag tudni?

Nem akarok nagyon belemenni ebbe a történetbe és a ‘jelenléte’ nélkül beszélni erről, sok energiát emésztett fel a közös munka, ami nem volt mindig felhőtlen, így Ő erre a döntésre jutott, amit tiszteletben tartunk. Nincs örök harag vagy ilyesmi, Zoli közben kvázi kiköltözött Ausztriába is, úgyhogy más irányt vett az élete, aminek most nem része a ‘Swamp. 

RS: Csóka Laci hogy került a képbe?

Lacival elég sokszor összefutottunk már korábban pár bulin, tudtuk, hogy nagyon jó arc és hogy zeneileg is sok közös nevező van. A Pantera esteken nem egyszer toltunk már közösen dalokat, vágtuk, hogy vágja, hogy mi vágjuk, hogy ő vágja a dolgot. Felhívtam és azt mondta, hogy “JA!” és egy héttel később már raktuk össze a szettet a teremben. Ügyes, technikás gitáros és nagyon jó arc, könnyű vele együtt dolgozni. 

RS: Miben rejlik szerinted a mostani felállás ereje?

Egy picit fellélegzett mindenki és nincs vesztenivalónk alapon kezdtünk el új dalokkal is foglalkozni. Ezek egyelőre pont olyan irányt mutatnak, ami mindenkinek bejön, kicsit van módunk újra kikacsintani a szigorúan vett stonerből. Csomó új út megnyílt előttünk zeneileg, amerre eddig nem volt annyira módunk elindulni, nagyon kíváncsian várom, hogy hova vezet a dolog. 

RS: Amúgy milyen érzés volt először színpadra állni Zoli nélkül?

Sokat próbáltunk a koncerteket megelőzően, úgyhogy tudtam mire számítsak élőben. Ugyanakkor Zoli nagyon karakteres színpadi jelenlét, a félmeztelen hajzuhatagot nem tudjuk reprodukálni, ellenben most már a Zsombin kívül mindenki kopasz! Majd kitalálunk ehhez is egy koreográfiát, vagy kivárjuk, amíg Laci elég bátor lesz, hogy póló nélkül álljon ki. 

RS: Hülye kérdés, de gondolom most minden olyan, mint az unikornis fing. Rózsaszín és tökéletes. Ugye?

Nekünk viszonylag kevés nászutas időszakunk volt zenekarilag, talán a legelejét mondhatnám ilyennek, amikor tényleg semmi mást nem csináltunk, csak lejártunk zenélni, bebaszni, stb, de azt is inkább a zöld színnel írnám le, mint a rózsaszínnel . Azóta már komolyabban próbálunk odafigyelni a folyamatokra: munka, magánélet és egyéb elhivatottságok mellett jobban kell kalkulálni az időnkkel, próbákkal, figyelemmel, fegyelemmel. Ahhoz, hogy jól sikerüljenek a koncertek és hogy megfelelő mederbe tudjuk tartani a bandát sok energia és idő kell; továbbra sincs mögöttünk menedzsment, akik ‘egyengetnék’ a zenekar dolgait, vagy csinálnák helyettünk a közösségi médiás dolgokat például. Ennek előnye, hogy amit látsz, az valóban mi vagyunk, a mi humorunk érvényesül például az új turné állomásainak boritóin/flyerein. Hátránya pedig az, hogy rohanunk magunk után, a saját magunk által felállított határidőket is nehéz betartani.

RS: Az év végén azért rendesen megmozgattátok magatokat, mi lesz most? Stúdió, vagy még pár koncert köztük (khmmm Miskolc) is terítékre kerül?

Nagyon jól esett újra élőben játszani és fasza volt megmutatni magunkat újra a közönségnek, a Düreres és Termes bulik atom nagyot mentek. Azon vagyunk, hogy az idei koncerteken is továbbvigyük ezt a lendületet. Szerencsések voltunk, mert kaptunk NKA támogatást a turnéra, így ilyen vihar verte klub időkben is tudunk szervezni tavaszi koncert körutat, nagyon király zenekarok társaságában. Miskolc most kimarad, de keressük a lehetőséget, hogy oda is eljussunk. Nyáron vagy utána én nagyon örülnék, ha új anyagon tudnánk elkezdeni dolgozni, hiszen a koncertezés mellett az alkotói periódus a kedvencem az egész zenélésben. Ráadásul itt van két olyan friss arc Zsombi és Laci személyében, akik úgy érzem, hogy nagyon hozzá tudnak tenni a banda jövőjéhez és hangzásához. 

RS: Próbáljátok az új dalokat tudatosan más mederbe terelni vagy éppenséggel ebben tartani, amiben a Time To Die-al kerültetek?

Ez jó kérdés, mert most egyáltalán nem érezzük azt, hogy műfajilag bármi elvárás lenne az irányunkba, felszabadító azt érezni, hogy bármit csinálhatunk, én egyébként is ennek vagyok a híve. De ugyanakkor nem szabad magára hagyni a közeget és közönséget, akik zenekart csináltak belőlünk, tehát nyilván nem lesz freejazz betét az új dalokban… vagy igen? Mindenesetre maradunk a metálnál, sőt, az új témák tekintetében épp, hogy durvábbak a dalok, mint a grunge-osabb Time to Die nóták.

RS: Örök kérdés, hogy a tavalyi remekművet valahogy nem szeretnétek vinylen is megjelentetni?

Először is köszönjük a bókot. Vinyl téma örök kérdés: ha tudom, hogy van itthon 100 ember, aki megveszi, akkor megcsináltatom szívesen, de legyünk tisztába azzal, hogy nem csak megvásárolni, előállítani is nagyon költséges a bakelitet. Félreértés ne essék, én örülnék a legjobban, ha otthon tudnám pörgetni a Time to Die vinylt, de nem tudok érdemlegeset mondani annak kapcsán, hogy ennek mikor lesz realitása sajnos. Akit érdekel ilyen dolog, az jelentkezzen nálunk instán vagy fb-n és ha összejön a kritikus tömeg, akkor méregzöld lemezre fogjuk préselni a Time to Die-t.