Amikor a legújabb Therapy? lemez megjelenése kapcsán volt szerencsém Andy Cairnsszel beszélgetni, az interjú során érintettük egyéb zenei projektjeit is. Ekkor került számomra fel a térképre a JAAW nevű formáció, aminek ő is tagja. Az akkor még készülő Supercluster című albumról a Riot szám már elérhető volt, így előzetesen kaptam némi ízelítőt arról, hogy mire is számíthatok a május 26-án megjelenő anyaggal kapcsolatban. Annyi biztos volt, hogy nem egy hétköznapi fémipari muzsikát fogunk kapni. Erre a feltételezésre a zene mellett a tagok meglehetősen változatos zenei háttere is alapot adott.

A brit underground rockzenészekből álló, négy fős csapat Andy Cairns mellett olyan neveket jegyez, mint Jason Stöll basszusgitáros (KLÄMP/Sex Swing), a dobos Adam Betts (Three Trapped Tigers/Goldie/Squarepusher), valamint Wayne Adams (Death Pedals/Big Lad/Petbrick), aki extrém elektronikával járul hozzá a produkcióhoz. A tagok keresztnevének kezdőbetűi adták ki a banda nevét: JAAW.

Zenéjük nyers, post-industrialis metal. A csikorgóan zajos, életerős gitárhangzással rendkívül masszív riffekkel, néhol kísérteties, effektekben hiányt nem szenvedő énekkel megpakolt 8 szám nyújt felejthetetlen élményt a hallgatóságnak.

Már a nyitószám sem finomkodik és szépen megalapozza a hangulatot. A Thoughts and Prayers (Mean Nothing) torz riffekkel és agresszív basszusokkal hozza ránk a frászt; eljött a zombi apokalipszis. Ezt az érzést az alig kivehető ének csak fokozza.

A zajok kakofóniája zúz tovább és egy percre sem hagy fellélegezni. Az album a 8 perces Bring Home the Motherlode, Barry meglehetősen nyomasztó és sűrű számával csúcsosodik ki. A dal címét egy kanadai sci-fi horror a "Beyond the Black Rainbow" ihlette. A film cselekménye egy neuropszichológiai kutatóintézet körül forog... Innentől viszont nincs megállás. A zártosztály feelingből a gyors, lendületes és pattogós Hellbent on Happiness szabadít ki minket, alig két perc alatt.

A lemez végére is maradt azért még egy kis érdekesség. A Supercluster, Björk Army of Me feldolgozásával zárul. Ezt a dalt már mások is átgyúrtak, mint például a Skunk Anansie. A JAAW interpretációja határozottan és mesterien emelte a szintet és adott hozzá az albumra végig jellemző zajos, indusztriális diszharmóniát.

Figyelembe véve a műfajt az összehasonlítgatás talán elkerülhetetlen is lesz egyeseknek, ettől függetlenül szerintem a Supercluster rengeteg ötletet tartalmaz, és mindezek tökéletesen kivitelezettek. Az urak nagyon jól kihasználták az eltérő zenei hátterükből fakadó szinergiákat, súlyos, de izgalmas 38 percet szolgáltatva azoknak, akik meghallgatják őket.