Néhány éve volt szerencsém Antwerpenben eltölteni néhány napot, ahol a hotel sör kuponnal jutalmazta a napi rendszerességű törölköző csere mellőzését. Win-win, mondanom sem kell: még könnyebben csúsztak a remek belga nedük annak tudatában, hogy tettem valamit a környezetért. A használt lemez boltban is ingyen sör járt a záróra előtt betévedő kuncsaftoknak (ami jó kis üzleti fogás nyilván, így nem is volt pofám üres kézzel távozni) és ebbe a sorba kívánkozik jelen írás tárgya, a dEUS is, akik bár szeszesitalt nem osztogatnak, szintén ápolják ezt a szép flamand hagyományt.

A dEUS ajándéka a hallgatóság felé az a fajta többrétegű alternatív rockzene, aminek odafigyelés az ára, és ugyan a legújabb How To Replace It című korongjuk már februárban megjelent, nálam most jött el az idő, hogy szavakba öntsem a hallottakat.

Tom Barman (ének) és Klaas Janzoons (billentyűsök) köré szerveződött art-rock csapat számomra valahol a Radiohead belga megfelelője, bár ez a párhuzam nem kifejezetten zenei síkon érhető tetten, sokkal inkább arról van szó, hogy mindkét banda esetében időbe telik ráeszmélni a nagyszerűségükre. A képlet része, hogy mindketten beelőztek a korszellemnek (főleg ami az experimentálisabb dolgaikat illeti), így például a rádiófejek Kid A / Amnesiac duplája, vagy a második dEUS korong (In a Bar, Under the Sea) manapság talán még izgalmasabb hallgatnivaló, mint anno a megjelenésük idején.

Az újabb dolgaik már nem ennyire progresszívek, és ez igaz a legfrissebb lemezre is, de nem is kell mindig megfejteni, főleg ha retrospektív módon minden korszakukból kapunk ízelítőt. A címadó How to Replace it elég jó programadó az album egészére nézve, Peter Gabriel világát idéző nótában komótosan rakosgatják egymásra a rétegekek egészen a végkifejletig, egyszóval nem egy tipikus popdal, szemben a Must Have Been New-val, ami meg pont azt mutatja, hogy mennyire tudnak ragadós dalokat írni, de persze itt is inkább a David Bowie féle blue-eyed soul az irány, ami a későbbiekben még többször visszaköszön (pl. a Dream Is A Giver-ben, vagy a nem csak címében nosztalgikus 1989-ben).

Van itt aztán szolid elektronikával megbolondított, halk-hangos dinamikájú tétel (Man Of The House), csuklóból érkező, de mégsem rutin ízű alternatív rock (Faux Bamboo), Fun Lovin’ Criminals típusú lounge-os lazulás (Pirates, Why Think It Over (Cadillac)), ráadásul kísérletezni sem felejtettek el (Simple Pleasures), bár közel sem az a zabolátlanság munkál már bennük, mint az első három album idején.

Egyébként az elsőre tölteléknek tetsző lassabb szerzemények is tök jól működnek a megfelelő környezetben, a Never Get You High például az almádi strandon adta meg magát, de a Love Breaks Down és a Le Blues Polaire is érik. Összességében a How To Replace It ugyan már nem annyira iránymutató, mint a 90-es évek alkotásai, de ahogy belga sörből se nagyon van vacak fajta, úgy a dEUS se bír rossz lemezt összehozni, maximum az arányok változnak az egyes főzetekben. 

Egy aktuális infó még a végére: aki testközelből is megtapasztalná mit tudnak a belgák, annak irány az A38 október 28-án, élőben (is) erősek, szóval szerintem jó lesz. 

Fotó: Joris Casaer